Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

167 „fehér vizű" szikes tó átalakul „barna vizű" tóvá. Vizsgálataink alapján egyértelművé vált, hogy a barna színt adó oldott humin-anyagok a fehér vizű tavakban is jelen vannak, a szűrt víz barna árnyalatú, színértéke 400 és 1600 mg Pt/1 intervallumot ölel fel, mely barna szín a tavak vizének magas turbiditása miatt egyébként nem látható. A három tóban az oldott szerves szén (DOC) koncentráció is nagyon magas volt, 58-154 mg/l között változott, ami nagyságrenddel meghaladja a Balaton vizére jellemző értéket, de a DOC koncentráció a Kis-Balaton barna vizében is ritkán haladja meg 20 mg/l-t. Ez a különlegesen magas szervesanyag- tartalom a szikes tavaink olyan limnológiai karakterisztikuma, amelynek ökológiai következményei még ismeretlenek. A néhány centiméteres eufotikus mélység különlegesen alacsony érték, amelyre a világon kevés példa van. Kirk (1996) összefoglaló munkájában a legkisebb eufotikus mélységet a világ felszíni vizeiben 20 cm körülire teszi. Towsend (2002) Ausztrália félszáraz trópusi területeinek „extrém turbid" vizeiben az „extrémen alacsony" eufotikus mélységet 19-49 cm mélynek találta. A tavak fltoplanktonja Az összes algabiomasszát jellemző klorofill-a koncentráció áprilisban magas értékről indult, majd átmeneti csökkenés után mindegyik tóban kialakult egy nyári maximum, a Fehér- székben és a Zab-székben augusztusban, a Kelemenszékben júliusban. A nyári maximum értékek mindegyik tóban meghaladták a hipertrófia határát, a 75 ng/1 értéket (2. ábra). Ekkora algatömeg egy átlagos felszíni vízben jelentős vízszínezést okoz, ezekben a tavakban a szuszpendált ásványi anyagok miatt azonban egyáltalán nem volt észrevehető. Ami a fitoplankton összetételét illeti, azokban végig a piko-frakció dominált, a pikoalgák részesedése legkisebb a legátlátszóbb vizű Fehér-székben volt, 74-99 % között változott. A Kelemen-székben 81-98 %, a Zab-székben pedig 92-99 % közötti értékeket mutatott. A vízmintákban minden időpontban kizárólag a vörösen fluoreszkáló magányos, 1 pm körüli átmérőjű sejtek fordultak elő nagy mennyiségben. A Fehér-székben a maximális abundancia 60 millió sejt/ml, A Kelemen-székben 14 millió sejt/ml, a Zab-székben pedig 103 millió sejt/ml volt. Ezek különösen magas értékek, a világirodalomban példa nélküliek. A kékesibolya és a zöld gerjesztőfénnyel gyors egymásutánban felvett fluoreszcens képpárok kiértékelése azt az eredményt hozta, hogy áprilisban a pikoplankton állományok fikobiliprotein-hiányos sejtekből álltak, azaz minden bizonnyal kisméretű eukarióták voltak, bár nem zárható ki a „Prochlorococcus"-szerü cianobaktériumok jelenléte sem. Utóbbiak olyan, a világtengerekben elterjedt és gyakori pikocianobaktériumok amelyek a-klorofillt és b-klorofillt tartalmaznak, továbbá nincsenek bennük fikobiliproteinek. A nyári egyedszám csúcsot viszont mindegyik tóban fikocianin pigment-dominanciájú kokkoid ,JSynechococcus" típusú cianobaktériumok alkották. Ennek a nagytömegű és sajátságos összetételű algatömegnek pontosabb taxonómiai meghatározása morfológiai alapon nem lehetséges, ahhoz molekuláris módszerek szükségesek. A tavak pikoplankton gazdagsága önmagában is egyedülálló, azonban egyedülálló a tekintetben is, hogy hasonló trofitású tavakban részesedésük töredéke az ezekben észleltnek. A világ tavain és tengerein többek által megfigyelt és általános érvényűnek elfogadott összefüggés szerint, a pikoplankton részesedése a legnagyobb oligotróf vizekben és a trofitás növekedésével rohamosan csökken (Agawin et al. 2000). Ezt az összefüggést igazoltuk (3. ábra) hazai sekély édesvizeinkben is, kiegészítve néhány észak itáliai mély oligotróf tó adataival (Vörös et al. 1998). A harmadik ábrán jól megfigyelhető, hogy a klorofillkoncentráció növekedésével a nem szikes tavakban a pikoplankton részesedése az összes biomasszából 20 pg/1 a-klorofill koncentráció alatt 20 % alá csökken, 70-80 %-os pikoplankton részesedés pedig nagyon ritka és csak 5 pg/1 a-klorofill koncentráció alatt fordul elő. A vizsgált szikesek ezzel teljesen ellentétesen viselkednek, a trofitás növekedésével a pikoalgák részesedése vízükben nő, bár itt a legkisebb értékek is sokkal magasabbak, mint a nem szikes tavakban, ezért a két pontfelhő között alig van átfedés. Az ábrázolt összefüggéshez a részletesen vizsgált három tavon kívül felhasználtuk további hét szikes víztér adatát, ezért biztonsággal kijelenthető, hogy fehér vizű szikes tavaink algaösszetétel szempontjából rendkívül különlegesek, ami a már ismert kémiai és biológiai sajátosságokon túlmenően tovább növeli természeti értéküket. Az átlagostól való nagyon markáns eltérés oka ma még ismeretlen, az okok megismerése kísérletes úton lehetséges és a közeljövő fontos kutatási feladata. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezekben a tavakban a magas turbiditás okozta fényhiány kompetitív előnyt jelent a kisméretű algasejtek számára, hiszen ezen kisméretű sejtek fajlagos fényabszorpciója a legnagyobb az algák között (Agusti 1990). E u •5 53 E pi a •e £ 3 2001 1. ábra. Az eufotikus vízmélység változása három szikes tóban 2001-ben 2001 2. ábra. A klorofill-a koncentráció évszakos változása három szikes tóban 2001-ben - Fehérszék - Kelemenszék - Zabszék