Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004
56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF . 1. SZ. foglalkozott volna Bíró Gyula, a Geodéziai és Térképészeti Rt. vezérigazgatója „ Bendejy László szerepe a geodézia területén" című előadása azzal a korszakos munkával, amelyet Bendejy a háború utáni háromszögelési rendszer kiépítése során végzett. 1949-ben őt bízták meg a háborúban sok tekintetben megrongálódott Országos Felsőrendű Szintezés létesítmény- és műszer-állományának pótlásával, felújításával és korszerűsítésével. A szabatos szintezés érdekében általa kidolgozott méréstechnikai módszer jelentősen csökkentette a mérésekre fordított időt, miközben a pontosság növekedett. Nagy teljesítmény volt ez abban az időben, amikor számítógépről még hallani sem lehetett. A mai technika természetesen túlhaladottá tette sok-sok erőfeszítését, de az alappont-rendszer ma is változatlanul a helyén áll. Az alappontok közül nagyon keveset kellett amiatt újra mérni, mert annakidején nem jó helyre telepítették, s a pont süllyedése, vagy emelkedése meghamisította volna az eredményeket. Bendejy itt végzett munkája során is viszszanyúlt a történeti alapokhoz, s húsz esztendei kutatásainak eredményét vaskos monográfiába foglalva adták ki 1956-ban „A szintezési munkálatok története Magyarországon 1820-1920". Kiterjedt földméréstani kutatásai adták az alapot a magyar geodéziai irodalom bibliográfiájának összeállításához, amelynek első két kötetét még ő szerkesztette egybe. A emlékülés végén Gyöngyösi Zsuzsanna, a városi könyvtár igazgatónője vetített képeket a könyvtár mindennapjairól, s a város kulturális életében, s az ifjú nemzedék kiművelésében betöltött szerepéről. Ezt követően a jelenlévők megkoszorúzták Bendefy László emléktábláját, amelyet szülőházának (ma a Békesség-házának) falán állított az önkormányzat. Fejér László Nekrológ Karkus Pál 1923 - 2004 A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, Karkus Pál okleveles mérnök 2004. szeptember 18-án Budapesten elhunyt. * 1923. november 23-án Tótkomlóson született. Mérnöki diplomát 1960-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az egyetem elvégzése után a II. sz. Vízépítéstani Tanszék tanársegédje lett. 1954-től a Vízügyi Tervező Iroda tervezője, irányító tervezője, a hazai vízerőművek tervezésének résztvevője. 1958-tól az Országos Vízügyi Főigazgatóság főmérnöke, csoportvezetője, osztályvezetője. Nevéhez fűződik a vízügyi igazgatóságok tervezési osztályának megszervezése, felügyeletük ellátása, az ország vízügyi tervezésének irányítása. 1967-től a Vízkészlet-gazdálkodási Központ, illetve az ebből kifejlesztett Vízgazdálkodási Intézet irodavezetője, igazgatóhelyettes főmérnöke 1984-ig, nyugdíjba meneteléig. Mint irodavezető irányította a vízkészletek számbavételét, a vízmérlegek elkészítését, az Országos Vízgazdálkodási Keretterv munkálatainak koordinálását és összeállítását. A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Szakirodalmi Nívódíj Pályázat bíráló bizottságának több éven át tagja, 1994-től a MHT tiszteleti tagja. Karkus Pál vízügyi szakfolyóiratokban megjelent tanulmányainak jegyzéke Karkus Pál- Juhász József: Nagyméretű csatornák gazdaságos méretezése. Hidrológiai Közlöny, 1954. évf., 319. o. Az öntözés tározótér igényének meghatározása gazdaságossági alapon. Hidrológiai Közlöny, 1957. évf., 231. o. A szivattyús és duzzasztómüves vízkivétel gazdasági összehasonlítása. Hidrológiai Közlöny. 1958. évf., 94. o. A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezető képessége közötti összefüggés. Hidrológiai Közlöny, 1973. évf., 148 o. A Duna-Tisza közötti vízátvezetés és a Tisza-völgyi tározó hidrológiai egyenértékűsége. Vízügyi Közlemények, 1984. évf., I. 129.0. Az ivóvíz-termelési és fogyasztási helyek közti távolság gazdasági korlátai. Hidrológiai Közlöny, 1990. évf., 231. o. Vízszállító nyomóvezetékek gazdaságos átmérője. Hidrológiai Közlöny, 1991. évf., 355. o. Gazdaságossági döntés s vízszállító táv- vagy gerincvezetékek bővítési módjai között. Hidrológiai Közlöny, 1993. évf., 93. o. Ivóvízvezeték beruházási szakaszolásának gazdasági feltételei. Hidrológiai Közlöny, 1993. évf., 351. o. M. B. LiSka szlovák mérnök állásfoglalása egyes „természetvédők" antidemokratikus, diktátori felfogásáról. Hidr. Közi,, 1994. é„ 195. o. Néhány alapvető megállapítás Karkus Pál műveiből: A Duna-Tisza közi vízátvezetés és a Tisza völgyi tározás hidrológiai egyenértékűségének következményei: „Minél biztonságosabb (mezőgazdasági) vízellátást kívánunk megvalósítani, annál inkább javul az átvezetés egyenértékűsége. Az öntözővíz elhasználás kezdeti fokán a vízpótlás eszköze a tározás, majd a vízhiányok tartósabbá válása gazdaságossá teheti a vízátvezetést, különösen, ha a nagy biztonságú vízellátás indokolt, és ha a vízpótló művel minél kisebb földterületet szabad a termelésből kivonni. Az átvezetés teljesítőképességének megvalósítása több ütemben szakaszolható legyen, mert a feleslegesen kiépített drága kapacitás a mű gazdaságosságát és kihasználhatóságát erősen rontja. A hazai Duna-Tisza vízátvezetés 1 m 3/s teljesítménye (50 m 3/s-ig) hidrológiailag 4 millió m 3 nettó éves tározótérrel egyenértékű. A megállapítás akkor igaz, ha a Tiszából Kisköréig összesen 5000 km 2 berendezett öntözés vízszükségletét fedezik a vízgyűjtő országaiban, és az évek 80 %-ában nincs vízhiány. Ha az öntözött terület ezt meghaladja, vagy újabb vízellátási biztonság indokolt, az átvezetés feltételei tovább javulnak." (Vízügyi Közi., 1984. 169. o.) „ A természetvédők egyik - helytelen - elmélete szerint a gazdaság és a társadalom fejlődésének alkalmazkodnia kell az adott természeti feltételekhez, s azok megváltoztatását mindenáron el kell kerülnie. Ez az elmélet messze nem humánus. Kiiktatja ugyanis az embert a természetből, és az így redukált természetet óvni kívánja az embertől az ember kárára." (Hidrológiai Közlöny, 1994. 195. o.) V. /.