Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005

. 85. ÉVF. 6. SZ. A K

+ koncentráció (0,42-29,06 mgl"

1) esetében a legnagyobb értéket a Hór-patak torkolatánál (29,06 mgl'

1) mértük. A Kösély-vízfolyás (20,66-23,56 mgl

1) koncentrációja az átlaghoz képest nagy volt. A Cl" koncentrációja a Kösély-vízfolyás torkolatánál volt a legnagyobb (510 mgl"

1). A kisvízfolyások csoportosítását a fóionok (Na

+, K\ Ca

2\ Mg

2

+, HC0

3", Cl', S0

4

2"; 2. ábra) valamint a biológiai folyamatok által befolyásolt ionok (NH/, N0

2\ N0

3", P0

4

3, összes foszfor; 3 ábra) alapján, cluster-analízissel végeztük. A főionok alapján készített dendogram analízisével két csoportot tudunk elkülöníteni a meszes és szilikátos alapkőzetü vízfolyásokat. Vulkanikus területek szilikátos vizei (Csenkö-, Pokol-völgyi-, Galyavári-, Málna-, Csörgő-patak, Tolcsva felső szakasza) egyértelműen különálló csoportot alkottak. 0,63 Hí 0JJ aj a« 2. ábra: A fóionok (Ca

1*, it, Mg

H, Na\ HCO'/, CO,

2', SO

2', d) alapján készített dendogram (Bray-Curtis) Fig. 2.: Dendogram of streams based on the main ionic composition A kisvízfolyások gyengén lúgos kémhatásúak voltak. A pH általában a folyásirány mentén növekedett (6,76-8,82), de a Hór-pataknál a folyásirányban a savas, kénes termálvíznek tulajdoníthatóan csökkent. Kiss és Szabó (2001) a Bükk-hegységi Szalajka vízminőségét vizsgálta, s a pH 7,48,1 (1997-99 között) változott. A 2004 tavaszán a folyóvíz pH-ja 7,8-8,4 közötti volt. A vízhőmérséklet a legtöbb esetben a forrástól a torkolatig növekedést mutatott ezt tapasztalták mások is (Kiss, 2004) a Balaton-felvidéken. A kisvízfolyások hőmérséklete az évszaknak megfelelő (13-15°C) volt. A Hór-patak középső szakaszán mért 21,3°C kiugróan nagy a várt értékhez képest, melynek oka a közelben lévő bogácsi termálvíz. A kisvízfolyásokban az ammónium sok esetben a kimutatási határ alatt volt (0,06-7,44 mgl"

1). Kiugró értéket Hórpatak torkolatánál (7,44 mgl"

1) és a Félegyházi-vízfolyásnál (3,94—4,93 mgl"

1) mértünk. A nitrit koncentrációja az analitikailag kimutathatatlan koncentrációtól 2,1 mgl" -ig terjedt. A legnagyobb értéket 2,1 mgl"

1 a Hór-patak torkolatánál mértük. A Széksóstói-föcsatoina-, a Félegyházi-vízfolyás nitrit koncentráció alapján (0,17-0,19 mgl'

1) tűrhető vízminőségi osztályba sorolható (Pásztó 1998). A nitrát koncentrációk helyenként nagyon nagyok voltak (0,09-81,85 mgl'

1). A Kösély-vízfolyás középső szakasza (81,85 mgl"

1), a Tócó-vízfolyás- (61,92 mgl"

1) és a Hór-patak torkolata (28,07 mgl"

1) nitrátra nézve erős szennyezettséget mutatott. A Szalajka nitrát koncentrációja vizsgálatainkban 8,63-12,68 mgl"

1 volt, amely Kiss és Szabó (2001) publikált értékeinél (5,72-7,0 mgl"

1) nagyobb. Kiss és mtsai (2004) Balaton-felvidéki patakokban lényegesen szélsőségesebb (0,6-82 mgl"

1) értékeket kaptak. Az ortofoszfát koncentráció a vizsgált kisvízfolyásokban 0,01-2,4 mgl"

1 között változott. Az alföldi (Tócó-vízfolyás: 0,48-2,01 mgl"'; Kösély-vízfolyás: 1,16-2,4 mgl"

1) kisvízfolyásokban nagyobbak voltak, mint az Északi-középhegységben (kivétel a Hór-patak: 0,04-1,82 mgl"

1). Megfigyelhető Tócó-, Kösély-vízfolyásoknál az átlaghoz képest nagyobb összes foszfor (2,39-4,52 mgl"

1) tartalom. A nitrogén és foszfor formák vonatkozásában a szilikátos és meszes kisvízfolyások nem váltak el élesen egymástól, bár a meszes kisvízfolyások értékei valamivel nagyobbak voltak. A cluster-analfzis e vonatkozásban „keverte" a különböző típusokba tartozó folyóvizeket. Élesen elkülönült a Tócó- és a Kösély-vízfolyás, melyben kiugróan nagy értékeket mértünk. 3. ábra: Nitrogén- és foszfor- formák alapján készített dendogram (Euklidesz) Fig. 3.: Dendogram according to nitrogen and phosphorus forms Összefoglalásképp elmondható, hogy a föionok alapján a tipológiában meszesként és szilikátosként megjelölt vizek egymástól élesen különböznek. Tápanyagtartalmukban ez nem mutatható ki, minthogy azt antropogén behatások erősen befolyásolják. Köszönetnyilvánítás A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (T-34414) támogatta. Irodalom Gulyás P. (2001): A hazai vízfolyások vlzminösltés célú biomonitorozó rendszerének kidolgozása az EU előírások tükrében. Hidrológiai Közlöny 81: 369-370. Daniel T. C., Pole D. H. (2000): Analyzing for Total Phosohorus and Total Dissolved Phosohorus in water samples. In G.M. Pierzynski (ed): Methods for P analysis for soils sediments, residual and waters. V.396.P.94—

97 Incédy J. (1981): Analitikai laboratóriumi gyakorlat I. Veszprémi Egyetem Kiadó, Veszprém Incédy J. (1996): Analitikai laboratóriumi gyakorlat II. Veszprémi Egyetem Kiadó, Veszprém Kiss O. és Szabó T. (2001): A Bükk hegységi Szalajka-patak vízminőségének állapota. Hidrológiai Közlöny 81: 394-395. Kiss Zs. Kovács Cs. és PadisákJ. (2004): Hidrogeográfiai és vízkémiai vizsgálatok néhány Közép-magyarországi kis vízfolyásban. Hidrológiai Közlöny 84:79-81 Kiss Zs. (2004): Hidrogeográfiai és vízkémiai vizsgálatok néhány Közép-magyarorSzági kis vízfolyásban. VE Limnológia Tnsz. könyvt. Marczenko Z. (1976): Spectrophotometry determination of elements Ch (35.3) 395-396. Wyd. Naukowo-Technicze a. Ellis Horwood Németh J. (1998): A biológiai vlzminösltés módszerei. Vizi Természetés Környezetvédelem (7. kötet), Budapest Pásztó P. (1998): Vfzminőségvédelem, vlzminőségszabályozás. Veszprémi Egyetem Kiadó,Veszprém Podani J. (2000). Introduction to the exploration of multivariate biological data. Backhuys, Leiden.