Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

47 A folyóvizek melegebbé válásának számos oka lehet. Előidézhetik például a víztározók, amelyek a víz visszatartásával és felületének növelésével több hőenergia elnyelését teszik lehetővé. Még nagyobb hatása lehet a vízhőmérsékletre a folyók kanalizációjának, amelynek végeredményeként a szabadon futó folyók duzzasztott mederszakaszok láncolatává válnak. Szerepe lehet benne a vízpartra telepített erőmüveknek, amelyek a kivett hűtővizet több fokkal felmelegítve engedik vissza (hőszennyezés), és kisebb mértékben ugyan, de a folyóba vezetett kommunális szennyvizek is hozzájárulnak a felmelegedéshez. A hőmérséklet emelkedése azonban olyan vizek esetében is kimutatható, ahol az említett okok egyike sem áll fenn. Lennie kell tehát egy, az előzőektől független, általánosan érvényesülő hatásnak is. Ilyen általános érvényű hatás Földünk felszíni hőmérsékletének emelkedése, a globális felmelegedés. Az Országos Meteorológiai Szolgálat vizsgálatai szerint Magyarország felszíni hőmérséklete a XX. században 0,67 fokkal emelkedett (SZALAl & SZENTIMREY, 2001). A Duna-medence központi részén tehát még az átlagosnál is 12 százalékkal nagyobb mértékű hőmérséklet-emelkedés következett be. A felmelegedés az utóbbi 30 évben vált határozottabbá, 1991-től 2000-ig pedig annyira felgyorsult, hogy ez az időszak nemcsak az évszázadnak, hanem az évezrednek is a legmelegebb évtizede lett. A vízhőmérsékleti adatokból - bár csak 50 éves adatsorral rendelkezünk - hasonló tendenciák láthatók. Nehéz lenne csupán a véletlennek tulajdonítani, hogy a tarka géb és a folyami géb terjeszkedése az utóbbi 3035 évben vált szembetűnővé, és hogy az említett további négy gébfaj az utóbbi 10-15 évben indult meg fölfelé a Dunán. A sorozatos esetek határozott összefüggést mutatnak a fajok terjeszkedése és a globális felmelegedés között. A fólmelegedés jelenleg is tart, sőt gyorsulni látszik. Ennek alapján az is megjósolható, hogy a következő években újabb melegigényes fajok települnek be a Fekete-tenger vidékéről Közép-Európába, s további változások várhatók a folyószakaszok halközösségeiben. Köszönetnyilvánítás A munkát az NKFP-3B/0014/2002. számú projekt támogatta. A dolgozat elkészítéséhez publikálatlan lelőhelyi adatok közlésével járult hozzá Guti Gábor (MTA ÖBKI MDÁ), Györe Károly (HAKI Szarvas) és Sallai Zoltán (Hortobágyi Nemzeti Park). A vízhőmérsékleti adatok beszerzésében Csányi Béla és Gulyás Pál (VITUKI Budapest) működött közre. A segítséget mindannyiuknak köszönjük. Irodalom Bänärescu, P. M. 1964. Pisces - Osteichthyes. Fauna R. P. Romine, Vol 13. - Acad. R. P. Romine, Bucuresti Harka Á. 1997. Halaink. (Fishes of Hungary) - Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest Harka, Á., Sallai, Z. 2004. Magyarország halfaunája (Fishfauna of Hungary). - Szeged Lelek, A. 1987.The Freshwatwer Fishes of Europe vol.9. Treatened Fishes of Europe. - Aula. Verlag, Wiesbaden Pintér, K. 2002: Magyarország halai (Fishes of Hungary). II., átdolgozott kiadás (Second edition). - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 222. Szénhidrát-anyagcsere változása Chlorella pyrenoidosa-ban Cr (VI) és Cd stressz hatására Hörcsik T. Zsolt

1, Oláh Viktor

2, Domina Regina

1, Mészáros Ilona

2, Lakatos Gyula

2, Balogh Árpád

1 'Nyíregyházi Főiskola, 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31/b.,

1 Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen, Pf.:22 Kivonat: A nehézfémek koncentrációja a környezetben különböző hatásokra jelentősen megváltozhat. A növények - köztük a zöldalgák számos kikerülési-, elkerülési-módszert igénybe véve (nehézfém kompartmentizáció, fitokelatinok, sejtkompartmentek pH változtatása) próbálják fenntartani homeosztizisukat, ami azonban más anyagcsere-folyamatok megváltozását (fotoszintézis, oxidatlv folyamatok) okozzák. Eddigi algákkal és Lemna gibba-vai kapcsolatos méréseink során vizsgáltuk a Cr(VI) és a Cd toxikus hatását, a nehéz-fémek akkumulációját, a mikroelem és színanyag mintázat változását, illetve speciális nehézfém kötő molekulák a fitokelatinok megjelenéséi. Jelen munkánk célja az algasejtek anyagcseréjének energetikai vizsgálata volt. Megvizsgáltuk azt, hogy hogyan változik meg a leggyakoribb szénhidrát-anyagcsere metabolitok aránya, illetve a szénhidrát-anyagcsere szabályozó enzimeinek (glukóz 6-foszfát dehidrogenáz, frutóz 1,6-biszfoszfatáz, glukóz 6-foszfát 1-foszfotranszferáz) működése. Vizsgálataink során Cd esetében már az alacsony kezelési koncentrációknál (0,1 mg/L), Cr(VI)) esetében az (1-10 mg/L) koncentrációk esetében mind a metabolit szintek, mind pedig az enzimaktivitás vizsgálatok a glikolitikus folyamatok előtérbe kerülését mutatták. Kulcsszavak: Chlorella, nehézfém-stressz, Cr (VI), Cd, szénhidrát-anyagcsere Bevezetés Az iparosodás és az urbanizáció kétségtelen eredményei mellett környezetünk kisebb-nagyobb károsodásához vezetett. Az emittált mérgező gázok, szerves és szervetlen molekulák, nehézfém-ionok mind stresszorként viselkednek az élő környezet számára. Vízi környezetben a nehézfémek többsége a legtoxikusabb szennyező anyagok közé tartozik. Vizsgálataink tárgya az egyik kevésbé vizsgált toxikus nehézfém a króm, amelynek környezetbe kerülő kisebbik része kőzetek mállásából, nagyobb része antropogén forrásból származik. Jelentős krómforrásnak számít a fa-, bőr-, fémfeldolgozó-, és a festékipar. A környezetben előforduló krómformák közül a Cr(III) és Cr(VI) a leggyakoribb. A Cr(III) közönséges elektrokémiai, és pH tartományban rosszul oldódó csapadékok formájában van jelen emiatt felvétele növények számára nem jelentős, toxikussága nem számottevő. A Cr(VI) hasonló körülmények között rendkívül mobilis, oxidáló ágensként van számon tartva, mely növények és állatok számára egyaránt toxikus, több estekben mutagenitását is bizonyították. A Cr(IV) és Cr(V) instabil formák, . amelyek a Cr(III) és a Cr(VI) átalakulás intermedierjei (Kotás és Stasicka 2000). Eddigi kísérleteinkben megvizsgáltuk a Cr(VI) hatását Chlorella pyrenoidosa növekedési paramétereire, színanyag- és mikroelem-mintázatának változására. Mértük a sejtben beinduló szabadgyökreakciók által generált lipidperoxidációt és azt ezt kiküszöbölendő redoxenzim-rendszer aktivitásának módosulását, illetve fotoszintézis hatékonyságában bekövetkező változásokat. A sejt összes anyagcsere folyamata szorosan függ a sejt energiaellátását másodlagosan koordináló szénhidrát-anyagcsere rendszer állapotától. Bizonyos stressz-folyamatok hatására - víz-, szárazság-, sóstressz - a sejtek ozmotikus állapota jelentősen megváltozik. A homeosztázis helyreállítását, stabilitását a szénhidrát anyagcsere szabályozásáért felelős enzimrendszer végzi (Reddy 2000). A nehézfém terhelések hatására bekövetkező szénhidrát-anyagcsere