Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A magyarországi folyóvizek csoportosítása az EU Víz Keretirányelv tipológiai követelményei szerint Kovács Zsófia 1, Kovács Csilla 1, Királykuti Ildikó 2, Soróczki-Pintér Éva 1 és Padisák Judit 1 'Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék., 8201. Veszprém, Pf. 158. 'Veszprémi Egyetem, Föld- és Környezettudományi Tanszék, 8201. Veszprém, Pf. 158. Kivonat: A Viz Keretirányelvet (VKI) 2000. december 22-én adta ki az EU, s célja a vizek minősítésének ill. védelmének egységes szempontok szerinti következetes végrehajtása. Kutatásunk célja az volt, hogy a VKI egyes tipológiai paramétereit vfzkémiai szempontból igazoljuk. A föionok vizsgálata az alapkőzettel kapcsolatos paramétereket igazolta. A N és P formák mennyisége és arányai geológiai szempontból keverte a típusokat, kizárólag a szennyezett helyeket különítette el. Kulcsszavak: Viz Keretirányelv, folyóvizek tipológiája, fizikai-kémiai paraméterek. Bevezetés és célkitűzések Az Európai Unió hosszú távú programja a Víz Keretirányelv (VKI), amelynek célja, hogy legkésőbb 2015-re a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai állapotúak legyenek. A VKI irányt, szemléletrendszert ad, amelyet minden ország adott helyi hidrogeológiai, hidromorfometriai adottságainak megfelelően dolgoz ki. A Keretirányelv 5 vízminőségi kategóriát állít fel, és ennek eredménye egy térkép lenne, mely mutatja a felszíni vizek (kiváló-, jó-, mérsékelt-, gyenge-, rossz) ökológiai állapotát (Gulyás 2001, T.-Nagy és mtsi. 2004). A VKI bevezetésének alapja felszíni vizek esetében a víztest tipológia megalkotása. A megléte alapfeltétel, mert erre épül a víztest kijelölés, a referencia állapot meghatározás, a minősítés és a biológiai monitorozás is. Hazai folyókra a tipológia 2003 novemberében készült el (Somlyódy és Szilágyi 2004), de szükséges annak biológiai validációja, mivel igazolni kell, hogy hidromorfológiai szempontból elkülönülő típusok biológiai szempontból is elkülönülnek. A VKI folyókra vonatkozó tipológiájának fontos eleme az alapkőzet jellege. Az alapkőzet a víz föionjain keresztül fejtheti ki hatását, ezért jelen munkánk fő célkitűzése az volt, hogy a tipológia ezen elemét a föionok alapján igazoljuk. Vizsgáltuk ezen kívül a P és N formák szerinti osztályozást. Anyag és módszer 2004. április 29-től-május 2-ig és május 6-8 között a következő vízfolyásokat vizsgáltuk: Szalajka, Eger-patak, Hór-patak, Garadna, Cuha, Szerencs-patak, Tolcsva, Csenkő-patak, Gályavári-patak, Csörgő-patak, Málna-patak, Pokol-völgyi-patak, Torna, Bódvaj, Kondoros-vízfolyás, Tócó-vízfolyás, Kösély-vízfolyás, Folyás-ér, Félegyházi-vízfolyás, Széksóstói-föcsatorna, Vajas-fok, Dió-ér. Az említett kisvízfolyásokon a felső-, a középső-, és az alsó szakasznál vettünk mintát a további analitikai vizsgálatokhoz. Terepi méréshez kalibrált Consort C535 hordozható készüléket használtunk, és mértük a vízhőmérsékletet, az oxigéntartalmat, az oxigéntelítettséget, pH-t, és a vezetőképességet. A KOIps, m-p-lugosság, HC0 3\ C0 3 2" S0 4 2' (Németh 1998) és Cl" (Incédy 1981) ionokat titrálással, a P0 4 3 (Németh 1998), NH« +, NO," (Incédy 1996), NO :" (Marczenko 1976), össze; foszfor (Dániel és Pote 2000) mennyiségi analízisét spektrofotometriás módszerrel, Na\ K +, Ca \ Mg 2 + meghatározását ICP-OES-val végeztük. Eredményeink értékeléséhez a Syntax (Podani 2000) programcsomagot használtuk. Eredmények és értékelés VKI alapján Európát több ökorégióra osztották fel. Magyarország egy ökorégióba tartozik, de több al-ökorégiót különböztetnek meg az ország területén (Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-dunántúli dombvidék, Dél-dunántúli-dombvidék, Kisalföld, Alföld). A folyóvizek kiválasztása domborzati térképek és a hidrogeokémiai paraméterek alapján történt. 2004 júliusában elkészült folyótipológia térkép és a hozzá tartozó típus leírás segítségével soroltuk be a 22 patakot az egyes csoportokba. 1. táblázat: A folyók magyar tipológiája (Somlyódy és Szilágyi 2004) és a vizsgált patakok Table 1: Hungarian tipology of rivers (Somlyódy & Szilágyi 2004) and the studied streams HkJro- geo kérni 3i lefeg Mederanyag Vlzfofyás mérete Vízfolyások Ha gyvidtkl t*rti»«t«k 1 Karsztos területek durva kis folyó 2 maszes *zet kis vízfolyás (patak) Egw-, Hör-, Qandna-, Szaiajka-Jom*-, Cuha-p&ak, 3 Vulkanikus területek sziiikátos durva kis vízfolyás (patak) Coankö-patak, Totcava-patak, Gal/aván-.CaörgóUélnth, PokoMgy>i>1ak 4 wzei kis folyó Demdvldéfcl tárultuk 6 Meszes vizek durva nagy folyó 6 közepes folyó 1 kis vízfolyás (patak) Szaranca-patak, Hór-patak e kis folyó Szaranca-patak, Eger-patak, Torna-patak 9 közepesközepes folyó 10 inom kis vízfolyás (patak) 11 kis folyó Síkvidéki t*nlM»k O Meszes »izek durva kis folyó 13 kis vízfolyás (palik) Tolc&a-patak, Hór-patak 14 nagy folyó 15 közepes folyó ié közepesközepes folyó 17 Snom nagy folyó 18 kis folyó Egar-patak, Bóó/ai Kondoro**1zlo)yia 19 kis vízfolyás (patak) Bód^i Kondoron- Tócó-vlzlot/*s, Székaóatóh ffcsaloma, Félagyhézat-vizlot/éa 20 kis esésű patak (ér) Tócó-Kőséty-vIzfotyé*. Eot^ér. Széks&óh föcaatoma 5t Tőzeges tercelek kis vízfolyások 22 szerves wzet közepes vízfolyások A típusokhoz tartozó al-ökorégiók jellemzése: a) 350 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasság, 5%nál nagyobb terepesés jellemző, (Mátra, Börzsöny, Zempléni-hegységekre és soproni és kőszegi hegyvidékekre) vulkanikus jelleg dominál ezeken a területeken és a vízgyűjtő területük 10-100 km 2 közötti, mely a VKI szerint kicsi vízgyűjtő. Ide tartozik a Csenkő-patak a Tolcsva felső szakasza a Galyavári-, a Csörgő-, a Málna- és a Pokol-völgyi-patak. b) 350 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasság, 5%nál nagyobb terepesés az adott tájegység szerint, karsztos jelleg dominál ezeken a területeken (Bakony, Vértes, Gerecse, Dunazug-hegység, Bükk és a Cserehát hegyvidéki területei). A patakok vízgyűjtő területe 10-100 km 2. Ide sorolható a Garadna, a Szalajka, a Cuha, a Torna, az Eger- és a Hór-patak felső szakasza. c) A Torna középső szakaszán már közepes vízgyűjtővel rendelkezik, melynek területe 100-1000 km 2 között változik, s a vízfolyás és mérete alapján már kis folyó kategóriába sorolható és meszes jellegű. d) 350-200 m tengerszint közötti területek, ide tartozik a Dunántúli-dombság nyugati része és a középhegységek hegylábai. A patakok vízgyűjtő területe kicsi (10-100 km 2) vagy közepes (100-1000 km 2). A Szerencs-patak felső szakasza, a Hór-patak középső szakasza kicsi, a Torna és a Szerencs-patak alsó szakasza, s az Eger-patak középső szakasza közepes vízgyűjtőjű, ahol a meszes jelleg dominál. f) 200 m tengerszint alatti vízföldrajzi területek: az Alföld északi pereme, Budapest térsége, Kisalföld nyugati pe-
