Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
66 HIDROLÓGI AI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. 1. táblázat: A patakok mintavételi helyeinek ShannonWiener diverzitása és egyenletessége Table 1: Shannon-Wiener diversity (H') of the streams at different sampling stations and the eveness (J) l.mvh 2.mvh 3.mvh Baranya-patak H' 3,38 2,78 1,45 J 0,71 0,62 0,41 Deseda-patak H' 2,58 3,24 3,44 J 0,59 0,64 0,67 Bikol-patak H' 3,7 2,12 4,55 J 0,8 0,53 0,86 Karasica-patak H' 3,22 4,43 4,65 J 0,76 0,8 0,89 Benta-patak H' 2,69 1,66 4,18 J 0,67 0,36 0,75 Csele-patak H' 2,44 2,55 2,5 J 0,63 0,59 0,51 PerkátaiH' 3,9 4,31 2,79 ; 0,8 0,79 0,62 Sós-ír H 1 3,72 4,37 2,74 J 0,75 0,9 0,6 Hardi-ér H' 2,69 2,24 2,47 J 0,59 0,51 0,54 Dera-patak H' 1,12 3,68 3,09 J 0,29 0,78 0,67 Császár-víz H' J 2,12 0,54 2,77 0,58 4,26 0,78 16» I» I« 130I» no 10090 80 w 70I ® * 50 » 20 10 0 -10 -20 •30 -40 Hir2 Har3 BÉ2 CsLl Csel I Bu2 wW Deri Ben2 A harmadik mutatószám az Achnanthidium minutissimum százalékos aránya a mintában. Ez a faj tág ökológiai valenciával rendelkezik. Irodalmi adatok alátámasztják (Fore és Gräfe, 2002), hogy ha e faj relatív egyedszáma 0-25% a mintában, akkor nincs bolygatás, referencia állapot feltételezhető. 25-50 % esetén kis bolygatással, 50-75 % esetén közepes bolygatással, 75-100 % esetén pedig nagy bolygatással kell számolni. A Baranya-, Bikol-, Karasica-, Csele-, Dera-patak és a Perkátai-vízfolyás esetében e változó alapján nincs bolygatás, s referencia helynek ezen mutató alapján megfelelnek. A Deseda-patak 2., a Sós-ér 1. mintavételi pontján kis, a Deseda-patak 1., Benta-patak 1., Hardi-ér 1. és a Császár-víz 2. mintavételi helyén közepes bolygatással kell számolnunk. A Balaton-felvidéki sédekben a forrástól a torkolatig az A. minutissimum domináns fajként jelenik meg szinte minden mintavételi ponton a legnagyobb relatív gyakorisággal (Kovács és mts.-ai, 2004). Jelen munkánkban a vizsgált patakok közül csak a Sós-ér esetében jelent meg ez a faj dominánsként mindhárom mintavételi helyen. A mintavételi helyek kovaalga-összetételét összehasonlítva láthatjuk, hogy néhány kivételével nagyon hasonlók. A Csele 2., 3., Baranya 2., Benta 2., a Dera-patak 3. és a Derapatak 1. mintavételi helyén a Navicula lanceolata - az eutrof vizek jellemző faja (Krammer & Lange-Bertalot, 1999) - dominancájának köszönhető az eltérés, mely. A Bikol-patak 2. és Császár 1. mintavételi helyének elkülönülése a többi mintavételi ponttól a Meridion circulare dominanciájából fakad, melynek tömegessége a hegyvidéki patakok kiváló ökológiai állapotát indikálja (Ács, 2003). Hardi-ér 2. és 3. mintavételi helyén a többitől eltérően a Gomphonema olivaceum nagy relatív gyakorisággal (55%-62%) fordult elő, mely a síkvidéki vízfolyás jó ökológiai állapotára utal (Ács, 2003), habár a fajszám és diverzitás adatok ezekben az esetekben nem utalnak biológiai sértetlenségre. -50 0 50 100 150 200 Ans I 3. ábra: A kovaalga összetételének ordinációja az egyes mintavételi helyeken (PCoA-Euktideszi távolság-nem standardizált) Fig. 3: Compositoin of diatoms' ordination at the sampling sites Kritikusan szemlélve e jelzőszámok alkalmasságát, ezeket a mintavételi helyeket is referencia helynek javasoljuk, hiszen tágabb értelemben a fajösszetétel is felfogható a biológiai sértetlenség jelzőszámának (Ács, 2003). A fent említett jelzőszámok vizsgálatával 33 mintavételi hely közül 9 alkalmas referencia helynek (Baranya-patak 1., Császár-víz 1, Bikol-patak 1., 2., Benta-patak 3., a Desedapatak 2., 3., és a Hardi-ér 2. és 3. mintavételi helye). Ezeken a helyeken a fajszám 30 feletti, a diverzitás értékei 3-nál nagyobbak, az Achnanthidium minutissimum relatív gyakorisága 25 % alatti, fajösszetételüket tekintve pedig olyan fajokat tartalmaznak, melyek az irodalom szerint kiváló ill. jó ökológiai állapotot jeleznek. A patakok kovaalga összetételét összehasonlítva két csoportot tudtunk elkülöníteni (4. ábra). A tipológiából kiindulva az látszik kirajzolódni, hogy az egyik csoportot alkotók (Baranya-, Benta-, Csele-, Dera-patak) jellegzetesen dombvidéki patakok, a többi átmenetet képez a síkvidéki, illetve a dombvidéki vízfolyások között. Az elkülönülő Sósér, illetve Perkátai-vízfolyás pedig síkvidéki jellegű, továbbá vizük nagy Na-Cl-HCOj tartalmú, mely a szikes alapkőzetnek köszönhető. Ez az eredmény alátámasztani látszik Ács (2003) azon megállapítását, hogy a vízfolyások síkvidéki, illetve dombvidéki jellege valamint az alapkőzet módosíthatja a kialakuló kovaalga összetételt. 4. ábra: A vizsgált patakok kovaalga összetételnek dendogramja(Bray-Curtis) Fig. 4: Dendogram of the diatom flora of the 11 streams Az ökológiai vízminőség detektálásában a kovaalgáknak kiemelkedő szerepük van, hiszen a kisebb vízfolyásokban a fitoplankton hiánya miatt e rögzült társulások alapján lehet
