Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
152 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85 . ÉVF. 6. SZ. Kivonat: A szervesanyag és lebegőanyag koncentrációjának hosszú távú változása a Dunában Tóth Bence - Nősek János - Oertel Nándor MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Já v orka S. u. 14. (tbenc@freemail.hu) 2004-ben kezdtük meg a Dunában a szervesanyagok anyagforgalmi szerepének vizsgálatát. Ennek kezdő lépéseként áttekintettük a Duna szerves- és lebegőanyag tartalmának változását az utóbbi évtizedekben. Jelen munka ennek az áttekintésnek első eredményeiről számol be. A Duna magyarországi szakaszán a sodorvonalból vett minták adatait értékeltük, ill. hasonlítottuk össze a hetvenes évektől napjainkig. Az értékeléskor a lebegőanyag-koncentráció esetében 5 évet (1979, 1984, 1990, 1996,2003) és öt helyszint (Komárom 1780 fkm, Szob, 1708 fkm, Göd, 1669 fkm, Dunaföldvár 1560 fkm, Baja 1480 fkm), mlg a kémiai oxigénigény esetében azonos helyszínekről 6 évet (1979, 1981, 1984, 1990, 1996, 2003) mutatunk be. A Duna lebegőanyag-koncentrációja az elmúlt 30 évben szelvényenként eltérő mértékben (77-43%) csökkent. A rendkívül alacsony vízállású 2003. év kivételével a Duna kisebb lebegőanyag- koncentrációval lép ki az ország területéről, mint amekkora a szlovák-magyar határszakaszon mérhető. A kémiai oxigénigény értékek időben csökkenő trendet mutatnak. A hossz-szelvény menti vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a magyarországi szakaszon növekszik a Duna szervesanyag-terhelése, szervesanyag, kémiai oxigénigény, lebegőanyag, Duna, hosszú távú változások Kulcsszavak: Bevezetés A Duna szervesanyag-tartalmára vonatkozó hazai kutatások a hetvenes évek elején kaptak nagyobb lendületet (Dvihally 1971, Kozma 1975). A szervesanyagok a vízben oldott vagy partikulált formában vannak jelen. Ez utóbbi a hidrológiai viszonyoktól függően az üledékben vagy a lebegtetett hordalékban jelenik meg. Mennyisége, frakciói sokszor alapvetően meghatározzák a bentonikus élőlények előfordulását (Madridét et al. 1996). A szervesanyag fontos szén- és energiaforrás, valamint egyes oldott tápanyagok és fémek biológiai hozzáférhetőségét is befolyásolja, továbbá a víz optikai tulajdonságaira is hatással van (Findlay & Sinsabaugh 2002). A vizek szervesanyag-tartalmának vizsgálata koncepcionális és módszertani kérdéseket is felvet. A folyó áradáskor nagy mennyiségű hordalékot ragad magával, ami mind a lebegőanyag-, mind a szervesanyagtartalom növekedésében jelentkezik. A Duna osztrák szakaszán az utóbbi évtizedekben épült tározók jelentősen megváltoztatták a folyó természetes vízjárását, a szélsőséges vízhozamok „kiegyenlítődnek". Kiss (1994) a fitoplankton mennyiségi viszonyaiban az 1970-es évek közepétől jelentős változást figyelt meg, amit a lebegőanyag csökkenésével magyarázott. Horváth és Tevanné (1999) szerint a rajkai szelvényben a lebegőanyag-koncentráció a hosszú távú idősor-analízis alapján 1992-től a - Duna elterelésétől szintén csökkenő trendet mutat. Szabó és munkatársai (2001) a 1990-es évek vízminőségi állapotának alakulását elemezték a víz dinamikájának függvényében a komáromi szelvényben, különös tekintettel az 1992-es elterelést követő csökkenő vízmennyiségekre. 2004-ben kezdtük meg a Duna vizében a szervesanyag anyagforgalmi szerepének vizsgálatát. Ennek kezdő lépéseként áttekintettük a Duna szerves- és lebegőanyag-tartalmának változását az utóbbi évtizedekben. Jelen munka ennek az áttekintésnek az első eredményeiről számol be. Anyag és módszer A Duna magyarországi szakaszán a sodorvonalból vett minták adatait értékeltük, ill. hasonlítottuk össze, a hetvenes évektől napjainkig. Az értékeléskor a lebegőanyag-koncentráció esetében 5 évet (1979, 1984, 1990, 1996, 2003) és öt helyszínt (Komárom 1780 fkm, Szob, 1708 fkm, Göd, 1669 fkm, Dunaföldvár 1560 fkm, Baja 1480 fkm), míg a kémiai oxigénigény esetében 6 évet (1979, 1981,1984, 1990, 1996, 2003) és a lebegőanyag-koncentráció mérésével azonos helyszíneket mutatunk be. Az egyes mérési pontokon azonos számú, ugyanabban az időben vett minták eredményeinek átlag- és szélső értékeit vizsgáltuk (évente többnyire 23 -25 adatot). Az évek kiválasztásánál a fő szempontok a megfelelő számú adat, valamint a 30 év éves átlagaitól való kis eltérés volt. A savas kálium-permanganáttal mért kémiai oxigénigény meghatározása az MSZ 12750-21 módszer szerint szüretien Duna-vízből, a lebegőanyag-koncentráció meghatározása előzetesen 105 °C-on szárított, 0,45 um pórusátmérőjű szűrőn való szűrést követően szárítás utáni tömegméréssel történt. A gödi adatok az MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás laboratóriumából származnak, a többi helyen a környezetvédelmi felügyelőségek által mért adatokat az OKTVF Környv. Igazgatósága bocsátotta rendelkezésünkre. Eredmények és értékelésük Lebegőanyag-koncentráció A lebegőanyag-koncentráció éves átlagértékei időben csökkenő tendenciát mutatnak mind az öt ponton (1. ábra). A legnagyobb mértékben Szobnál (77 %), míg a legkisebb mértékben Bajánál (43 %) csökkennek az átlagértékek. 1. ábra. A lebegőanyag-koncentráció éves átlagértékeinek alakulása a Duna folyásiránya mentén öt szelvényben. A folyásirány mentén öt ponton mért lebegőanyag-koncentrációk azt mutatják, hogy a Duna a 2003-as - alacsony vízállása miatt rendkívüli - év kivételével kisebb lebegőanyag koncentrációval lép ki az ország területéről, mint amekkora a Komárom és Szob közötti szakaszon mérhető (2. ábra). Az öt ponton mért szélsőértékekre illesztett trendvonalak az átlagosnál alacsonyabb vízhozamú 1984. és 2003. év kivételével folyásirányban az értékek csökkenését és a tartomány szűkülését jelzik, vagyis a lebegőanyag koncentrációk kisebb ingadozást mutatnak, mint a felső szakaszon. 2. ábra. A lebegőanyag koncentrációjának térbeli változása az öt vizsgált évben.
