Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

120 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. Tegzesegyüttesek (Trichoptera) funkcionális szerveződése a Kemence-patak vízgyűjtőjének (Börzsöny) gázló és medence élőhelytípusaiban Schmera Dénes

1 és Erős Tibor

2 'MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525. Budapest, Pf. 102, e-mail: schmera@julia-nki.hu 2VITUKI Rt, 1095. Budapest, Kvassay út 1, e-mail: tibri@mentha.hu Kivonat: Az abiotikus környezetnek meghatározó szerepe van a kisvízfolyások életközösségeinek szerveződésében. Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a kisvízfolyások tegzeseinek funkcionális szerveződését miként befolyásolja a gázlók és medencék élőhely-szerkezetének különbsége. Az irodalomban használt fogalmaknak megfelelően gázló alatt sekély, gyors vlzáramlású kavicsos-köves aljzattal jellemezhető élőhely-foltot, mlg medence alatt mély, lassú vízáramlással jellemezhető, döntően homokos-iszapos aljzatú élőhely-foltot értettünk. A tegzeseket rétegzett random mintavételi eljárás szerint, Surber mintavevővel (0,0625 m2 - 25 x 25 cm) gyűjtöttük helyenként három ismétlésben, a másodrendű Bemecei- és a harmadrendű Kemence-patakból három alkalommal: 2001. április, 2001. augusztus, 2001. október. A gyűjtött együttesek funkcionális szerveződését a felaprózók, a szűrők, a legelők, a detritusz-evők és a ragadozók, mint funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok százalékos arányaival jellemeztük. Az évszak, a vízfolyás és a gázló-medence élőhely-szerkezet funkcionális táplálkozásbiológiai csoportokra gyakorolt hatását többutas ANOVA és MANOVA módszerekkel elemeztük. Eredményeink szerint mindhárom faktor (évszak, vízfolyás, gázló-medence élőhely-szerkezet) szignifikánsan befolyásolta a tegzes-együttesek funkcionális szerveződését a Kemence-patak vízrendszerében. A vizsgált változókra legérzékenyebbnek a felaprózó szervezetek mutatkoztak, mlg a detritusz-evők százalékos arányát nem befolyásolta sem az évszak, sem a vízfolyás rendűség, sem a gázló-medence élőhely-szerkezet. Eredményeink összefoglalásaként elmondhatjuk, hogy a tegzesek funkcionális szerveződése nagy változatosságot mutat élőhely-típusonként térben és időben. Kulcsszavak: tegzes, Trichoptera, gázló, medence, patak, funkcionális szerveződés, funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok. Bevezetés Számos tér- és időbeli skálaszinten vizsgálva az abiotikus környezet meghatározó jelentőséggel bír a vízfolyások élőlény-együtteseinek szerveződésében (Hynes 1970, Allan 1995). A vízi makro-gerinctelen fauna longitudinális változásait leíró, illetve magyarázó munkákkal összehasonlítva (pl. Folyóvízi folytonossági elv, Vannote & al. 1980) jóval ritkább az olyan dolgozat, mely a mederformatípusok (Frissel! et al. 1986) együttesekre gyakorolt hatását vizsgálná. A jelenség magyarázatául az szolgál, hogy a kontrasztos mederforma-típusok, a gázlók és medencék jelenléte, illetve azok váltakozása elsősorban a középszakasz-jellegű természetes kisvízfolyások sajátossága (Gordon et al. 1992). Strukturális mutatók alapján a gyors és turbulens folyással jellemezhető gázlók makroszkópikus együttesei többnyire nagyobb faj és egyedszámot mutatnak a lassú folyású és nagyobb mélységű medencékhez képest (Brussock A Brown 1991, Brown & Brussock 1991). A fauna funkcionális szerveződéséről azonban ellentmondásosak az ismereteinek. Carter & Frend (2001) egy kaliforniai patakot vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a gyűjtögető szervezeteket (szűrők és detrituszevők együtt) szignifikánsan befolyásolja a gázló-medence mederformatípusok változása. Ugyanakkor Carter & Frend (2001) eredményeinek ellentmondanak Kerans & al. (1992) vizsgálatai, akik ilyen különbségeket nem tudtak kimutatni. Jelen dolgozatban arra kerestük a választ, hogy hazai kisvízfolyásokban hatással van-e a gázlómedence mederforma a kisvízfolyások faunájának funkcionális szerveződősére. Továbbá kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire tekinthető egy kisvízfolyás faunájának funkcionális mutatói állandónak térben és időben? Anyag és módszer Vizsgált vízfolyásnak az Északi-Börzsönyben található Kemence-patakrendszert választottuk. A patakrendszer vízfolyásai természetes lefutású, lombhullató fákkal egyenletesen árnyékolt patakok. A patakrendszer két legnagyobb vízfolyása, a harmadrendű Kemence-, valamint a másodrendű Bernecei-patak jellegzetesen mutatja a gázló-medence mederformák egymásutániságát (Erős &al. 2003). Modellállatként a tegzeseket választottuk, mert egyrészt a Kemence-patakrendszer egyik tömeges makroszkópikus vízi gerinctelen csoportja (Erős, Schmera személyes tapasztalat), másrészt változatos életmódjuk révén változatos funkcionális szerepet töltenek be folyóvízi élőhelyeken (Kiss 2003). A tegzeseket rétegzett random mintavételi eljárás szerint, Surber mintavevővel (0,0625 m

2 - 25x25 cm) gyűjtöttük, a másodrendű Bernecei-patakból és a Kemence-patak harmadrendű szakaszáról, három alkalommal: 2001. április, 2001. augusztus, 2001. október. A másodrendű és a harmadrendű patak szakaszokat jellemző, tipikus gázlók (sekély, gyors vízáramlással és kavicsos-köves aljzattal jellemezhető élőhely-folt) és medencék (mély, lassú vízáramlással, döntően homokos-iszapos alzattal jellemezhető élőhelyfolt) kiválasztása előzetesen, többváltozós matematikai módszerek segítségével (ordináció - PCA) történt (Erős & al. 2003). Összesen 36 Surber-minta tegzesanyagát dolgoztuk fel [3 (ismétlés) x 2 mederformatípus (gázló vagy medence) 3 évszak (április, augusztus, október) x 2 vízfolyás (Kemence-patak, Bernecei-patak)]. Az év három hónapjában vett mintával az időbeli, míg a Bernecei- és a Kemencepatak vizsgálatával a fauna funkcionális szerveződésének térbeli állandóságát kívántuk vizsgálni. A tegzesegyedek azonosítására Waringer & Graf(\991) munkáját használtuk, az együttesek funkcionális táplálkozásbiológiai arányainak megállapítását Moog (1995) munkája alapján végeztük (1. táblázat). A statisztikai elemzéseket a STATISTICA programcsomag (Statsoft 2000) többutas MANOVA és ANOVA moduljaival végeztük. 1. táblázat: A gyűjtött fajok jegyzéke és azok fő funkcionális szerep

e F.J Fö funkció Rhyacophilidae Rhyacophila fasciata Hagen, 1859 ragadozó Hydropsychidac Hydropsyche contubernalis McLachlan, 1865 szúró Hydropsyche instabilis Curtis, 1834 szúró Hydropsyche saxonica McLachlan, 1884 szúró Limnephilidae Anabolia furcata Brauer, 1857 felaprózó Polamophylax rotundipennis (Brauer, 1857) felaprózó Philopotamidae Philopotamus montanus (Donovan, 1813) szűrő Polycentropodidae Cyrnus trimaculatus (Curtis, 1834) ragadozó Plectrocnemia conspersa (Curtis, 1834) ragadozó Polycenlropus

ßavomaculatus (Pictet, 1834) ragadozó Beraeidae Beraeodes minuta (Linnaeus, 1761) legelő Leptoceridae Athripsodes bilineatus (Linnaeus, 1758) felaprózó