Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak létesítményei és berendezései

SZIGYÁRTÓZ : A továbM<^lesztett_yásárM vésztározóinak létesítményei és berendezései 13 szerűen lehet kezelni, s a tábla gyors mozgatását teszi lehetővé. Lehetőséget ad arra, hogy két egymás mellett levő táblát (egymás után) ugyanazzal a szivattyúval mozgassák. Amennyiben pedig kettőnél több tábla kerül beépítése, továbbá a csatlakozások gyors légtelenítése jól megoldható, a táblák mozgatására esetleg akár egy mozgatható szivattyú is elégséges lehet. Ugyancsak előnye továbbá ennek a megoldásnak az is, hogy - végszükségben - az erre alkalmas szivattyúval (a berendezés többi részeinek átalakítása nélkül) a tábla kézzel is mozgathatóvá válik. Mindezeket a lehetőségeket aztán, természetes módon, külön-külön meg kell vizsgálni. E vizsgálatok végeredményétől azonban független az a tény, hogy a zsiliptáblák mozgatását elektro-hidraulikus berendezéssel kell megoldani. Ehhez kapcsolódva szólni kell arról is, hogy nem mindegy az, hogy tábla és a hidraulika munkahengere egymáshoz miként kapcsolódik. Ugyanis mindenképpen meg kell akadályozni azt, hogy a munkahenger a vízszállító keresztmetszetbe belelógjon. Tehát meg kell oldani azt, hogy a körülötte mozgó víz örvénylése, s a rajta fennakadó uszadék ne növelje meg a vízszállítás hidraulikai veszteségét, s így ne csökkentse a szelvény vízszállító-képességét. Ezért a munkahengert a vízszállító keresztmetszet egyik oldala mellett kiképzett, attól fallal elválasztott keskeny aknába belógó, s a tábla felső széléhez kapcsolódó tartóhoz kell csatlakoztatni. A vízszállító keresztmetszet és az akna közötti falon kiképzett, kellő szélességű, köríves nyílás kiképzésével pedig gondoskodni kell arról, hogy ez a (nyitáskor és záráskor le-fel járó) tartó szabadon mozoghasson. Végül gondolni kell arra is, hogy zárt állapotban a tábla a hidraulika használata nélkül is rögzíthető legyen, s így mód nyíljék a hidraulika kijavítására még akkor is, amikor a magas víz ellenére sem kívánják a tározót elárasztani. Mind ezeket szem előtt tartva, megállapítható tehát, hogy a táblák mozgatására elektro-hidraulikus megoldást kell alkalmazni. A táblát pedig a munkahengerhez feltétlenül a vízszállító keresztmetszeten kívül csatlakoztassák. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy a hidraulika esetleges hibája mind nyitott, mind zárt táblaállásnál kijavítható legyen. Végül gazdaságossági számításokkal feltétlenül ellenőrizni kell azt, hogy a berendezések áramellátást az országos hálózathoz történő csatlakozással vagy helyi aggregátokkal célravezetőbb-e megoldani. Ennek eredménye alapján kell aztán dönteni az áramkimaradás esetén szükségessé váló energiaellátás módjáról is. Vagyis arról, hogy mely berendezéseknél célszerű kézi mozgatására is berendezkedni, illetve célszerű-e gondoskodni arról is, hogy elektromos áram kimaradásakor egyes berendezések benzin- vagy nyersolajhajtású motorral is mozgathatók legyenek. Ami a betétpallók, betétgerendák, betéttáblák mozgatását, elhelyezését és eltávolítását illeti, ezzel kapcsolatban a következőket lehet mondani: A szóban forgó feladat elvileg kétféle módon oldható meg: Az egyik lehetőség az, hogy e célra minden műtárgynál egy-egy olyan darut építenek be, amely a műtárgy tetején, sínen, zsilipnyílástól zsilipnyílásig haladva teszi lehetővé azok elhelyezését és kivételét. A másik lehetőség pedig az, hogy e célra kellő teherbírású, gépkocsira szerelt darut vesznek igénybe. A beépített, mozgatható daru előnye, hogy az feltétlenül, mindég rendelkezésre áll. Viszont hátránya a költséges kialakítási mód. A gépkocsira szerelt darunál viszont mind ez fordítva igaz. Mégis, ha meggondoljuk, hogy az ideiglenes elzárás elhelyezésére vagy kivételére csak kivételes esetben, igen ritkán kerül majd sor, s ezért e célra egy darus gépkocsi valószínűleg a teljes tározórendszer részére elég lenne, nemigen lehet mást, mit ezt a megoldást választani. Tehát a betétpallók, betétgerendák, betéttáblák mozgatását, elhelyezését és eltávolítását célszerűen darus gépkocsival kell megoldani. Ugyanakkor pedig a tározórendszer üzemeltetése során különös gondot kell fordítani arra, hogy a darus kocsi igénybevétele iránti igény bármikor, haladéktalanul kielégíthető legyen. • * • Számítani kell arra, hogy a táblán átbukó, vagy teljes nyitás esetén a nyíláson átrohanó víz jelentős energiája veszélyezteti a műtárgy állékonyságát. Ezért a tábla után feltétlenül megfelelő energiatörésrö 1 kell gondoskodni. Ennek a megtervezésénél pedig a következőket kell szem előtt tartani: - Az energiatörés minél kevésbé csökkentse a műtárgy egységnyi szélességre jutó vízszállítását, vagyis minél kevésbé növelje a szerkezet költségeit. - A műtárgy utáni, érdesített fenék magassága színeijen a gát lábával, s az ottani terepszinttel. - A műtárgy utáni fenék védelmére, a termett talajjal csatlakozó sávban betonba rakott terméskő burkolatot építsenek be. 8 - A műtárggyal párhuzamosan, az energiatörő sávval egybeépítve, egy olyan csatornát alakítsanak ki, amely azokban az időkben, amikor a tározót elárasztani nem kívánják, a billenőtáblás bukó és az ideiglenes zárás tökéletesen soha sem záródó tömítésein átcsorgó vizeket összefogja, s elvezesse oda, ahol azok a folyóba átemelésre kerülnek. Magától értetődő aztán, hogy az energiatörő kialakítását és méreteit megbízhatóan csak kisminta-vizsgálattal lehet megállapítani. Ez azonban igaz a műtárgy vízszállító-képességére is. Ezért a kétfajta vizsgálatot egyazon kisminta felhasználásával, egyszerre kell elvégezni. * * * A tározók üzemeltetése során alapvető igény az, hogy folyamatosan tájékozódni lehessen az oda bevezetett vízhozamok és vízmennyiségek nagyságáról. Ezt aztán nehézzé teszi az, hogy a vízszinttartás érdekében folyamatosan állítgatott billenőtáblás bukó átbocsátott vízhoza* Fellétlenül betonba rakott terméskő burkolatot és nem kőszórást kell alkalmazni! Az ugyanis egyike a vízügy területén széles körben élő tévhitnek, hogy az ilyen körülmények között előálló, viszonylag kis mélységek esetén az energiatörést kőszórással kell megoldani! A kőszórás ugyanis egyrészt növeli a súrlódást (Így csökkentve a víz átlagos sebességét valóban csökkenti az ebből származó mozgási energiát). Másrészt viszont növeli a turbulenciát, s így növeli is a víz energiatartamát. Vagyis a végeredmény e két hatás eredőjeként áll elő. fgy a kőszórás arra mindenképpen jó, hogy a víz nagyon nagy energiatartalmát csökkentse, de azt semmiképpen sem tudja elérni, hogy a kőszórás után a viz a medret (esetünkben a terep felszínét) megbontva ne hozzon létre nagy üstöket. Mint ahogy azt számtalan gyakorlati példa is igazolja.