Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

138 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005

. 85. ÉVF. 6. SZ. tartozó 3-as kódszám dominál, ami alapján a vizek sótartalma közepesen magasnak minősíthető. Megjegyezzük, hogy a vizsgálatokat nyári időszakban végeztük, amikor a víz hőmérséklete 16,4 és 25,5 °C között változott, a pH 6,9-8,4 közötti volt (Nagy et al. 2004). A trofitási szintet a szervetlen nitrogénformák, valamint az oldott reaktív foszfor mennyiségével jellemezzük. A vizsgált vizekben a szervetlen nitrogén mennyisége igen eltérő (0,2 és 4,91 mg N 1"' közötti), ami a nitrát-ion nagymértékű változásából adódik (ahol 1 mg N l ' fölötti a szervetlen nitrogén mennyisége, ott a magas nitrát koncentráció okozza a kiugró értéket). Ezek az adatok egyértelműen diffúz szennyezésre utalnak, ami feltehetően a csatornázatlan településekről a talajvízzel vagy a csapadékkal bemosódó nitrátból származik. Az ökológiai vízminősítés szerinti kódok 1 és 8 kőzött változnak, ami azt mutatja, hogy szervetlen nitrogénben szegény és gazdag víztestek egyaránt előfordulnak a vizsgált vízterek között. Hasonló megállapítások tehetők az oldott reaktív foszfor esetében is, amit a 2 és 9 közötti kódszámok mutatnak. A főcsatorna alsó szakaszán a trofitási szint növekedésében jelentős szerepe van Nyíregyháza tisztított szennyvizének, ami az Érpataki-föfolyáson keresztül jut be a főcsatornába. A konstruktivitás-tipológiában a primer producensek biomasszájával, illetve a vízben mérhető klorofill-a mennyiségével jellemezzük a víz ökológiai állapotát. A vizsgált vízfolyásokban a klorofill-a mennyisége csekély volt, az esetek többségében 10 ng 1"' alatti, ami a konstruktivitás-tipológiában l-es kódot jelent. Ugyanakkor a helyszíni megfigyelések, a fotódokumentáció, ill. a hidrobotanikai felmérések is azt igazolják, hogy mindegyik víztérben jelentős hínárállományok találhatók, és igen gazdag partmenti mocsári növényzet figyelhető meg. Ezekre a kisvízfolyásokra tehát nem a planktonikus, hanem a bentonikus eutrofizáció jellemző (Lakatos 1978). A szaprobitást - többek között - a savas kálium-permanganáttal mért kémiai oxigénigény (KOW) értékével jellemezzük. A KOI-adatok között a betorkolló vízfolyásoknál mutatkozik néhány kiugró (>10 mg l"

1) érték, ami pontszerű szennyezést jelez (egy-egy település tisztított szennyvizének beömlését). Ezektől eltekintve a szervesanyag-terhelés a vízfolyásokban többé-kevésbé azonos, s az ökológiai vízminősítési rendszer szaprobitás-tipológiája szerint az esetek többségében 4-es kóddal jellemezhető. A Lónyay-focsatorna teljes hosszát a 4-es kód jellemzi, ami alapján a vízteret szerves tápanyagban mérsékelten gazdagnak tekinthetjük. Vizsgálataink során a destruktivitás mutatói közül a szaprofita baktériumok telepszámát határoztuk meg 22°C-on történt tenyésztéssel. A telepszám értékek általában 2600-42 000 között változtak 1 ml vízre vonatkoztatva, s ezekhez az értékekhez az ökológiai vízminősítési rendszerben a 4-es (2500-10000 telep ml"' víz) és az 5-ös (10000-50000 telep ml"' víz) kód tartozik. A szerves tápanyagban mérsékelten gazdag vizek tehát az ilyen tápanyagot felhasználó baktériumok mennyiségét tekintve is mérsékelten gazdagnak minősíthetők. A vízkémiai vizsgálatok összefoglalásaként elmondható, hogy az általunk vizsgált öt fontos vízminőségi mutató tekintetében a Lónyay-föcsatorna vízrendszere mérsékelten szennyezettnek minősíthető. Néhány helyen erőteljesebb szennyezés mutatkozik ugyan, ami esetenként a sótartalomban, szerves anyagban, a szaprofita baktériumok számában tükröződik, de a kiugró értékek nem tendencia-jellegűek, tehát nagy valószínűséggel csak alkalmi és pontszerű szenynyezésre utalnak. A florisztikai felmérések eredményei A vizsgált terület vízfolyásaiból 79 vízi- és mocsárinövény faj jelenlétét mutattuk ki. Az egyes fajokat szociális magatartás típusok (SzMT) (Borhidi 1995) alapján 9 csoportba soroltuk (1. táblázat). A harminc mintavételi területen talált, természetes állapotot, ill. degradáltságot jelző vízi- ill, mocsári növényfajok szá

mát a 2. ábrán mutatjuk be. 1. táblázat. Az egyes életforma-típusok csoportosítása Specialista Kompetltor TERMÉSZETES ÁLLAPOTOT Generallsta jelző fajok Természetes pionír ZavarástQrO Természetes gyom DEGRADÁLTSÁGOT Meghonosodott idegen jelző fajok Ruderálls kompetltor jelző fajok inváziv A florisztikai felmérés eredményei azt mutatják, hogy a mintavételi helyek növényzete változatos képet mutat. Egyes helyeken a vízi- és a mocsári növényzet szegényesnek mondható, de mintahelyeinkre általánosan jellemző a természetességet jelző növényfajok dominanciája. A növényzeti felmérés eredményei tehát a vízterek természet közeli állapotát mutatják. LI U LI U U U ITgoY KTVIVaVIWHIMaHIIHCS • >£ Kl ta ta K4 ti tl tl bt II U 2. ábra. Az egyes mintavételi helyeken talált növényfajok száma, illetve természetesség és degradáltság szerinti megoszlásuk. A halfaunisztikai felmérések eredményei 1000 ... •fflu** 1000 Inyár I a s niUMNiJIjjlljiMini jl» 3. ábra. A fogott fajok egyedszámai tavasszal és nyáron A tavaszi felmérés során a mintavételi helyekről 24 faj 2890 egyede, a nyári felmérés során 23 faj 7676 egyede került elő. Összesen 27 fajt fogtunk, melyből 6 védett, 5 adventiv volt. A fogott fajok egyedszám arányát a 3. ábrán mutatjuk be. A két felmérés alapján nagyobb egyedszámokkal csak hét faj volt jelen a vizsgált vízgyűjtőn. Mind tavasszal, mind nyáron a küsz (Alburnus alburnus Linnaeus, 1758) egyedszámai a legnagyobbak, ezt követi a bodorka, (Rutilus rutilus Linnaeus, 1758) melynek egyedszáma ki-