Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 1

. SZ. Neppel 1927Végzetes utcai baleset következtében 2004. augusztus 1jén hunyt el Neppel Ferenc geográfus-hidrogeológus, a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) alapító tagja, aki több éven keresztül a Társulat kutatási koordinációs titkára és 1969-ig kiadványainak egyik szerkesztője is volt. 1927. szeptember 3-án született Kapuváron. Iskoláit szülővárosában és Sopronban végezte, majd 1950-54 között az ELTE Természettudományi Karán földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemistaként részt vett az égerszögi Szabadság-barlang feltárásában és számos barlang térképezési munkálataiban, a VITUKI (Kessler Hubert) megbízásából a Börzsönyben, a Mátrában és a Bakonyban forráshozam-méréseket, az MTA Földrajzi Kutatócsoportja (Balázs Dénes) részére pedig geomorfológiai felméréseket végzett. Az FTC Barlangkutató Szakosztályának is alapító tagja volt és szabad idejében több évtizeden keresztül „barlangászott". Az egyetem elvégzése után fél évig Pápán tanított, majd az Akadémiai Kiadó Enciklopédia Szerkesztőségében dolgozott földtudományi szerkesztőként. Ott Tóth Auréllal közösen tudományközi bizottságot szerveztek a magyar földrajzi nevek egységes helyesírásának kialakítására, amelyből 1958-ban alakult meg a ma is működő „Akadémiai Földrajzinév Bizottság". Neppel Ferencnek ebben az időszakban kulcsszerepe volt az MKBT-ben megindult „Karsztnevezéktani vita" sikeres lefolytatásában, a karsztokkal foglalkozó különféle tudományágak által használt szakkifejezések egységesítésében, az egyes fogalmak egzakt magyar definícióinak kialakításában. 1959-1969 között hidrogeológusként a VITUKI akkori III:/1. Talajvíz-kutatási Osztályának tudományos munkatársa volt. Ebben az időszakban részt vett az ország talajvíz-viszonyainak feltérképezésében, a csőkutas öntözés és különféle nagy beruházások talajvizes előmunkálataiban, a felszín alatti vizek kísérleti és tájjellemző területeinek kijelölésében és kiépítésében. 1969-től 1974-ig Győrben az ÉszakDunántúli Vízügyi Igazgatóságon a Területi Vízügyi Felügyelet geológusaként vízbeszerzésekkel kapcsolatos szakvéleményezéssel és egyéb vízügyi hatósági feladatokkal foglalkozott. 1974-75-ben az OVH-VIKÖZ Hidrogeológai Osztályán vízkutató fúrások dokumentációs anyagainak feldolgozása, a központi finanszírozású kutak kivitelezésének műszaki ellenőrzése lett a feladata, és részt vett a „kútkataszter" egyes köteteinek szerkesztésében is. 1975 végén a Kútdokumentációs Csoporttal együtt került vissza a „Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ"-tá átszervezett VITUKI-ba, ahol kezdetben a Felszínalatti Vizek Hidrológiai Osztályán, majd 1977-től 1987 végén történt nyugdíjba vonulásáig ismét a Talajvíz-hidrológai Osztályon dolgozott tudományos főmunkatársként. Végül pedig - halála napjáig - nyugállományú szakértőként. Még 1974-ben az OFTH-tóI geológus-szakértői, majd 1978-ban a BME Továbbképző Intézetétől izotópos laborvezetői atomtechnikai képesítést nyert, amelynek alapján a Vízrajzi (Hidrológiai) Intézet „sugárvédelmi megbízott"-ja is volt. A bajai főiskola hallgatói részére nedvességmérési terepgyakorlatokat szervezett. Közvetlen talajvíz-hidrológiai, építés- és környezetföldtani vizsgálatain kívül gyakran vett részt nagyobb kutatói teamek munkálataiban a geomorfológiai rész-feladatok feleFerenc 2004 lőseként. így készült 1986-ban (Gölz B.- Kovács Gy.- Lorberer Á - Maucha L. társszerzőkkel közösen) „A Dunántúliközéphegység karsztvíz-földtani és vízgazdálkodási helyzetfelmérése és döntés-előkészítő értékelése" c. monográfia, a fökarsztvíztároló-rendszer regionális modelljének alapja. Tudományos kutatói tevékenységében az utóbbi évtizedekben előtérbe kerültek a felszínalatti vizek szennyeződésével kapcsolatos témák, de a legismertebbé a Duna-Tiszaközi homokhátság talajvízszint-süllyedésével kapcsolatos, Major Pállal közösen írt, a Vízügyi Közlemények 70. kötetében megjelent cikke vált, amelynek megállapításait azóta további részletes vizsgálatok igazolták. Nagy jelentőségű feladata volt 1980-1990 között a Fertő-tó felszínalatti vízpótlásának vizsgálata a magyar-osztrák kétoldalú együttműködés keretében, s 1994-96-ban a Gráci Egyetem kutatóival közösen készített első-Rába monográfia" földrajzi, geológiai és hidrogeológiai fejezeteinek magyarországi része. Saját maga (az aranydiplomájához készült önéletrajzában) a Domokos Miklóssal és Somogyi Sándorral közösen írott „Paleogeography of the Danube and its Catchment" c., 2000-ben Koblenzben megjelent tanulmányát ítélte az egyik legfontosabbnak, amelyet több nyelvre is lefordítottak. Legutóbb a Kisalföld negyedkor-geológiai és komplex vízföldtani feldolgozásán dolgozott, amelyben hasznosíthatta 5 évtizedes kutatói és gyakorlati tapasztalatait, de a monográfia befejezését a sors már nem tette lehetővé. Neppel Ferencet mindenki szerény, kedves, nagy műveltségű, szeretetre méltó és önzetlen, példátlanul segítőkész barátként és kollégaként gyászolja. Kutatóként legjellemzőbb tulajdonsága a hallatlan lelkiismeretessége, saját munkájával szembeni igényessége volt, amely széles körű érdeklődéssel és tájékozottsággal párosult a földtudományok összességére vonatkozóan. Kutatási eredményeit olyan szemléletes formában, választékos stílusban publikálta, hogy azok még hosszú ideig mintául szolgálhatnak a geográfusok és hidrogeológusok számára. Széles körű munkásságának jelentős része azonban csak kéziratos kutatási jelentésekben lelhető fel. Szakma-szeretetét, szoros kötődését a felszínalatti vizek kutatásához legjobban talán az mutatja, hogy tragikus balesete is éppen a VITUKI-ból hazafelé tartva következett be. Számunkra, akik évtizedek óta ismertük és tiszteltük, váratlan halála pótolhatatlan veszteség. Dr. Lorberer Árpád Neppel Ferenc fontosabb tudományos szakirodalmi tevékenysége Neppel Ferenc, I960: A karszt és barlangkutatás terminológiai kérdései. - Karszt és Barlangkutatási Tájékoztató - p.: 8 -, 1961: Kísérleti szelvények az árvédelmi gátak alatti nem-permanens szivárgások vizsgálatához - VITUKI jelent. - Kézirat - p.:6 -, 1964: Földrajzi helyek elnevezési problémái a karszt és barlangkutatás szemszögéből - Karszt és Barlangkutatási Tájékoztató. pp.: 158-168 1966: Barlangnevek helyesírása. - Karszt és Barlang p.86-87 1967: A levonuló árvizek hatásának vizsgálata a Duna és Tisza mentén kiépített szelvényekben. - VITUKI jelent. - Kézirat -,p.:6 -, 1969: Javaslat a Fertő tó környéke talajvízészlelő hálózatának kialakítására a felszínalatti vízgyűjtőterület lehatárolásának megkísérlésével. - Győri VÍZIG; tanulmány - Kézirat - p.8; á:7 -, 1971: Értékelő tanulmány a Soproni-Cser hidrogeológiai viszonyairól. - Győri VÍZIG, tanulmány - Kézirat - p.:9, á:7 Neppel Ferenc-Rádai Ödön, 1976: A zsomboly köznév eredete Karszt és Barlang -pp.:39-42 -, 1978: A talaj és rétegvizek kapcsolatának vizsgálata - Dél-Tiszántúl - VITUKI kutatási jelentés - Kézirat - p. 35; á.:7