Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Kóthay László: Rendhagyó „üdülés” Ócsanáloson (2004)
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF . 1. SZ. gették az 1974. évi nagy árvizet is, amikor a Kaífófz-patak töltését átvágták, így mentették meg a falut a pusztulástól. Az elején tájékozódtam az előző napi állapothoz képesti változásokról. Miután megbizonyosodtam, hogy munkatársaim valóban veszélyeztetett helyzetben vannak, kértem a miskolci védelemvezetést és az Országos Műszaki Irányító Törzset, engedélyezze számomra, hogy a helyszínen maradva irányíthassam a TIKÖVIZIG munkáját. Az engedély megérkezése után döntés született arról, hogy az önkormányzat és a VÍZIG védekezési munkái szétválnak. Közerő segíti a zsáktöltést a továbbiakban, a védekezési munkák helyszíne elzárásra kerül az idegenek elől. Sürgetésemre három fő rendőri jelenlétét biztosítottak számunkra. Közben a helyzet fokozódott. A lakosság egyre indulatosabban figyelte, hogy a fővédvonalon szervezetten halad a munka, míg a falu belsejében emelkedik a vízszint. * A hangulat egyre forrósodott. Este fél 6-kor másodszor hívtam dr. Pados Imre védelemvezetőt, hogy garantálja biztonságunkat, azonnal jöjjön a helyszínre, intézkedjen a Megyei Védelmi Bizottságon keresztül. Amennyiben ez nem történik meg, az OMIT egyidejű tájékoztatása mellett javaslatot teszek a TIKÖVIZIG munkavállalóinak a védvonalról történő kivonásáról. A munkaterületen ideges, feszült hangulat uralkodott. A hídon a falubeliek csoportja veszekedett a helyi vízügyes kollégákkal. Az út szélén televíziós közvetítő kocsik várakoztak. Érződött a levegőben: valami „nagy dolog" készül. A legnagyobb problémát a homokzsákok beszállítása okozta, mert a töltésláb átázása, a szivárgások miatt ott már közlekedni nem lehetett, a gát tetején pedig lassú, egyirányú forgalom volt lehetséges. Az általunk védett szakaszon, a híd alatt és felett kb. 1,51,5 km hosszban kellett a jelenségeket minősíteni, a védekezést irányítani, ezért Sándor Attilával szinte állandóan mozgásban voltunk. Kb. 17.30-kor a saját URH rendszerünkön hallottam meg Zborai Attila hívását, hogy siessek a hídhoz, mert a katasztrófavédelem alezredese át akarja vágatni a Vadász-patak töltését. Azonnal odasiettem. Arvai alezredes - meglepetésemre - a következővel fogadott: ózonnal ürítse ki a védvonalat, minden embert, gépet ki kell vonni, mert átvágatom a gátat!" A megdöbbenéstől szinte levegőt sem kaptam! Hogy jön ahhoz egy katasztrófavédelmi alezredes, hogy ilyen intézkedést hozzon?! Azonnal reagáltam, közöltem, hogy amíg mi ott vagyunk, töltésátvágás nem lesz! Közben egy nagy teljesítményű földmunkagép már be is tolatott a töltésre. Ekkor, 17.57-kor harmadszor hívtam fel Pados Imre védelemvezető urat, és kértem a Védelmi Bizottság vezetésének az intézkedését, hogy biztosítsanak rendőri jelenlétet, és utasítsák a helyszínen lévő katasztrófavédelmi szakembert, hogy foglalkozzon a saját dolgával. 5-10 perces parázs vita után sikerült eltéríteni Árvái alezredest elképzelésétől, pedig igen intenzív támogatást élvezett a lakosság részéről a végrehajtást illetően. (Érzésem szerint a rendőrség nem vette kellően komolyan dr. Pados Imre igazgató úr kérését a munkavégzés zavartalanságának biztosítására, pedig ő is többször sürgette őket annak teljesítésére. Erre az is' példa lehet, hogy a következőkben leírásra kerülő incidens bekövetkezése után az általam kérdőre vont civil ruhás rendőr nem volt hajlandó igazolni magát. Utólag KÓTHAY LÁSZLÓ megtudtam, hogy egy miskolci őrnagy, osztályvezető-helyettes volt a helyi parancsnok.) A hangulat azonban továbbra is robbanásig feszült volt. A TV-sek, rádiósok a helyi lakosokkal interjúkat készítettek, mi pedig végeztük tovább a töltéserősítést. Menet közben megérkezett a védelem vezetés is. Az OMIT vezetője is ellátogatott Ócsanálosra. Ellenséges hangulat fogadta őket is, nekik sem sikerült meggyőzni a helyieket arról, hogy biztonságban vannak. A helyszínre körülbelül egy időben érkezett a falu jegyző asszonya, és Mohorai dandártábornok úr, a katasztrófavédelem vezetője. Javaslatunkra a védelemvezetés a katasztrófavédelem és a falu védekezésének irányítójával bejárta az önkormányzati körgátat, ahol mindenki meggyőződhetett arról, hogy a falut védő müvek nem szakadtak át: a körgát stabilan áll, a faluban pedig csak a fakadó, szivárgó vizek jelentek meg. A szemle meggyőző volt, ezek után megnyugodva indultam Sándor Attilával a híd fölötti szakasz ellenőrzésére. Ekkor ismét megszólalt az URH rádió, Zborai Attila kétségbeesetten tájékoztatott arról, hogy 10-15 falubeli asszony a híd alatt épített nyúlgátat elbontotta, a víz ömlik át a töltésen. Azonnal odaszaladtunk, és megdöbbenve láttuk, hogy a televíziós kamerák kíséretében az asszonyok büszkén tekintenek „müvükre", a megrongált ideiglenes védműre. A víz 30 cm vastagságban ömlött át a töltés kb. 80 méter hosszában. Az asszonyokat és a tévéseket erőszakkal kivezettettük a munkaterületről, az ideges munkatársakat megnyugtattuk. Utasítást adtunk a védekezőknek a megrongált szakasz helyreállítására, ami 30-40 perces megfeszített munkával sikerült is. Csattogtak a fényképezőgépek, forogtak a szalagok a kamerákban. A védelemvezetés javaslatára falugyűlést hirdettek meg, ahol tájékoztatták a falu lakóit a kialakult helyzetről. Jellemző, hogy a helybeliek ezek után sem nyugodtak meg, azonban az éjszaka során már nem akadályozták a védekezésben a munkánkat. A folyó 2-án 22 órától 3-án hajnali 2-ig tetőzött a valaha mért legmagasabb, 450 cm-es vízszinttel. A reggel már nyugodtabb állapotban találta a falu lakóit és bennünket is. A megfeszített 2 napos védekezés eredményes volt, megnyertük a versenyt a vízszint növekedésével szemben. Az apadás reggel, lassú ütemben elindult. A védett szakaszon kb. 1 km hosszban tanúskodtak a homokzsákok a magassági hiányokról. Azonban előttünk állt még a tartós víznyomás elleni küzdelem. Ebben segítségünkre volt a Szolnoki Repülős Dandár két MI-8 típusú helikoptere, melyek a járhatatlan töltéskorona miatt levegőből szállították a megtöltött homokzsákokat a védvonalra. Egy-egy helikopter 40 megtöltött homokzsákot BIG-BAG konténerben helyezett le az általunk jelölt helyre. A statikailag meggyengült töltést három helyen kellett megtámasztanunk, s több buzgárt is elfogtunk. A védekezéshez kirendelt létszámot fokozatosan vontuk ki a védvonalról. Augusztus 4-én 22 órától a Berettyóújfalui Szakaszmérnökség dolgozóit, a Műszaki Biztonsági Szolgálat 12 dolgozóját és engem, 5-én 12-től az MBSZ világító egységét, 22 órától a Hajdúszoboszlói Szakaszmérnökség 14 munkatársát, és végül, az elsőnek a helyszínre érkezett Polgári Szakaszmérnökség állományát 6-án 18 órától vezényelték vissza szolgálati helyükre. A Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Flood fighting (River Hernád, Ócsanálos) in August, 2004. Kóthay, L.
