Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

Kémiai oxigénigény Ismert, hogy a kémiai oxigénigény (KOI) csak a szervesanyag-tartalomra utaló mérőszámok egyike, de a legrégebben mért, így összehasonlítási célra az egyik legmegfelelőbb mutató. A savas kálium-permanganáttal mért kémiai oxigénigény Kubel módszere szerint történő meghatározása a természetes vizek szervesanyagainak csak közel 40 %-át oxidálja (Janicke 1983), viszont jól bevált, ismételhető, és ugyanazon víztestben a szervesanyag-tartalom változásának elemzésére megfelelő. Hejzlar és munkatársai (2003) a Malse folyó vizében 1969-2000 között mért eredmények alapján időben növekvő trendet mutattak ki. A szerzők a globális klímaváltozás hatásait vizsgálva feltételezték, hogy a növekvő hőmérséklet és egyéb tényezők (mint pl. a nagyobb mennyiségű csapadék) okozta szervesanyag-bemosódás eredménye a KOI

M„ növekvő értéke. A KOI

m„ éves átlagértékei a Dunában - a lebegőanyagkoncentrációhoz hasonlóan - időben szintén csökkenő tendenciát mutatnak (3. ábra). Megállapíthatjuk, hogy mind az 5 mérési ponton a KOI

M„ átlagértékei az 1970-es évek vége óta közel 50%-kal csökkentek. A legnagyobb mérvű csökkenés Szobnál és Gödnél tapasztalható. Lehmann és Rode (2000) is a kémiai oxigénigény csökkenését mutatta ki az Elbára vonatkozó hosszú távú adatsorokból, köszönhetően a szerves szennyezők csökkentésének. Minden dunai adatunkat ábrázolva a csökkenő trend mellett feltűnő az értékek ingadozásának csökkenése, ezzel együtt azonban az évszakos ritmus (Kozma 1975) még kimutatható (4. ábra). A kémiai oxigénigény hossz-szelvény menti változása (5. ábra) a vizsgált években a lebegőanyag-koncentráció értékeivel ellentétes képet mutat: folyásirányban a mért értékek nőnek, és egyre szélesebb tartományba tartoznak (6. ábra). KOI„. 1979 1961 1964 1990 1996 2003 3. ábra. A víz kémiai oxigénigényének térbeli változása az öt vizsgált évben. A KOI

m„ értékei a hossz-szelvény mentén Gödig minden vizsgált évben növekednek, ami feltételezhetően a szlovákmagyar közös szakaszt érő szervesanyag- terhelések következménye. Az MSZ 12749:1993 vízminőségi határértékei szerint a KOIM„ éves átlagértékeit tekintve a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején egyes keresztszelvényekben a III. (tűrhető) vízminőségi osztályba tartoztak. A nyolcvanas évek közepétől a teljes vizsgált szakasz - csökkenő értékekkel - a II. (jó) vízminőségi kategóriába került. 2003-ban már minden szelvény I. (kiváló) vízminőségű volt (3^1 mg 0

2/l közötti értékeikkel). Az ökológiai vízminősítés rendszerében (Dévai et al. 1992, Dévai el al. 1999) a kémiai oxigénigény (KOI

M„) a szaprobitás tipológiában szerepel, egyéb mutatók (szerves kötésű nitrogén, összes formált foszfor tartalom, KOI

M

N vertikális és horizontális különbségei, valamint a szerves kötésű nitrogén vertikális különbségei) mellett. Az aktuális tipológia szerint pl. 2003. évben a legtöbb alkalommal 3-as (2,5 153 -5,0 mg 0

2/I) kód jellemzi a víz szervesanyag-terheltségét, néhány esetben - főként Bajánál - 4-es, (5,0-10,0 mg 0

2/l), ill. - a komáromi és szobi szelvényben többször előforduló - 2 es (1,5-2,5 mg 0

2/l) kód a jellemző, hasonlóan a Szabó és munkatársai (2001) által közölt dunai adatokhoz. KOU"igO,/l asd(liltfkm) 74 71 62 68 90 94 96 02 folyásiránya mentén öt szelvényben. Az eredmények összefoglalása Megállapítottuk, hogy a Duna lebegőanyag-koncentrációja az elmúlt 30 évben szelvényenként eltérő mértékben (77 -43 %) csökkent. A rendkívül alacsony vízállású 2003. év kivételével a Duna kisebb lebegőanyag-koncentrációval lép ki az ország területéről, mint amekkora a szlovák-magyar határszakaszon mérhető. A kémiai oxigénigény (KOI

M„) értékei időben csökkenő trendet mutatnak. Ennek alapján a szabvány szerint a Duna az utóbbi években a korábbi III. (tűrhető) osztállyal szemben a II. (jó), esetenként I. (kiváló) vízminőségi osztályba sorolható. Az ökológiai vízminősítési rendszer szerint az esetek döntő többségében 3-as aktuális tipológiai kód jellemzi a folyó magyarországi szakaszát. 4. ábra. A viz kémiai oxigénigényének hosszú távú változása 1974 és 2004 között öt ponton

. KOW g.0 Komárom Szob Göd DunafcUdtér tiu (1760 km) (1706 km) (1669 km| (1560 km) (1480 km) 5. ábra. A víz kémiai oxigénigény változása a Duna