Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

139 sebb mértékben nő a nyári fogásokban, mint mennyiségileg azt követő ezüstkárász (Carassius auratus Linnaeus, 1758) és a szivárványos ökléé (Rhodeus sericeus amarus Bloch, 1782). A domolykót (Leuciscus cephalus Linnaeus, 1758) tavasszal jóval nagyobb számban fogtuk, mint nyáron. Az adventiv amuri géb (Perccottus glenni Dybowski, 1862) és a védett vágócsík (Cobitis elongatoides, Bacescu & Maier, 1969) egyedszáma a nyári felméréskor többszöröse volt a tavaszi felmérés során tapasztaltnak. 4. ábra. A fogott fajok száma a nagyobb egyedszámmal jellemezhető mintaszakaszokon bíró mintaszakaszokon A legtöbb domináns faj nyári egyedszám növekedése az ivadékok megjelenésének tulajdonítható. Az egyes mintavételi helyeken fogott fajok számát a 4. ábrán mutatjuk be. A fogott fajok száma egy és tizennégy között változott. A legnagyobb fajszámot a nagy egyedszámokkal jellemezhető mintaszakaszon tapasztaltuk. Egyes területeken a nyári felmérés során kevesebb faj került elő. Ilyen volt többek között a V2, a V4 és az L4 kódú mintaszakasz. A változás egyértelműen a növényborítás növekedésének tulajdonítható, mivel a halászhatóságot nagymértékben csökkenti. A fogott egyedek számának mintaszakaszonkénti megoszlását az 5. ábrán mutatjuk be. Mindkét mintavételi időszakban a szakaszonként fogott egyedek száma rendkívül változó volt. Kiugró példa erre a K3-as és a K2-es kóddal jelölt mintaszakasz. A fogott egyedek számában az előbbinél 23-szoros, az utóbbinál több mint 30-szoros növekedést tapasztaltunk. A Lónyay-főcsatornán a fogott egyedek száma a torkolat felé növekszik. A legalsó szakaszon tapasztalható visszaesés a vízmélység növekedéséből adódhat, mivel a halászgép hatékonysága a vízmélység növekedésével csökken. A főfolyások - elsősorban kisebb vízhozamuk miatt - kisebb fogási értékekkel jellemezhetők. Kivételt képez ez alól az Érpataki-főfolyás legalsó szakasza, ahol a fogott egyedek száma mind a két időszakban jóval felülmúlta a többi mintavételi hely fogási értékeit. Ez a szakasz jó halászhatósága mellett annak tulajdonítható, hogy ez a főfolyás fogadja be és vezeti el Nyíregyháza tisztított szennyvizét. A főfolyás vizének nagy szervesanyag-tartalma teszi lehetővé a hasonló megjelenésű mintaszakaszok állományainál sokkal (akár egy nagyságrenddel) nagyobb állományok kialakulását. A terület ökológiai szempontú értékelésénél figyelembe kell vennünk, az „érzékeny" (védett, illetve speciális élőhely igényű), valamint a nem őshonos fajok számát és állományaik nagyságát. A védett fajok közül csak a szivárványos öklének találtunk nagyobb állományait, a többi faj csak néhány példánnyal képviseltette magát a fogásokban. A nem őshonos fajok közül az ezüstkárász voltjelen a legtöbb helyen és a legnagyobb állományokkal, de a Tisza vízgyűjtőjében csak néhány éve megjelent amuri géb állományai is jelentősnek tekinthetők, főleg a Lónyay-föcsatornában és a főfolyások torkolati szakaszain. Az állományok eloszlásánakjellege arra utal, hogy ez a faj nemrég jelent meg a vízgyűjtőn és terjeszkedése még folyik. Összefoglalás A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjén folytatott vízkémiai vizsgálatok alapján a területen található vízfolyások természet közeli állapotúnak tekinthetők. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek a vizsgálatok a vízterek pillanatnyi állapotát jellemzik, s nem adnak információt a hosszú távú változásokról. A florisztikai felmérés megerősíteni látszik a vízkémiai vizsgálatok eredményeit, de lehetséges, hogy a növények könnyebben elviselik a vízfolyásokon esetlegesen levonuló (haváriaként jelentkező) szennyező hullámok hatásait, illetve könnyebben tudnak regenerálódni. A halfaunisztikai felmérések azt mutatják, hogy az állományok faj összetételében és egyedszám-viszonyaiban az eseti szennyezések is jelentős változásokat okoznak. Az „érzékeny" fajok alacsony faj- és egyedszáma, illetve a kevésbé érzékeny, valamint az adventiv fajok magas aránya a vizsgált területek különböző szintű degradáltságát mutatják. Felméréseink eredményei arra is rámutatnak, hogy egy adott mintaszakaszon (pl.: É4) tapasztalt kiugróan magas egyedszám-értékek is mutathatják a területet érő folyamatos szennyezőanyag-terhelést. A vízgyűjtőn végzett vizsgálataink együttes értékelése sokkal több információt szolgáltat a terület állapotáról, mintha az egyes eredményeket külön-külön értékelnénk. Sőt egy-egy vizsgált állapotjelző által tükrözött helyzetkép a többi vizsgálat eredményeinek ismeretében válik csak érthetővé és árnyaltabban értelmezhetővé. Köszönetnyilvánítás: Vizsgálatainkat az NKFP „A Tisza és a Felső-Tisza-vidék hidroökológiája" c. NKFP-3B/0019/2002 sz, az OTKA T-035061, és M36421 sz. pályázata támogatta Irodalom Berinkey, L., 1966: Halak-Pisces. - In: Fauna Hungáriáé XX/2 (79.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 138 pp. Borhidi, A., 1995: Social Behaviour Types, naturalness values and ecological indicator values of the Hungarian Flora- Janus Pannonius Kiadó, Pécs, 97 pp. Dévai Gy., Dévai /., Felföldy L. & Winner 1, 1992: A vízminőség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. 3. rész: Az ökológiai vízminőség jellemzésének lehetőségei. - Acta biol debrecina, Suppl. oecol. hung. 4: 49-185. Dévai Gy., Végvári P., Nagy S. & Bancsi I. (szerk ), 1999: Az ökológiai vlzminösltés elmélete és gyakorlata. 1. rész. - Acta biol. Debrecina, Suppl. oecol. hung. 10/1,216 pp. Lakatos, Gy., 1978: The phenomenon and significance of benthonic eutrophication in Lake Velence, Hungary. - Acta biol. debrecina 15: 147-168. Nagy S.A., Dévai Gy., Takács P. és GecseiJ., 2004: Helyszíni vízvizsgálatok a Lónyay-fócsatornán és főbb mellékvlzfolyásain. - Hidrol. Közi. 84/5-6:94-96 Simon T., 2000: A magyarországi edényes flóra határozója - Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest 892 pp.