Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. F Ujabb adatok az Ipoly halfaunájához Tóth Balázs

1 - Sevcsik András

2-Erős Tibor

3 'Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (Budapest 1021. Hűvösvölgyi út 52) lagarder@freemail.hu 2Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest 1083. Baross u. 13.) Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest 1095, Kvassay J. út 1.) Kivonat: Az Ipoly szabályozásának eredményeként létrejött mai állapot jelentősen eltér az Ipoly egykori természetes képétől. Feltételezhető, hogy a vízrendezés következtében a halállományban is változások következtek be. Az élőhelyi sajátosságok tekintetében különösen nagy változást idézett elő a duzzasztóművek megépítése. A Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége minden évben halászatot végez Ipolytölgyesnél azzal a céllal, hogy a kifogott halakat a duzzasztóművek fölött újra kihelyezze. 2004. évben a szerzők részt vettek az áttelepítési akcióban és közben adatokat gyűjtöttek az Ipoly duzzasztómüvek alatti a Dunával közvetlen összeköttetésben lévő - szakaszának halállományáról. A felmérések eredményeként az Ipoly faunáját tekintve új faj, a folyami géb (Neogobius fluviatilis PALLAS, 1814) elfordulását igazolták. Ipoly, folyami géb (Neogobius fluviatilis) Kulcsszavak: Bevezetés Az Ipolyon az elmúlt évszázadban megvalósított vízrendezési munkálatok következtében a folyó jellege nagy mértékben megváltozott. Halfaunájáról először Herman (1887) közölt adatokat, és összesen 17 faj előfordulását említette. A vízrendezési munkálatok előtti időkből más, bővebb feljegyzés nem áll rendelkezésre, így a folyó mai és a korábbi halfaunája nem hasonlítható össze, az abiotikus tényezők változása azonban nyomon követhető. Egykor az Ipoly völgyének jellegét teljes mértékben az Ipoly folyó, illetve az folyót kísérő ártéri sajátosságok alakították. Árvíz idején a vízborította területek szélessége átlagosan 1,0-1,2 km volt, a vízborítás magassága pedig 0,81,2 m. Ez lehetetlenné tette a terület mezőgazdasági művelését, ezért már a múlt század közepén felvetődött a folyó szabályozásának kérdése. Ekkor Beszédes József tervei foglalkoztak a kanyarulatok átvágásának lehetőségével a terület ármentesítésének érdekében. Az 1900-as évek elején a vízimalmok üzemeltetése határozta meg a szabályozási munkálatokat, így az átfogó rendezés nem valósulhatott meg. Később, 1965 után kezdődött meg a folyó kétoldali szabályozása, illetve medrének stabilizálása. (Mike 1991). Ez árvízvédelmi töltések létesítésével, illetve mederszabályozási munkákkal járt. 1975-ben a szlovák oldalon kidolgozták a folyó általános fejlesztési tervét (Hulinova-terv), amelynek lényege az volt, hogy a kanyarulatok átvágásával az árvízi vízhozamok levezethetők, illetve a kis és közepes vízhozamok szabályozhatók legyenek. Ez utóbbi érdekében 9 mederduzzasztót terveztek. Ebből 6 elkészült az 1980-90 években. A közeljövőben újabb szabályozási munkát az Ipolyon nem terveznek (Papanek László, személyes közlés, 2004). A duzzasztóművek egyik ismert hatása, hogy a halak ívási időszakban mutatkozó felvándorlását akadályozza. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megfigyeljük, mely fajok találhatók meg ívási időszakban a duzzasztó alvízi szakaszán a duzzasztó közvetlen közelében, illetve adatot gyűjtsünk az Ipoly halállományát illetően a gyakorlati természetvédelem számára. A vizsgálatot a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége által tervezett áttelepítési akcióval párhuzamosan végeztük el. Az áttelepítés célja az volt, hogy a duzzasztómű alatti szakaszról kifogott halat az Ipoly felsőbb szakaszain helyezzék ki. Anyag és módszer Az általunk vizsgált Ipoly szakasz a dunai torkolattól 20 km távolságban található az ipolytölgyesi duzzasztó közvetlen közelében. Az ipolytölgyesi duzzasztó az első akadály az ivásra felvonuló halak számára. A halászatot 2004. április 21-én a duzzasztó alvízi szakaszán a duzzasztótól mintegy 50 m-re kezdtük meg, és a bal part mellett folyamatosan haladtunk lefelé 2 km-t. 200 m-ként megálltunk, és a kifogott halakat meghatároztuk, illetve feljegyeztük egyedszámukat. Az egyes mintavételi szakaszokat M (l-8)-nak jelöltük. A halászatot EFKO FEG 1500 típusú aggregátos elektromos halászgéppel végeztük. 1. táblázat A vizsgálat során kimutatott fajok listája, példányszáma, illetve százalékos előfordulási aránya a mintában 2004.04.21 Ml M2 M3 M4 M5 M6 M7 M8 T. * (V.) Bálin (Aspius aspius) 4 5 1 1 1 12 0,42 Balon durbincs (Gymnocephalus baloni) 7 2 2 16 0,57 Bodorka (Rutilus rutilus) 40 41 19 43 14 13 7 219 7,82 Compó (Tinea tinea) 1 1 0,03 Csuka {E.sox lucius) 8 3 2 1 2 16 0,57 Dcvérkeszeg (

Abramis brama) 1 4 2 4 3 2 3 19 0,67 Domolykó (Leuciscvs cephaius) 20 50 56 27 73 23 90 34 373 13,32 Ezüstkárász (Carassius auratus) 10 22 7 8 5 3 55 1,96 Folyami géb (Neogobius fluviatilis) 1 1 1 2 5 0,17 Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) 1 4 12 4 7 3 31 1,10 Harcsa (Siiusrus glanis) 4 2 6 0,21 Jász (Leuciscus idus) 4 5 2 3 1 15 0,53 Karika keszeg (Bhcca bjoerkna) 93 130 65 48 85 36 33 10 500 17,86 Kínai razbóra (Pseudorasbora parva) 1 1 0,03 Kőfuró csík (Sabanejewia sp.) 1 1 2 4 0,14 Kővi csík (Barbatula barbatula) 1 1 0,03 Kurta baing (Leucaspius deiineatus) 1 1 0,03 Magyar bucó (Zingel zingel) 1 1 0,03 Máma (Barbus barbus) 3 1 2 7 2 IS 0,53 Menyhal (Lota lota) 2 2 0,07 Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscvs) 2 5 16 1 12 36 1,28 Paduc (Chondrostoma nasus) 1 10 14 47 10 10 1 93 3,32 Ponty (Cyprinus carpió) 1 1 1 3 0,10 Sujtásos küsz (Albumoides bipunctatus) 10 6 9 3 11 2 41 1,46 Süllő (

Sander lucioperca) 3 3 0,10 Sügér (Perca fluviatilis) 20 36 17 8 5 10 2 98 3,50 Szélhajtó küsz (Albumuis albumus) 37 67 155 42 275 80 130 85 871 31,11 Szilvaomi keszeg (Vimba vimba) 2 7 1 10 0,35 Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) 32 85 28 16 51 25 17 38 292 10.43 Tarka géb (Proterorhinvs marmoratus) 3 6 1 3 2 2 17 0,60 Vágó csík (Cobitis sp ) 10 8 8 1 3 30 1,07 Vágó durbics (Gymnocephalus cemuus) 1 6 1 1 9 0,32 Vörösszámyvi keszeg (Scardinius erythrophtalmus) 1 ' 1 3 0,10 293 471 432 193 653 220 346 191 2799 100 Rövidítések: Z = összesen, * = A faj előfordulási aránya a mintában Eredmények és értékelésük A vizsgált területről összesen 33 fajt sikerült kimutatni (1. táblázat). Lényegesnek tartjuk megemlíteni, hogy a párhuzamosan zajló áttelepítési célú halászat során előkerült az általunk nem fogott német bucó (Zingel streber) egy példánya is. Legnagyobb mennyiségben a szélhajtó küsz (31,12 %), a karikakeszeg (17,86 %), a domolykó (13,33 %), a szi-