Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Méltatás: Beszámoló a vasvári „Bendefy-emléknap”-ról (Fejér László)

55 Méltatás Beszámoló a vasvári „Bendefy-emléknap"-ról, amelyet a jeles tudós, Bendefy László születésének 100 évfordulójára rendezett a róla elnevezett városi könyvtár 2004. szeptember 27-én a ,J)r. Bendefy László Városi Könyvtár" épületében hat előadás emlékezett meg az 1904. augusztus 17-én, Vasváron született mérnök pályafutásának, munkásságának máig ható eredményeire. * Bendefy (Benda) László élete során maradandót alkotott mind a műszaki és természettudományok, mind pedig más tudományokban, szerencsésen ötvözve elméleti és gyakorlati ismereteit. Teljesítménye a tudomány-történet és bibliográfia terén is kimagasló volt. Indulására jellemző, hogy tizenéves gimnazistaként levelezésbe keveredett Cholnoky Jenővel, a hazai földrajz tudomány akkori legismertebb professzorával, akitől egy személyes találkozás után - továbbtanulására nézve - a következő jótanácsot kapta: „ Ha ilyesmire szántad el magad, ne a bölcsészkarra menj földrajzszakos hallgatónak, hanem végezd el inkább a műegyetemet! Én is ezt tettem annakidején, s azóta is tapasztalom, hogy egy mérnökember egészen más szemmel nézi a Földfelszíni formáit! " Az első előadó dr. Horváth Sándor, a Savaria Múzeum igazgatója, aki az „lfj. Benda László és a Vasvármegyei Múzeum" címmel arról az időszakról adott áttekintést, amikor a fiatal mérnökhallgató a megyei múzeum ásvány-, kőzet- és őslénytárának lett a vezetője. Az 1920-as évek közepén nagy feltűnést keltett baltavári őslénytani ásatásaival. A korábbi kutatások eredményeinek felhasználásával jelentette 1927-ben első nagyobb lélegzetű munkáját „A balatavári őslénytani ásatások 70 éves története" címmel. Nagyobb vihart kavart „A Magyar Alföld őstörténete" (1929) című könyve, amely az Acta Sabariensa sorozatban jelent meg, kiváltva ezzel a Múzeum vezetésének nemtetszését. A fiatal mérnök nem egy esetben anyagilag is támogatta saját munkahelyét, könyveinek bevételét a természettudományi rész felszerelésére fordítva. Munkája közben kitartóan tanult, 1929-ben doktori diplomáját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg a földtani, földrajzi és őslénytani tudományok köréből. Ekkor már nem muzeológusként, hanem földmérő mérnökként dolgozott, s 1931-től az Országos Háromszögelési Hivatal munkatársa lett. Érdeklődése ezt követően a magyarság távoli múltja felé fordult. Dr. Erdélyi István professzor előadása „Bendefy László magyar őstörténeti kutatásai" címmel ezt a korszakot tette mérlegre. (Az előadás szövegét a professzor távollétében dr. Bendefy István olvasta fel.) Bendefy Lászlónak lehetősége nyílott arra, hogy két alkalommal is a vatikáni levéltárban kutathasson a volgai magyarok nyomát a 13. században követő Juliánusz barát expedíciójáról. A megismert adatok csoportosításában és elemzésében nagy hasznát vette térképezői ismereteinek, s feltevése, hogy Juliánuszék átkelhettek a Volgán is, s a magyarság gyökerei a Kaukázus vidékére is vezethetők - komoly tudományos vitákat váltott ki a hazai tudósok körében. így egyes állításainak cáfolatai is megjelentek Marczali Henrik, Győrffy György és Ligeti Lajos tollából. Ez utóbbi érvanyagának jó részét elfogadva, Bendefy néhány publikációjában az 1970-es években újból foglalkozott Keleten visszamaradt magyar őseinkkel. Dr. Brezsnyánszky Károly, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója „Bendefy László földtudományokkal kapcsolatos tevékenységé "-t tekintette át. Bendefy a kezdetektől fogva különös vonzalmat érzett a Föld története, a földkéreg évmilliók alatt bekövetkezett változásainak feltárása, a geológia, a tektonika és geomorfológia iránt. Már az 1930-as években fontos dolgozatokat jelentetett meg a „Belső-kontinentális kéregmozgások Csonka-Magyarország területén", vagy „A magyar föld szerkezete" címekkel. Ezen művei nem csupán az egyetemi oktatás fontos segédtankönyvei lettek, hanem a síkvidékek tektonikájának és geomorfológiájának szokatlanul új megközelítésű alapmunkái. A kéregmozgások kutatásának eredményeképpen született az a térképe, amely az egyes hazai tájegységek egymástól eltérő mozgásának szemléletes áttekintését tette lehetővé. Az elméletet a gyakorlattal is összekötve meghatározó szerepe volt a sóshartyáni sóskút feltárásában és hasznosításának megindításában. Tőle származott a büki gyógyforrás „Közép-Európa legbővízűbb hévízi kútja" címmel megjelentetett első tudományos értekezése. Tevékenységének ez az oldala már átvezetett a következő megemlékezésbe, amelyet „Bendefy László munkássága a hidrológia területén" címmel dr. Stelczer Károlynak, a VITUKI ny. igazgatójának írása, valamint saját személyes visszaemlékezése alapján Fejér László, a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény igazgatója tartott. Bendefy László 1959-ben került a VITUKI kötelékébe, s lett így a vízügyi szolgálat megbecsült tudományos munkatársa. E szakterület nem állott távol tőle, hiszen 1928-ban közreadta az „Ősvízrajzi kutatásaim matematikai rendszere" című tanulmányát, s 1934-ben jelent meg másik műve: „Kéregmozgások hatása Csonka-Magyarország vízrajzára". Elmondható, hogy a vízügy, a vízfolyások és álló vizek történelmi alakulása iránti érdeklődés élete végéig elkísérte. A VITUKIban töltött 18 éve alatt tudományos munkásságának két nagy területe volt: egyrészt a Vízrajzi Atlasz sorozatának egyes köteteiben az adott folyó vízgyűjtője földtani felépítésének, kéregszerkezetének, a kéregmozgások szerepének és az évszázados vízszintváltozásoknak bemutatása, másrészt a két nagy magyarországi tó, a Balaton és a Velencei-tó kialakulásának fejlődéstörténeti kutatása. A Balaton vízszint-tartásával kapcsolatos megállapításait „évszázadok félezer térképének vallomásai" alapján fogalmazta meg. Nálunk először ő vizsgálta a felszín alatti vízkészlet kitermelésével okozott terepsüllyedést a Debrecen környéki területek tekintetében, valamint a földrengések és a bányabeli vízbetörések kapcsolatát. Tudománytörténeti jelentőségű volt a hazai vízrajzi felmérések kezdeteinek levéltári kutatása, a magyar mérnök-életrajzok megírása. Talán senki annyi időt nem töltött ezekben az években a nagy levéltárakban, mint ő és munkatársai. Bebizonyította, mennyi kincs található levéltárainkban elzárva, Csipkerózsika álomba merülve. Sokat írt, sokat kutatott. Az évtizedek alatt egyes megállapításain túllépett az idő. A Balaton történeti vízállásainak rekonstrukciója során erős vitákba keveredett a régész Sági Károllyal, térképtörténeti kérdésekben pedig Hrenkó Pállal. Mindez nem von le semmit technikatörténeti munkássága értékéből, hiszen aki e kérdésekkel kíván a jövőben foglalkozni, nem kerülheti meg Bendefy László müveit, s kutatásait vezérfonálként használhatja újabb tudományos eredmények eléréséhez. A vízrajzi mappációk kutatása számára a hazai földméréstan ezer ágába való szeretetteljes gabalyodást is jelentette. Nem volna pályafutásának felvázolása teljes, ha nem