Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak létesítményei és berendezései
14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2006. 86. ÉVF. 1. SZ. mát a szükséges megbízhatósággal mérni, számítani nem lehet. Ezért a feladat megoldásához más oldalról kell, hogy közelítsünk. Alapként a tározó utófelvétellel, gondosan meghatározott tározási görbéjét kell elfogadjuk, továbbá tározónként elő kell irányozzunk egy-egy megfelelő helyre beépített vízállás-távmérőt. így ugyanis a tározó mindenkori vízállásának és az azokhoz tartozó időpontoknak a felhasználásával (bár közelítő módon, de) egyszerűen meghatározható a célszerűen kiválasztott két-két vízállás-leolvasás időpontja között a tározóba bevezetett vízmennyiség, s ebből a vizsgált időszak átlagos vízhozama. Annak érdekében aztán, hogy ezt az átlagos vízhozamot minél rövidebb időközre vonatkoztathassuk, gondoskodni kell a minél megbízhatóbb vízállás-távmérésről. Ezért minden tározóra külön-külön, a helyi adottságokhoz igazodva kell meghatározni e berendezés helyét, a mérés szükséges pontosságát és a mérést zavaró hullámzás csillapításának a módját. Az ide vágó további kérdések tisztázása viszont már olyan kérdéseket vet fel, amely meghaladja a jelen tanulmány célját. A tározó víztelenítését szolgáló műtárgyak és létesítmények kialakítása A lecsapoló műtárgyak feladata a feltöltött vagy részben feltöltött tározó leürítése olyan gyorsan, amilyen sebesen csak lehet. Egyrészt azért, hogy az üres tározó mihamarabb készen álljon az esetleg bekövetkező újabb, jelentős árhullám hatásának a kivédésére, csökkentésére. Másrészt azért, hogy a tározó területének mezőgazdasági vagy erdőgazdasági hasznosítását minél kevesebb kár érje. E feladat gyakorlati megoldása aztán fllgg attól, hogy a vésztározó közvetlenül csatlakozik-e a folyó töltéséhez, vagy pedig attól távolabb helyezkedik el, s a folyóval valamilyen csatorna köti össze. * * * Az első esetben, legalább a tározott víz egy részének a lecsapolására bizonyosan fel lehet használni a bemutatott vízszint-tartó műtárgyakat, hiszen azok oda kerülnek, ahol a terepszínt a környezetéhez képest általában a legmélyebb. így pedig az e helyre beépített, s teljesen kinyitott billenőtáblás bukókon keresztül a víz nem csak befelé, hanem kifelé is folyhat. Ezzel a műtárggyal azonban a tározó mély fekvésű területeiről a vizet bizonyára nem lehet lecsapolni. Ezért a tározó területén - természetesen az esetleg már meglevő belvíz-levezető hálózat felhasználásával - lecsapoló csatorna hálózatot kell létrehozni, s ezt, ha erre mód van, ott (vagy annak közelében), ahol a tározó és a folyó közötti töltés vonalában a terep a legalacsonyabb, megfelelő műtárgyon keresztül a folyóba be kell kötni. Ha viszont erre a terepadottságok miatt nincs lehetőség, a tározó töltését egyéb helyen, egy műtárggyal keresztezve kell gondoskodni arról, hogy a víz más úton jusson az ezeket a vizeket elvezetni képes befogadóba. A gátba beépített lecsapoló műtárggyal szemben aztán csupán annyit kell kikötni, hogy az feleljen meg a belvízcsatornák vizeinek a levezetésére használt gravitációs zsilipek kialakításának, s tegye lehetővé, hogy a tározó belsejében összegyűlt vizeket gravitációs úton, minél hamarabb le lehessen vezetni. Az előzőek figyelembevételével a folyó töltéséhez közvetlenül csatlakozó vésztározó lecsapolására tehát mindig két ütemben kerül sor: Az első ütemben valamennyi vízszinttartó műtárgy billenőtáblás bukójának táblája a fenékre le van eresztve, s természetesen nyitva van a lecsapoló műtárgy zsilipje is. Ekkor viszonylag gyorsan ürül ki a tárolt víz legnagyobb része. A második ütemre pedig akkor kerül sor, amikor a tározóból a kinyitott billenőtáblás bukókon keresztül víz már nem folyik ki, s a lecsapoló műtárgy kizárólag a tározó azon területeinek a víztelenítését végzik el, melyek a billenőtáblás bukó küszöbszintjénél alacsonyabban helyezkednek el. * » * Az előző megállapítások közül az, hogy a vésztározóban összegyűlt vizeket onnan minél hamarabb ki kell vezetni, természetesen megállhatja a helyét akkor is, ha a vésztározó a folyótól távolabb helyezkedik el, s azzal valamilyen csatorna köti össze. Igaz továbbá az is, hogy a tározó belsejében lecsapoló hálózatot kell létrehozni, s ezt megfelelő műtárggyal a tározó töltésén át kell vezetni. A feladat megoldásának a részleteire azonban már általános irányelveket nemigen lehet megfogalmazni. Nem lehet pedig azért, mert a helyi adottságok a lecsapolás helyes megoldását rendkívüli módon befolyásolhatják. így például lehetséges az, hogy a vésztározóban tárolt víz (vagy annak egy része) azon a csatornán keresztül is elvezethető, amelyen keresztül az a folyóból a tározóba jutott. Lehet viszont, hogy erre egyáltalán nincs, vagy csak részben van lehetőség. így tehát e feladat megoldásával kapcsolatban csupán általánosságok mondhatók: Az, hogy a tározó térfogatát a következő veszélyes árvizek fogadására minél hamarabb alkalmassá kell tenni, s az, hogy a megoldás maga minél gazdaságosabb kell legyen. * * * Végül nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy akkor, amikor a folyóban a víz magas, de a tározó zsilipjei még nincsenek kinyitva, a műtárgy mögött kialakított árokban olyan csurgalékvizek gyűlnek össze, amelyeket mivel a tározó részleges felöltése ilyenkor nem engedhető meg - a folyóba át kell emelni. Kiegészítő' létesítmények és berendezések Az előzmények ismertetése során említett tanulmányunkban 2 már szóltunk arról, hogy egy-egy ilyen vésztározót nem egy-két évtizedre, hanem legalább egy évszázadra építik meg, s előre igazán nem látható, hogy ilyen hosszú idő alatt miként változnak majd a területének a hasznosítására vonatkozó igények. Közismert továbbá az is, hogy egy műtárgy átalakítása mennyi gonddal jár, nem beszélve arról, hogy tökéletes megoldást ilyenkor már ritkán lehet elérni. Ezért kivétel nélkül, minden tározó műtárgyának kialakításakor meg kell oldani a tározóban keletkező belvizek gravitációs és szivattyús elvezetését. Ezzel egyidejűleg pedig a tározó területén természetesen ki kell építeni a belvizek elvezetését szolgáló csatornahálózatot is. Abban az esetben pedig, ha a tározó része egy már korábban kialakított belvíz-öblözetnek, akkor erről a tározó területét - legalább a tározó elárasztásának az idejére - feltétlenül le kell választani, hogy a közös belvízlevezető rendszer semmikor se lehessen akadálya a tározó árapasztás céljára történő igénybevételének. Végül ilyen esetben magától értetődő az is, hogy a tározó belsejében a belvizek levezetését a már meglevő hálózat figyelembevételével kell megoldani.
