Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

77 % ragadozó 30% detr. evő 18% aprító 33% borotváló 8% p. fiit. 7% a. fiit. 4% 3. ábra. A Bikol táplálkozási csoportjai % CC CC DC CL d Cl t tu 5 I ÚJ 5 x _i ragadozó 18% detr. evő 30% aprító 18% borotváló 22% p. fiit. 4% a. fiit. 8% 5. ábra A S.-Bakony-ér táplálkozási csoportjai Köszönetnyilvánítás Köszönöm Némethné Németh Csillának, Várhegyi Csabának és Zajovics Gyulának a poszter elkészítésében nyújtott informatikai segítségét. 4. ábra A Bikol szakaszjelleg elemzése A Sokorói-Bakony-érben a legnagyobb egyedszámban Gammarus roeseli található, az egyes rovarcsoportok megoszlása megközelítőleg azonos. Táplálkozás: detritusz-evő 30 %, borotváló 22 %, aprító és ragadozó 18-18 % (5. ábra). Az életközösségben a legtöbb az epipotamon faunaelem, emellett a hiporitron és metapotamon elemek aránya jelentős. Nagy a litorális zónát preferálók száma (6. ábra). Szaprobiológiai indikáció béta-alfa mezoszaprob, a patak az MMCP alapján kissé szennyezettnek tekinthető, III.B osztályú. 6. ábra A S.-Bakony-ér szakaszjelleg elemzése Összefoglalás Első vizsgálatunk eredményeit néhány kiragadott szempont szerint elemezve a gerinctelen makrofauna néhány lényeges jellemzőjét sikerült megragadni, melyekkel a szóban forgó vízfolyások „vázlatos képe" körvonalazható. Az ökológiai viszonyok jobb megismeréséhez, az összefüggések átfogóbb, egzaktabb megközelítéséhez további, több mintavételi pontra kiterjedő, ismétlődő — főként kvantitatív — vizsgálatokra van szükség. Irodalom Andrikovics S. - Murányi D. 2002.: Az álkérészek (Plecoptera) kishatározója. Vízi Természet- és Környezetvédelem 18. Ambrus A. - Bánkuti K. - Kovács T. 1992: A Kisalföld és a nyugatmagyarországi peremvidék Odonata faunája. Tanulmányok 2. Győr -Moson-Sopron megyei múzeumok kiadványa. Bíró K. 1981: Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. Vízügyi Hidrobiológia 11. Csabai Z. 2000.: Vízibogarak kishatározója I. Vízi Természet- és Környezetvédelem 15. Csányi B 1997.: Módszertani kézikönyv a vízi makroszkópikus geinctelen (makrozoobenton) élőlényegyüttessel végzett biológiai vizminösltés céljára. VITUKI Rt, Budapest. E.Bauernfeind 1994: Bestimmungschlüssel für die österreichischen Eintagsfliegen. Wasser und Abwasser 4/94. H.Bellmann 1988.: Leben in Bach und Teich. Mosaik Verl. München H.Nesemann 1997: Egel und Krebsegel (Clitellata: Hirudinea, Branchiobdellida) Österreichs. J.M.Edington-A. G. Hildrew 1981.: Caseless Caddis Larvae of the British Isles J. Harker 1988.: Mayflies. Naturalists Handbooks 13. J. Waringer 1985: Bestimmungschlüssel für mitteleuropaische Köcherfliegenlarven (Insecta, Trichoptera) von E. Sedlak. Bundesanstalt für wassergüte des Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Wien. O.Moog (ed) 1995: Fauna Aquatica Austriaca. Wasserwirtschaftskataster, Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Wien. R.R.Askew 1988.: The Dragonflies of Europe. Harley Books Richnovszky A. - Pintér L. 1979.: A vízicsigák és kagylók (MOLLUSCA) kishatározója. Vízügyi Hidrobiológia 6. R.Bährmann 2000.: Gerinctelen állatok határozója. Mezőgazda Kiadó Soós Á. 1963.: Poloskák Heteroptera VIII. Fauna Hungáriáé XVII. Kötet 8. füzet Újhelyi S. 1959.: Kérészek Ephemeroptera. Fauna Hungáriáé V. k 5. f U.Schmedtje - F.Kohmann 1992.: Bestimmungschlüssel für die Saprobier-DIN-Arten (Makroorganismen). Bayerisches Landesamt für Wasserwirtschaft. Informationsberichte Heft 2/88.