Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004
57 Nekroló g Török Imre György 1940-2004 2004. augusztus 17-én Szegeden elhunyt Török Imre György, okleveles erdőmérnök, mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnök, euro-mérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság 2003. évi tisztújításán megválasztott, „hivatalban lévő" alelnöke. * Szegeden, 1940. március 2-án született, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett 1963-ban erdőmérnöki, 1971-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán pedig mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet. 1995. óta euro-mérnök. 1963-66 között a Szegedi Falemez Művek főművezetője, 1966-90 közt a szegedi, Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon műszaki ügyintéző, szakaszmérnök, fő-építésvezető, árvízvédelmi osztályvezető. Közben, 1978-1980. közt Irak -ban az Öntözésügyi Minisztérium szakértője, 1985-től hazánkban vízgazdálkodási szakértő. 1991-től 2001-ig az ATI VÍZIG műszaki igazgatóhelyettes főmérnöke, 2001. július 1-től 2003. június 30-ig megbízott igazgatója. A Vízügyi Igazgatóságnál kezdetben különböző építés-előkészítési és építés-szervezési munkákkal foglalkozott, majd szakaszmérnökként és fő-építésvezetőként jelentősebb vízgazdálkodási létesítmények kivitelezésével dolgozott, közöttük szivattyútelepek, belvíz-csatornák és műtárgyaik, árvízvédelmi töltések és partbiztosítási müvek építésénél. A szegedi partfal-rekonstrukció, a tápéi 6 szintes irodaház, a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei épületei az ószentiváni, a vidreéri szivattyútelep,, a kecskeméti szennyvíz-öntöző telep, a csanyteleki partbiztosítás tartozott a legjelesebb létesítmények sorába, amelyeknek építését irányította. A Szegedi Szakaszmérnökség területén az állami főművek fenntartását és üzemeltetését látta el. Árvízvédelmi- és folyószabályozási osztályvezetőként a fejlesztések előkészítése, a kutató és tanulmánytervi munka, a magyar-román és magyar-jugoszláv nemzetközi együttműködés területén volt fontos szerepe. Műszaki igazgatóhelyettes fómérnökként az igazgatóság műszaki színvonalának biztosítása, a műszaki osztályok és területi egységek irányítása tartozott feladatkörébe. Igazgatóként ezekhez hozzájárult a területi vízgazdálkodási tevékenység koordinációja. Kiemelkedő volt a vízügyi szolgálat 1990. és 1993. évi átszervezése utáni szervezet személyi állományának kialakításában végzett tevékenysége, amelynek során neki is köszönhetően több fiatal mérnök kapott nemcsak állást, hanem hivatást is szolgálatának ellátására. Több évtizedes vízügyi pályafutása során részt vett minden jelentős ár- és belvíz-védekezésben és több nevezetes vízminőségi kár-elhárítási munka irányításában. Ezek közt említhetjük az 1970. 1975, 1999 és 2000. évi, rekord vízállásokat hozó tiszai árhullámokat, az 1968. évi algyői olajkút-kitörést, az 1975. évi dunai pakura-elhárítást., az 1999. évi pusztaszöllősi gázkitörést, a 2000. évi tiszai cianid-szennyezést. Több kül- és belföldi konferencián, tanulmányúton vett tevékeny részt. A Baján működő vízügyi főiskola meghívott előadójaként, államvizsga bizottsági tagjaként a szakmai oktatást is segítette. Vízügy-történeti kutatásai jelentősek, rádió- és televízió szereplései széles körben voltak ismertek. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1968. óta tagja, a Szegedi Területi Szervezet előadó üléseinek, majd vezetőségének kezdettől fogva aktív résztvevője, 1991 és 2002. közt a területi szervezet elnöke. A Társaság budapesti központjában 1984 és 1993 közt az Árvíz- és Belvízvédelmi Szakosztály elnökségi tagja, a Vitális Sándor Nívódíj bíráló bizottsági tagja. 1996-ban és 1999-ben a tisztújító közgyűlés jelölő bizottsági elnöke. 2003-ban a közgyűlés a Társaság alelnökévé választja. A Csongrád megyei Mémöki Kamara alapító tagja. Fontos szerepet vállalt a mémöki emlékek ápolásában, a feledésbe merülő mérnök-sírok felkutatásában és helyreállításában. Segítséget nyújtott a „Nemzet inzsellérjei" c. könyv-kiadvány megjelentetésében, és több szegedi emléktábla elhelyezésében. Kitüntetései között a következőket említhetjük: Árvízvédelemért érem (1970, 1979), Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1973), Kiváló Munkáért (1984), Sport-érdemérem (1988), Bogdánfy Ödön emlékérem (1993), Alsó-Tisza vidékért emlékérem (1996), Vásárhelyi Pál Díj (2000), Lampl Hugó Díj (2003) * Török Imre György temetésén, 2004. augusztus 25én, a szegedi Alsóvárosi Temetőben dr. Dobi László, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója mondta el az alábbi búcsúztatót: Tisztelt jelenlévők és mindazok, akik most lélekben együtt vannak velünk! Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor a Vízügyi Szolgálat munkatársai nevében, egyben a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara nevében is búcsút veszek Török Imre Györgytől, szeretett kollegánktól, egykori igazgatónktól, közeli barátomtól. Volt-e olyan feladat, amit ne oldott volna meg? Volt-e olyan célkitűzés, amit ne ért volna el? Akik ismertük, tudjuk, hogy szorgalmával, kitartásával, céltudatosságával a legnehezebb helyzetekben is példásan helytállt. Mégis megdöbbenéssel és mélységes szomorúsággal állunk itt, és nehezen vesszük tudomásul, hogy most először, egyik legfontosabb célkitűzését, hogy hosszú, aktív, békés nyugdíjas éveket töltsön el családja, barátai és kollegái körében, nem sikerült megvalósítani. De ez sem rajta múlt! Sportember volt, de a sors most nem volt sportszerű vele. A kórral szemben nem volt esélye. Török Imre György pályája egybeforrt az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság teendőivel, ahol közel négy évtizeden keresztül dolgozott. Rátermettségét mutatja, hogy alig néhány évi vízügyi gyakorlat után a Szegedi Szakaszmérnökség, illetve Fő-építésvezetőség vezetője lett, majd az egyik legfontosabb osztály, az Árvízvédelmi és Folyószabályozási Osztály vezetését bízták rá. 1991-
