Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004

59 Dr. Pataki Nándor 1930-2004 Dr. Pataki Nándor, aranyokleveles vízépítő mérnök, a Vikuv - Vízkutató és Fúró Rt. - nyugalmazott igazgatója, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának címzetes egyetemi docense, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrogeológiai Szakosztály elnöke, a SITH Magyar Nemzeti Bizottság elnöke 2004. július 17-én Budapesten elhunyt. Halálával szinte egyidejűleg 2004. július 15-én távozott dr. Pataki Nándorné, Pálovits Erzsébet is. Hamvaikat 2004. július 30-án a budapesti Új Köztemetőben helyezték örök nyugalomra. A Magyar Hidrológiai Társaság nevében dr. Juhász József, a Társaság tiszteleti tagja mondott búcsúztatót. Ebből idézünk: Sokan gyászoljuk őket. Magam a Magyar Hidrológiai Társaság, a Miskolci Egyelem Műszaki Földtudományi Kara, a Vízkutató és Fúró Rt. munkatársai nevében búcsúzom dr. Pataki Nándornéió\ és dr. Pataki Nándortól. A feleség, dr. Pataki Nándorné Pálovits Erzsébet 1925. március 30-án született Pápán. Ott töltötte gyermekkorát, s végezte iskoláit. Felnőttként költözött Budapestre, ott 1952től 1983. évi nyugdíjazásáig, azt követően 1995-ig volt alkalmazásban. Mindenkor élénk szellemi érdeklődése tette tartalmassá saját maga és környezete életét. Dr. Pataki Nándor 1930. január 8-án Salgótarjánban született. Itt végezte elemi- és középiskoláit is. 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet. 1970-ben ugyanezen az egyetemen hidrogeológiai tárgykörben műszaki doktori címet kapott. 1968-ban részt vett az UNESCO angol nyelvű hidrológiai szakértői továbbképző tanfolyamán. Szakmai ismereteinek bővítését és tájékozottságát nagyban elősegítette felsőfokú német, angol és orosz nyelvtudása. Ennek egész életében meghatározó szerepe volt. Közéleti tevékenysége a szakmai pályafutás, a tudományos- és oktató munka és a társadalmi szervezetekben való részvétel vonulatába sorolható. Szakmai területen 1952-1970 között a Várpalotai Mélyfúró V, a Mélyfúró Ipari Tröszt, a Földtani Főigazgatóság, a Vízkutató és Fúró V. keretében ásványi nyersanyag kutatással, vízkutatással, műszaki kivitelezéssel, ezek szervezésével és irányításával foglalkozott, mint üzemvezető, főtechnológus, illetve főmérnök. 1970-ben a Vízügyi Termelőeszköz Kereskedelmi V. igazgatójává nevezték ki. 1974-ben a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodába, majd az Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályára került. 1976-ban nevezték ki a Vízkutató és Fúró Vállalat igazgatójának. 1990-ben innen ment nyugdíjba. Közvetlen ipari, termelő szakmai munkája mellett kiemelkedik hazai és külföldi szakértői tevékenysége is. 1954ben bejegyezték az országos, kútfúrási szakértői névjegyzékbe. Előkészítette a mongóliai export-vízkutatási munkát, majd az ottani expedíció vezetője lett. 1965-ben Pakisztánban, 1966-ban Lengyelországban, 1967-ben Németországban és Libanonban, 1968-ban Brazíliában, 1969-ben Líbiában, 1970-ben Szudánban végzett vízkutatási export munka szervezésével kapcsolatos szakértői tevékenységet. 1994ben a Magyar Bányászati Hivatal a geotermikus energiahasznosítás témában, 1995-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a Phare-program keretében alkalmazta szakértő- és tanácsadóként. Szakmai-tudományos munkája keretében elsősorban a kútépítés és -tervezés, a kúthidraulika területén végzett eredményes kutató munkát, s újított meg technológiákat. A kompresszorozás - levegőliftes vízemelés -, a szűrőszerkezetek korszerűsítése és a légemeléses fúrás hazai bevezetésének vizsgálata terén alapvető munkát végzett. A hévízhasznosítás és -felhasználás, a geotermikus energia-hasznosítás és környezetvédelem vonatkozásában évtizedeken át kiemelkedő eredményeket ért el. Oktatói munkássága keretében 1965-ben a Mérnöki Továbbképző Intézet kérte fel előadónak a korszerű kompreszszorozás gyakorlati tapasztalatai és alapelvei, s a vízkutatásnál alkalmazott korszerű technológia tárgykörében. 1969-től haláláig előadott az UNESCO angol nyelvű Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamán, amelyből angol és magyar nyelvű jegyzet is készült. 1969-től előadott a bajai Vízügyi Főiskolán. Ez évben hívták meg a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara elődjéhez, a Bányamérnöki Karhoz előadónak, amit haláláig lelkiismeretesen végzett, esetenként ellenszolgáltatás nélkül is. Részt vett a hidrogeológus mérnökök állami vizsgáztató bizottságában. Eiőadásának színvonala és az ipari visszajelzések alapján címzetes egyetemi docensi címet adományoztak részére. Tudományos és kutató munkáinak eredményeit kb. 50 cikkben, folyóiratokban, kongresszusi kiadványokban jelentette meg, magyar, angol, német és orosz nyelven. Egyetemi és főiskolai, hazai és nemzetközi tanfolyami jegyzeteit magyar, és angol nyelven írta. Sok előadást tartott külföldön. Előadója volt a Freibergi Bányászati Akadémia rendezvényeinek. Előadást tartott Poznan, Freiburg, Koszalin, Berlin, Moszkva, Beirut, Szuhumi és Algir városokban. Kiterjedt társadalmi munkát végzett, amelyet elősegített szaktudása mellett szerencsés természete, kapcsolatteremtő képessége és kiterjedt nyelvtudása. 1968. óta tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. A Magyar Hidrológiai Társaságban a Hidrogeológiai Szakosztály munkájába kapcsolódva annak vezetőségi tagja, 1980-tól haláláig elnöke volt. Elnöke volt a Nemzetközi Balneológiai Társaság (SITH) Magyar Nemzeti Bizottságának is, amely társaság 2002-ben alelnökévé választotta. Az OMKE Kőolaj- Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának 1968. óta tagja. 1981-től elnökhelyettesi teendőket látott el ott. 1979-től a vízbányászati tagozat elnökeként tevékenykedett. Munkájáért számos állami és társadalmi kitüntetésben részesült. 1968-ban a Földtani Kutatás-, 1971-ben a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója. 1978-ban megkapta a Dionys átúra Bratislava emlékérmet. 1979-ben minisztertanácsi „Kiváló Munkáért" jelvényben, 1980-ban „Elnöki Elismerésiben részesült. 1981-ben kapta meg a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatát, 1883-ban a szlovák földtani kutatás „Kiváló Munkáért" kitüntetését kapta. 1987-ben tüntette ki a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánfy Ödön-, 1998ban a Schafarzik Ferenc-, 1988-ban az OMKE a Zsigmondy Vilmos emlékéremmel. 2004-ben választotta a Közgyűlés a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává. Dr. Pataki Nándor és felesége melegszívű emberek, szerető és oltalmazó szülők és nagyszülők voltak. Maguk körül megértést és békességet árasztottak. Bizonyára mély jelképet kell látnunk abban, hogy e házaspár hamvait együtt szórják szét a világba, hiszen egymásért éltek. Hittel mondjuk, hogy nem felejtünk el benneteket. J. J.