Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

81 Somlyódy L. .Szilágyi, F. (2004): A fenntartható vízgazdálkodás tudo- T. Nagy M„ Csépes E„ Aranyné Rózsavári A., Bancsi /., Kovács P.. mányos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásá- Végvári P. (2004): A hosszú távú adatsorok értékelésének korlátai nak elősegítésére. Budapest Műszaki Egyetem Hidrológiai Közlöny 84: 162-165 Classification of Hungarian watercourses with different typology according to the EC Water Framework Directive Kovács Zs., Kovács, Cs., Királykuti, /., Soróczki-Pintér, É., Padisák, J. Abstract: Based on the guidelines of the EC Water Framework Directive 22 different types of watercourses were established in Hungary In this study we analyzed water chemical parameters of 22 watercourses belonging to 9 typological groups. Cluster analysis on the main ions (Na\ K\ Ca

5*, Mg

1*, HCOj", CI", SO,

1") supported the geochemical differentiation of the typology: watercourses with calcareous and siliceous bedrock appeared in different groups. In contrast, cluster analysis including the main N ad P forms did not provide any clear pattern, only polluted sites were separated markedly. Keywords: EU Water Framework Directives, water-bodies tipology, physical-chemical parameters A Cladophora fonalas zöldalga fotoszintézisének hőmérsékletés fény függése a Balatonban Kovács W. Attila, Németh Balázs, Présing Mátyás, Tóth Noémi és Vörös Lajos MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany Pf.: 35. (kovacsa@tres.blki.hu) Kivonat: A Cladophora fonalas zöldalga hatalmas tömegben szaporodott el a Balaton déli parti sekély vizében 2002 és 2003 nyarán. A vlzszintcsökkenés által bekövetkezett erőteljesebb vlzfelmelegedés és az erre az időszakra eső Cladophora elterjedés kapcsolatának elemzésére meghatároztuk a 2003 nyarán gyűjtött Cladophora minták fotoszintézisének hőmérséklet- (20, 25, 30 és 35 °C) és fényfüggését (0, 40, 130, 430, 900, 1400 és 2000 pmol m"

2 s"

1) l

4C-módszerrel. 20 és 35"C között emelkedő hőmérséklettel a tömegesen elszaporodott Cladophora állományból vett minták fotoszintézise közel lineárisan nőtt, a maximális klorofill hatásfok (P

B™„) értéke mintáktól függően 0,355 és 1,689 mg C [mg Kl-a]"' óra"

1 között változott, s ezzel párhuzamosan a biomassza kétszereződési ideje 13 napról 3,8 napra rövidült. Fényforrásként a napot alkalmazva a legnagyobb fényintenzitáson (2000 pmol m'

J s'

1) sem tapasztaltunk fénygátlást. Eredményeink alapján a Cladophora gyepek megjelenése a déli parton a csökkenő vízszinthez és ezáltal a gyakran 30 °C-ot meghaladó vlzhőmérséklethez köthető. Kulcsszavak: Cladophora, fotoszintézis, fény, hőmérséklet, Balaton, tömegprodukció Bevezetés A Cladophora fonalas zöldalga a Balaton déli partjának sekély vizében 2002 és 2003 nyarán hatalmas tömegben jelent meg (Vörös és mtsai., 2004). A part 50-100 méteres sávját vastag szőnyegszerűen borító algafonadék komoly gondokat okozott a strandokon végig a Balaton mentén. Az előző évek vízszintcsökkenése következtében 2003-ban a déli part nagy kiterjedésű területein a vízmélység 0-25 cmre csökkent, hőmérséklete gyakran akár a 35 °C-ot is elérte, míg a Balaton mélyebb területein a víz hőmérséklete 5-10 °C-kal alacsonyabb maradt. A vízszintcsökkenés által bekövetkezett erőteljesebb vízfelmelegedés és az erre az időszakra eső Cladophora elterjedés kapcsolatának elemzésére MC-módszerrel meghatároztuk a 2003 nyarán gyűjtött Cladophora minták fotoszintézisének hőmérséklet- és fényfüggését. Anyag és módszer A fotoszintézis mérésekhez Cladophora fonalas zöldalgát gyűjtöttünk a Balaton északi partszakaszán (Tihanyi-félsziget, BLKI) 2003. július 10-én, július 15-én, július 22-én, valamint a Balaton déli partján Zamárdi és Balatonszemes térségében 2003. július 28-án és augusztus 4-én. Az északi parton a Cladophora algafonalak jellemzően a parti kövekre szorosan rögzülve találhatók, míg a déli parton 2002-ben és 2003-ban nagy tömegben a sekély 5-25 cm-es vízben (50-150 méteres parti sáv) lebegő vagy finoman a homokos alzathoz rögzült algafonadék volt megfigyelhető. A mintavételezés során ezért az északi parton a kövekhez rögzült fonalakat téptük le, a déli parton viszont a vízben lebegő algafonadékból vettünk algamintákat. Szembetűnő volt az algafonadék színének változása. Az északi parton a kövezetet barna színű algafonadék borította, a déli parton a napfénynek jobban kitett helyen a fonalszövedék zöldes színe sárgásra változott. A gyűjtések során mindhárom változatból vettünk mintákat. Az algamintákat szűrt balatonvízzel átmostuk, hogy megszabaduljunk a benne rejtőzködő állatoktól. A fonadék fiatalabb részeiből közel azonos méretű darabokat különítettünk el. A minták egy részéből a felesleges vizet szűrőpapíron enyhén leitatva meghatároztuk az algafonadék nedves tömegét, majd 65°C-on súlyállandóságig való szárítást követően mértük a száraztömeget. A Cladophora fonalakat borító algabevonat faji összetételének meghatározása céljából Lugol-oldatal és formalinnal tartósítottuk a mintákat. A Cladophora elsődleges termelését l

4C-módszerrel (Steemann Nielsen, 1952; Szász, 1989) határoztuk meg. Meghatározott nedvestömegű fonaldarabokat helyeztünk szűrt balatonvizet tartalmazó 20 ml-es üvegedényekbe, és azokhoz mintánként 0,128 MBq NaH

l

4C0

3-ot adtunk. Az egy órás inkubációt vízzel töltött üvegkádban végeztük a déli órákban az intézet tetőteraszán, felhőtlen, napsütéses időben. A víz temperálását ±0,1 °C pontossággal egy hűtőfűtő termosztát (Neslab RTE 211) biztosította. Az üvegkádat kettősfalú, matt feketére festett fémlemezekkel több rekeszre osztottuk, melyekben neutrális szűrők segítségével beállítottuk a megfelelő fényintenzitást. A lemezek alján átellenesen elhelyezkedő nyílások biztosították a víz szabad áramlását, de a fényt nem engedték át, így a meghatározott erősségű fény csak egy irányból, felülről érte a mintákat. A szénfelvételt négy különböző hőmérsékleten (20, 25, 30 és 35 °C), hat különböző fényintenzitáson (40, 130, 430, 900, 1400 és 2000 nmol m"

: s'

1) sötét kontrollt is alkalmazva végeztük három párhuzamban. Az inkubáció után az algafonalakat 1,1 jim pórusbőségű GF/C üvegrost membránra (Whatman) szűrtük és háromszor 5 ml savanyított csapvízzel (pH 5) leöblítettük, majd a fonalakat 65°C-on sötétben 10 ml dimetil-szulfoxidba (DMSO) inkubáltuk 8 órán keresztül. Ilyen körülmények között a DMSO kivonja a fotoszintézis két óránál nem régibb termékeit (Filbin és Hough, 1983). Az extraktumból 100 (ilt adtunk a 10 ml szcintillációs koktélhoz (toluol:triton X-