Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. tóba helyezett 1 kW teljesítményű búvárszivattyúval értük el, a keverés által létrehozott vízmozgás sebessége 10-15 cm s"

1 volt. A halastó egységben éjszakai levegőztetéssel (este 10 és reggel 8 óra között) tudtuk biztosítani a halak túléléséhez szükséges oxigén szintet. A levegőztetés segítségévei a halastó vizének relatív oxigén tartalma 60-80 %-os volt az éjszakai órákban is. Ezzel szemben az algás tó vizének oxigén tartalma a fény intenzitásának csökkenésével együtt gyorsan kimerült, az éjszakai órákban 5-15 %-os szint között változott. A rendszer zártan üzemelt, a kísérlet zárását követő lehalászás kivételével elfolyóvíz nem távozott onnan. A rendszer elemei közötti vízforgatásra szivattyúkat 1. ábra A kombinált alga-hal vízkezelő rendszer vázlata Heti rendszerességgel a rendszer mindhárom elemében mértük a következő paramétereket: NH„-N, N0

2-N, N0

3-N, P0

4-P, lebegőanyag, formált szervesanyag, BOI

5. Kizárólag az algás és az extenzív halastóban mértük a víztest klorofilla tartalmát. A klorofill-a tartalomból a klorofill-a 0.02'' képlet segítségével (Travieso és mtsai., 1996) meghatároztuk az alga biomassza mennyiségét. A vízminták vételére minden esetben délelőtt 11 és 11,30 óra között került sor. Az elsődleges termelés és a társulás légzés in situ mérése hárompontos oldott oxigénmérésen alapult (McConnel, 1962). A tórendszer tápanyag-forgalmát egy teljes termelési cikluson át vizsgáltuk (június-szeptember). A rendszer működésének tápanyagforgalmi szempontból való leírásához meghatároztuk a tórendszerbe kerülő és az onnan távozó összes szerves-anyag, összes nitrogén és összes foszfor mennyiségeket. Kiszámítottuk a tápanyagmérlegeket, illetve megállapítottuk a tápanyag-visszatartó képességet (retenció) is, amely a befolyó vízzel, haltelepítéssel és takarmánnyal bekerülő mennyiség és a kifolyó vízzel, valamint a lehalászott haltömeggel kikerülő anyagmennyiségek különbségéből határoztunk meg. /. táblázat: A kombinált rendszer elemeinek jellemzői Eredmények és értékelésük A szervesanyag, nitrogén és foszfor forgalomra vonatkozó adatok a 2. táblázatban találhatóak. A bekerült tápanyagok fő forrása a takarmány volt, ami szervesanyag 78 %-át, nitrogén 72%-át, foszfor 88 %-át tette ki az összes bekerült tápanyagnak. A rendszer tápanyag-visszatartása szervesanyag esetében 324 kg, illetve 12460 kg ha'

1, nitrogén esetében 27,9 kg, illetve 1074 kg ha"

1 és foszfor esetében 8,5 kg, illetve 327 kg ha"' volt (2. táblázat). Összehasonlítva ezeket az értékeket más szerzők hagyományos halastavakon végzett vizsgálatainak eredményével - 78,5 kg N ha"

1 év , 5,71 kg P ha"

1 év "' (Knösche és mtsai., 2000), 43±21,48 kg N ha"

1 év és 5,1 kg P ha"

1 év (Schreckenbach és mtsai., 1999), 93 kg N ha"

1 év "' (Oláh és mtsai., 1994) -, illetve az intenzív és extenzív tavak kombinációján alapuló tavi recirkulációs rendszerrel (Gál és mtsai., 2003), ahol a szervesanyag esetében 3870 kg ha"' év a nitrogén esetében 103 kg ha"

1 év és a foszfor esetében 25 kg ha"

1 év 1 volt a tápanyag retenció, megállapítható, hogy az algás tóra és extenzív halastóra osztott vízkezelő rendszer más tavi rendszereket meghaladó mennyiségű tápanyagokat képes visszatartani. A rendszer működése során az extenzív halastóban, kiegészítő haltermelés által visszatartott tápanyagok mennyisége az összes bekerült tápanyagok arányában szervesanyag esetében 2,4 %, nitrogén esetében 3,4 % és foszfor esetében 1,03 % volt. A heti rendszerességgel végzett vízvizsgálatokból (3. táblázat) megállapítható, hogy az ammónium (NH

4-N) tartalom csökkenése elsősorban az extenzív halastóban ment végbe. Az intenzív medencékből távozó víz és a halastó vizének NH„-N tartalma között szignifikáns (P<0,05) különbség mutatkozott. Az algás tó vizében szignifikánsan alacsonyabb (P < 0,05) nitrit (N0

2-N), illetve kevésbé jelentős (P <0,1) nitrát (NO3-N) tartalom csökkenést mértünk az intenzív medencékhez képest. Ugyanakkor az extenzív halastó vizében nőtt (P < 0,05) mind az N0

2-N, mind az N0

3-N koncentráció. Az összes szervetlen nitrogén (TIN) tartalmat értékelve megállapítható, hogy az intenzív medencékből távozó víz TIN tartalma csökken, azonban szignifikáns csökkenés (P < 0,05) csak az extenzív halastó egységben volt megfigyelhető. 2. táblázat: A kísérleti rendszer tápanyagforgalma Szervesanyag Nitro gén Foszfor kg/ha % kg/ha % kg/ha % Tápanyag bevitel Befolyó vfz 38 0,2 2,3 0,1 2,7 0,6 Népesített hal 4423 22 531 28 45 11 Takarni ány 15705 78 1348 72 375 88 összes bekerillt 20166 100 1882 100 423 100 Távozott tápanyag Elfolyóvíz 1271 16 36 4 30 31 Lehalászott hal 6435 84 772 96 66 69 összes távozott 7706 100 808 100 96 100 Tápanyag mérleg: 12460 61,8 1074 57,1 327 77,3 A szerves lebegőanyag tartalom az intenzív medencék vizéhez képest szignifikánsan csökkent (P < 0,05) az algás tóban, de a halastó egységben már nem változott. A biokémiai oxigénigény (BOI

s) szintén az intenzív medencékben volt a legmagasabb, azonban szignifikáns (P < 0,05) csökkenést mutatott mind az algás, mind a halastó egységben. A rendszer nitrogénforgalmát értékelve megállapítható, hogy az algás tó csak a N0

2-N és N0

3-N tartalmat csökkentette, az NH

4-N tartalmat nem. Ugyanakkor az extenzív halastóban lényegesen csökkent az NH

4-N mennyisége, de a N0

2-N és NO3-N koncentrációk növekedtek. A TIN tartalom sem csökkent lényegesen az algás tó működése által, azonban az intenzív medencékhez képest a halastó vizében szignifikánsan kisebb volt a TIN tartalom. Intenzív haltermelő medencék Algás tó Extenzív halastó Területe 10 m

J 150 m

J 150 m

2 Vízmélysége 80 cm 60 cm 100 cm Kihelyezett haltömeg Afrikai harcsa: 400 kg Tilápia: 29,6 kg Ponty: 47 kg Takarmányozás 464 kg táp (8 kg/nap) (58 nap) -8 Napi átlagos vfzcsere 1130% 52% 31 % Lehalászott haltömeg Afrikai harcsa. 562 kg Tilápia: 77,8 kg Ponty: 51,6 kg Egyéb kezelés Állandó vízkeverés Éjszakai levegőztetés