Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. 2 .ábra. Az éves összesített taxonszám változása 19942003 között tok, közé tartoznak a kérészek, a szitakötők, a kagylók, a poloskák, a hasadtlábú rákok, a hidrák, az ászkarákok, a piócák és a mohaállatok. Kis gyakorisággal - kevés helyen és kevés alkalommal - jelentek meg a soksertéjű gyűrűsférgek, a recésfátyolka lárvák és a haltetvek. Az éves összesített csoportszám minden víztéren az évek során emelkedő tendenciát mutat (/. ábra). Az Öreg-Dunában és a hullámtéren 1994-ben volt a legalacsonyabb a csoportszám, 2003-ra az értékek csaknem megkétszereződtek. A mentett oldalon a növekedés kisebb mértékű, mintegy 30 %-os volt. 1—*—QOU ——HUL —»—MEN —•— TOT] I—-ODU —-HUL -»-MEN] előforduló és megnőtt az összes víztéren előforduló közös taxonok aránya (4. ábra). A csökkenésben, ill. növekedésben a 90-es évek végén megtorpanás látszik, de a tendencia 2000-től folytatódik. 4 .ábra. Az egyetlen, ill az összes vlzíéren előforduló Caxonok arányának változása 1994-2003 között Az éves összesített taxonszám szintén emelkedést mutat, de csak a 90-es évek végéig, attól kezdve a hullámtér és a mentett oldal kis ingadozással szinte állandó, az Öreg-Dunában némi csökkenés tapasztalható (2. ábra). Az 1994-es értékekhez képest a növekedés az Öreg-Dunában volt a legnagyobb és a mentett oldalon a legkisebb. Az egyes mintavételi helyek átlagos taxonszáma az Öreg-Dunában 1997-ig alacsonyabb volt, mint a hullámtéren és a mentett oldalon (3. ábra). A két utóbbi víztér értékei között 1996-tól nincs számottevő különbség. 1994 óta folyamatosan csökkent a csak egyetlen víztéren 5 .ábra. A mocsári csiga (Lymnaea stagnalis) és a sapkacsiga (Ancylus fluviatilis) előfordulási gyakoriságának változása 1994-2003 között Az évek során jelentősen megváltozott számos faj, ill. taxon előfordulási gyakorisága, elterjedési területe. Ez a változás az esetek zömében növekedést jelent. Helyszűke miatt csak néhány jellemző esetet mutatunk be. 1995 óta a pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni) előfordulási helyeinek száma a hullámtéren és a mentett oldalon háromszorosára, a tegzes bolharáké (Corophium curvispinum devium) a teljes vizsgált területen közel négyszeresére nőtt. A 90-es évek végén állóvízi fajok (pl. mocsári csiga, Lymnea stagnalis) jelentek meg az Öreg-Dunában, ill. folyóvízi fajok (pl. sapkacsiga, Ancylus fluviatilis) a mentett oldalon (J. ábra). Mára az egyes mintavételi helyek közötti különbségeket a klasszikus árvízvédelmi topográfiai tagolástól függetlenül, a makro-gerinctelen "kínálatot" szelektálva az áramlási viszonyok és az alzat alakítják. A jelenséget jól mutatják a 2003. évi vizsgálatokból a Zátonyi-Dunára vonatkozó részeredmények. A 2^átonyi-Duna a szigetközi vízrendszerben a mentett oldal legjelentősebb mellékága. Dunakilititől a Mosoni-Dunába való torkolásáig mintegy 54 km hosszú, 5-20 m széles, szántóföldeken, falvakon keresztül kanyarogva szinte az egész Szigetközt átszeli. Az ún. 2. vízpótló rendszer kiépítése során, 1993 tavaszán, a belvízcsatornák és a Zátonyi-Duna mederrészeinek összekötésével kialakított mederben a vízmélység átlagosan 1,5 m, a víz áramlását beépített műtárgyak (bukók, zsilipek) biztosítják. A folyamatos vízutánpótlás (2-5 mV) a Dunakiliti melletti szivárgó csatornából történik, amely vizét részben közvetlenül a tározóból kapja. Mai állapotában a Zátonyi-Dunára az erős áramlású helyektől (ZAT2) a közepes, ill. lassú áramlású helyeken (ZÁT3) át az állóvizű, parti és hínárnövényzettel különböző mértékben benőtt részekig (ZÁT4) az élőhelyek igen nagy változatossága jellemző. 3 .ábra. A helyenkénti átlagost taxonszám változása 19942003 között
