Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
105 A vízi gerinctelen makrofauna változása a Szigetközben az utóbbi tíz évben Nősek János MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: A Szigetköz különböző vlztereinek litorális régiójában élő vízi gerinctelen makrofauna 14 állandó mintavételi helyen 1994 óta folyó vizsgálata során 2003-ig 20 nagyobb rendszertani csoportból összesen 94 taxon (faj és magasabb rendszertani egység) került elő. Az éves összesített csoportszám mindvégig, a taxonszám a 90-es évek végéig emelkedő tendenciát mutatott A csak egy vlztéren előforduló taxonok aránya folyamatosan csökkent. Az elmúlt évtizedben a Szigetköz vizterein a vízi makrogerinctelen fauna folyamatos uniformizálódását lehetett megfigyelni. Duna, Szigetköz, makrogerinctelen fauna, hosszútávú változások Kulcsszavak: Bevezetés A szigetközi vízterek, mellékágrendszerek vízjárását korábban a Duna vízjárása határozta meg. A Duna vízállásának és a mellékágrendszerek mederfenék szintjének függvényében az egyes mellékágrendszerek, mellékágak különböző mértékben és ideig álltak közvetlen kapcsolatban a főággal. A hullámtéren és a mentett oldalon lévő morotva jellegű vizek általában a talajvízből kapták a vízutánpótlást, csak igen magas árhullámok idején kerültek közvetlen kapcsolatba a főág vizével. A Duna elterelésével 1992 ősze után ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Az Öreg-Dunában a korábbi 2000 mV átlagos vízhozam 50-100 mV-re, a vízszint 3-4 m-t csökkent, ennek következtében jelentős mértékben süllyedt a talajvíz szintje is. A mellékágak nagy része elvesztette közvetlen kapcsolatát a főággal, mert belépő torkolatuk mederfenék szintje a főág vízszintje fölé került. A talajvíz utánpótlási! morotvák vízszintje és kiterjedése is nagy mértékben csökkent. A vízhiány enyhítésére 1993-tól különböző műszaki beavatkozások történtek. Az egymástól korábban független mellékágrendszereket, morotvákat egymással és a főággal újonnan létesített mesterséges csatornákkal vagy régi, feltöltődött mederszakaszok kotrásával összekötötték, vízpótló csatornák létesültek, az Öreg-Dunában visszaduzzasztás céljából az 1843 fkm-nél elkészült a fenékgát. Az utóbbi években a hullámtérre juttatott vízmennyiség a Duna természetes vízjárásához igazodik. A Szigetköz vízi makroszkópikus gerinctelen faunájáról alig jelent meg publikáció, és azok is csak rövidtávú vizsgálatok eredményeiről számolnak be (Bakonyi 1990, Bakonyi & Vásárhelyi 1993, Ambrus et al 1995, Puky 1995, Nősek 1996, Szathmáry 1990, Csörgits & Hufnägel 2000). Anyag és módszer A litorális régióban élő vízi gerinctelen makrofauna rendszeres monitorozása a Szigetköz különböző víztereiben állandó mintavételi helyeken 1994 óta folyik. A mintavételek az Öreg-Dunában hat (1843, 1839, 1835, 1832,5, 1828 és 1825 fkm), a hullámtéren négy (Schisler-holtág, Csákányi-Duna Cikolaszigetnél, Cikolai-ágvég és Bodaki-ágvég) és a mentett oldalon szintén négy (Zátonyi-Duna Dunaszigetnél két, és Bodaknál egy helyen, ill. Lipóti-morotva) évente három, ill. négy alkalommal történtek. A mintavételi helyek sajátosságaitól függően a gyűjtés vagy a kőszórások köveiről és a köveken kialakult bevonatból, vagy a makrovegetáció esetében a növényekről és növények közötti víztestből történt. A kövekről, ill. az azokon kialakult bevonatból a mintavétel egyelő gyűjtéssel, a makro-vegetációból kézihálóval történt. A minták a helyszínen 4%-os formaldehid oldattal lettek rögzítve. A laboratóriumi feldolgozás során a rendszertani csoportokra szétválogatott anyag 70%-os alkoholban került tárolásra. A mintákban talált állatok meghatározása eltérő taxonómiai szintekig történt. Faji szintig történt a meghatározás az örvényférgek, a soksertéjű gyűrűsférgek, a nadályok, a csigák, a hasadtlábú rákok, az ászkarákok, a felemáslábú rákok és a haltetvek csoportjainál. A hidrák, kevéssertéjű gyűrűsférgek, kagylók, mohaállatok, kérészek, szitakötők, tegzesOek, poloskák, árvaszúnyogok, kétszárnyúak, nagyszárnyúak és bogarak csoportjainál csak a faji szintnél magasabb rendszertani egységig történt a meghatározás. Jelen munka az éves összesített csoport- és taxonszám változásának főbb eredményeit mutatja be. Eredmények 1994 óta összesen 20 nagyobb rendszertani csoport képviselői fordultak elő (/. táblázat). A 20 csoportban az eltérő taxonómiai szintekig történő meghatározás miatt összesen 94 taxon (faj és magasabb rendszertani egység) fordult elő. 1. táblázat A Szigetközben 1994-2003 között talált faj család Szivacsok Porifera 1 Hidrák Hydridea 1 örvényférgek Turbellaria 7 Kevéssertéjű gyürüsférgek Oligochaeta 1 Soksertéjű gyürüsférgek Polychaeta 1 Nadályok Hirudinoidea 7 Csigák Gastropoda 29 Kagylók Lamellibranchiata 5 Mohaállatok Bryozoa 1 Haltetvek Branchiura 1 Ászkarákok Isopoda 2 Felemáslábú rákok Amphipoda 2 Hasadtlábú rákok Mysidacea 1 Kérészek Ephemeroptera 4 Szitakötök Odonata 5 Poloskák Heterotera 9 Tegzesek Trichoptera 6 Kétszárnyúak Diptera 8 Nagyszárnyú ak Megaloptera 1 Bogarak Coleoptera •2 IMS I»»« I»t7 l m 1 m 2000 2001 2002 2003 I—*—QOU —-HUl —»—MEN —•—TŐfl 1. ábra. Az éves összesíteti csoportszám változása 19942003 között Legnagyobb gyakorisággal a csigák, a kétszárnyúak, a felemáslábú rákok, a kevéssertéjű gyűrűsférgek és a tegzesek fordultak elő. A közepes gyakoriságú (30-60 %) csopor-
