Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

65 2001. februárban és márciusban került sor a mintavételezésre. A mintavételi helyek kiválasztása az európai javaslat (Kelly és mts.-ai, 1998) alapján történt. Lábra: A vizsgált patakok Fig. 1: The investigated streams (1- Bikol-patak, 2- Dera-patak, 3- Benta-patak, 4- Csiszár-vfz, 5- Perkátai-vízfolyás, 6- Sós-ír, 7- Haidi-ér, 8- Deseda-patak, 9- Csele-patak, 10- Baranya-patak, 11- Karasica-patak) A patak sodorvonalában 3 helyen (a forrásnál, a patak középső szakaszán illetve a torkolatnál) állandó számú, méretű és pozíciójú kő szubsztrátról vettük a mintát, ettől csak akkor tértünk el, ha az adott helyen ilyen alzat egyáltalán nem fordult elő. Közvetlenül a gyűjtést követően rövid sertéjű fogkefével eltávolítottuk a bevonatot, majd a mintát 4 %-os végkoncentrációjú formaiinnal tartósítottuk. A minta egy részéből néhány csepp tömény sósav hozzáadásával a mész-szemcséket eltávolítottuk, majd tömény kénsawal elegyítettük és forraltuk. Ezután desztillált vízzel mostuk mindaddig, míg a mintaoldat semleges nem lett (Padisák és Hortobágyi, 1991, Vilbaste és mts.-ai, 2000). Beágyazó anyagként Hyrax (törésmutatója: 1,65) gyantát alkalmaztunk. A preparátumokat fénymikroszkóppal, 100x-os nagyítású immerziós objektívvel vizsgáltuk. Minden preparátumban 200-300 valvát számoltunk meg, majd meghatároztuk a fajok relatív gyakoriságát (%). Összesen 33 mintát analizáltunk. A határozást alapvetően a Süsswasserflora von Mitteleuropa (Krammer és Lange Bertalot, 1991, 1997, 1999, 2000) és az Iconographia Diatomologica (Lange Bertalot, 1995, 1996a, 1996b, 1996c, 1998, 1999a, 1999b, 2000, 2002) kötetei alapján végeztük. A fökomponens- és cluster- analízishez a SYNTAX (Podani, 2000) programcsomagot alkalmaztuk. Eredmények és értékelés MBBaranya-patek • Desada-patak 70 K• Bikol-patak w• Karasica-patak | ^• Benta-patak Í H• Csele-patak x• Perkátal-vízfolyás O SósAr 10 . • Ha»* 0 ( I * ' ' • Dara-patak ir**«v«*a h*y«t «ám. ^ 2. ábra: A vizsgált 11 patak kovaalga fajszáma a forrástól (1) a torkolatig (10) Fig. 2: Number of diatom species in the 11 creeks from the source (1) to the mouth (10) Az összesen 33 preparátumban 276 kovaalga fajt találtunk, a fajok többsége a Nitzschia, Navicula, Fragilaria nemzetség tagja. Balaton-felvidéki vizsgálataink során hasonló mennyiségű fajt (51 preparátumban 332 fajt) találtunk (Kovács és mtsai, 2004). A mintavételi helyek fajszáma 1272, a patakok fajszáma 60-109 között mozgott, hasonló fajszámok találhatók korábbi irodalmakban is (Tamás, 1957; Uherkovich, 1976; Szemes, 1931; 1957). A Balaton északi vízgyűjtőjéhez tartozó Szőlősi-séd (51) és Horogi-séd (73) esetén, ahol szintén 3 helyen történt mintavétel, a fajszámok hasonlóképpen alakultak. Amikor egy vízfolyás fajszámát vizsgáljuk, mindig figyelembe kell vennünk, a mintavételi helyek és élőhely számát, továbbá a tápanyag-ellátottságot is, mivel ezek jelentősen befolyásolhatják a faj számot. Autökologiájukat tekintve a gyakori fajok többsége a mezotrof és az eutrof (eu) vizek jellemző faja, mások pedig olyan toleráns (tol) fajok, melyek az oligotróf vizektől az eutrof vizekig mindenütt közel egyforma valószínűséggel megtalálhatók. A Comphonema angustum hidrokarbonátpufferelt oligotróf (oc) vizek jellegzetes faja. Az Amphora inariensis és a Navicula exilis különböző ionösszetételű, oligotrof (o) vizekben fordul elő. A Fragilaria fasciculata, a Navicula halophila, a N. phyllepta és a Nitzschia perspicua halofil (hal) fajok, s e 3 utóbbi jellegzetesen a Perkátai-vízfolyás nagy sótartalmú vizében fordult elő (2. táblázat). A patakok biológiai sértetlenségének megállapítására egy-egy mintavételi hely fajgazdagságának, Shannon diverzitásának, valamint az Achnanthidium minutissimum %-os részesedésének meghatározását javasolják (Ács, 2003). A biológiai sértetlenség meghatározása fontos, alapvető tényező a referencia helyek kiválasztásakor. (Ugyanis, ha egy ökoszisztémának nagy a biológiai sértetlensége, az referencia állapotul szolgálhat.) A fajgazdagsági minimumérték a referencia állapotra a legalább 30 kovaalga faj jelenléte egy mintában (Ács, 2003). A mintavételi helyek többségénél 30-nál nagyobb fajszámot kaptunk (2. ábra), kivételt képez a Baranya-patak 3., Bikol-patak 2., Karasica-patak 1., Benta-patak 1., Cselepatak 1., Perkátai-vízfolyás 3., Hardi-ér 3., Dera-patak 1. és a Császár-víz 1. mintavételi helye. Azt meg kell jegyezni, hogy ezek a mintavételi helyek nem biztos, hogy emberi hatásra stresszeltek, hiszen a kis tápanyagtartalom, az alacsony fényellátottság vagy a vízfolyás nagy áramlási sebessége természetes módon is stresszelheti az élőhelyeket. Mivel ezen pontok főként a forrás körüli mintavételi helyeket érintik, továbbá adataink egyértelműen jelzik, hogy a faj szám a forrástól a torkolatig nő. E két tényt figyelembe véve javasoljuk, hogy a 30-as küszöb, a forrástájra ne vonatkozzon. Másik lehetséges mutató a Shannon-Wiener diverzitás és egyenletesség. A patakokban a diverzitás értékei (H') 1,124,65, az egyenletesség értékei (J) pedig 0,29-0,9 között változtak (1. táblázat). A diverzitás esetében a 3-nál nagyobb, egyenletesség esetén pedig a 0,5-nél nagyobb értékek jelezhetik a referencia helyet (Ács, 2003). Ezt 16 mintavételi helyen tapasztaltuk. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a diverzitásban bekövetkező változás az, ami jó indikátora lehet a biológiai sértetlenségnek, nem pedig maga az érték (Acs, 2003). A Karasica-patak volt az egyedüli, ahol valamennyi mintavételi helyen megvalósult a referencia állapotra javasolt 3 feletti diverzitás (H'=3,22; 4,43; 4,65). Hasonlóan nagy diverzitás értékek jellemzik a Balaton-felvidéki Szőlősi-séd mintavételi helyeit (3,84; 4,02; 3,61; Kovács és mts.-ai., 2004).