Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
31 Elmondható mindezek alapján, hogy faunisztikai szempontból jelentős értéket képviselő élőhelynek tekinthető a Börzsöny eme két legnagyobb patakja, és érdemes további kutatásokat folytatni nem csak ezen két vízfolyáson, hanem az egész hegység patakjain. Szakaszjelleg A szakaszjelleg-indikációt először a jelenlét-hiány adatok segítségével végeztük el, majd hasonlítottuk össze a három vízfolyást (Ipoly, Kemence-patak, Bernecei-patak, 1. ábra). Az ábra alapján az derül ki, hogy a Bernecei-pataktól lefelé haladva fokozatosan csökken a tipikus ritronhoz kötődő fajok aránya, de még mind a Bernecei-, mind a Kemence-patak esetén inkább ritron jelleget indikálnak a fajok, és csak az Ipoly látszik ritron-potamon átmeneti, illetve epipotamon-metapotamon jellegűnek. Hogyha viszont mennyiségi adatokat, jelen esetben egyedszámokat használunk, kissé változik a kép (2. ábra). Itt már azt látjuk, hogy csak a Bernecei-patak mondható tipikusan ritron jellegűnek, a Kemence-patak már ritron-potamon átmeneti, illetve méginkább epipotamon-metapotamon jellegű. Vagyis nem mindegy, hogy milyen adattípust használunk. A Kemencepatakon jelentkező markáns potamon jelleget ugyanis legerőteljesebben a tipikusan epipotamon-metapotamon-lakó Caenis macrura határozza meg, amely az egyedek 85 %-át adja. Ha ezt a fajt kihagyjuk a számításból, a Bernecei-patakhoz sokkal hasonlóbb képet kapunk. Vagyis az sem mindegy, hogy a fajok hány százaléka indikál adott szakaszjelleget. Jelen esetben talán valami egyéb, a vízminőséget befolyáoló tényezőt okolhatunk egyetlen potamális faj tömeges jelenlétéért. Fajunk szinte kizárólag csak finomszemcsés szervesanyagot fogyaszt, ennek jelentős mennyiségű felhalmozódása pedig zavaró hatásokra is visszavezethető (pl. Bernecebaráti falván át folyik a víz, Kemence alatt pedig felduzzasztották a patakot). Ennek eldöntésére persze újabb vizsgálatokra lenne szükség. Az Ipoly közelsége annak ellenére nincs erőteljes befolyással a Kemence-patak jellegére, hogy ez utóbbi fajainak 53 %-a az Ipolyban is előfordul, a közös fajok ugyanis inkább az alsóbb ritron, illetve a ritron-potamon átmenet tipikus lakói. Itt is érvényesülni látszik tehát az az általános megfigyelés, hogy áramló vízi rendszerekben nagyobb mértékű a fajok lefelé terjedése, és csak üres területek benépesítésekor, illetve valamilyen zavaró hatás miatt megüresedett élőhelyek újra benépesedésekor lép előtérbe a felfelé vándorlás (Bilton és mtsai, 2001), de ezt is csak részletesebb vizsgálatokkal lehetne igazolni. 1. ábra: Szakaszjelleg-indikáció a jelenlét-hiány adatok alapján 2. ábra: Szakaszjelleg-indikáció az egyedszám adatok alapján Irodalom A NDRIKOVICS, S. (1979): Contribution to the knowledge on the invertebrate macrofauna living in the pondweed fields of Lake Fertő. Opusc. Zool. Budapest, 16 (1-2): 59-65. ANDRIKOVICS, S. (1991): Taxonomic and ecological investigations of the Hungarian Rhithrogena semicolorata species-group. In: AlbaTercedor, J. & Sanchez-Ortega, A. (eds): Overview and strategies of Ephemeroptera and Plecoptera. Sandhill Crane Press, Gainsville. 247-252. BAUERNFEIND, E. & HUMPESCH, U. H. (2001): Die Eintagsfliegen Zentraleuropas (Insecta: Ephemeroptera): Bestimmung und Ökologie. Verlag des Naturhistorischen Museums Wien. pp. 1-239. B AUERNFEIND , E., K OVÁCS, T. AND A MBRUS, A. (2005): Collection of adult mayflies (Ephemeroptera) of the Mátra Museum, Hungary. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 29: (in press) BILTON, D. T., F REELAND, J. R. & OKAMURA, B. (2001): Dispersal in Freshwater Invertebrates. Annu. Rev. Ecol. Syst. 32: 159-181. E RDELICS , B. (1968): Adatok az Ipoly kérészlárva-faunájának ismeretéhez. Folia ent. hung. 21: 196-198. K LUGE N. J. (1997): Order mayflies - Ephemeroptera. - In: Key to freshwater invertebrates of Russia and adjacent lands. Ed. S.J. Tsalolikhin Vol.3. Arachnids and tower insects. Zool. Inst. Russ. Acad. Sei., S-Petersburg: 176-220. KovAcs, T„ A MBRUS, A. & BANKUTI, K. (1999): Data to the Hungarian mayfly (Ephemeroptera) fauna arising from collectings of larvae. Folia Hist. Nat. Mus. Matraensis 23: 157-170. KovAcs, T„ A MBRUS, A. & JUHASZ, P. (2002): Ephemeroptera and Odonata larvae from the River Ipoly (Hungary). Folia Hist. Nat. Mus. Matraensis 26: 163-167. KovAcs, T., A MBRUS, A. & JUHASZ, P. (2003): Data to the Hungarian mayfly (Ephemeroptera) fauna arising from collectings of larvae II. Folia Hist. Nat. Mus. Matraensis 27: 59-72. KovAcs, T. AND B AUERNFEIND , E. (2003): Checklist of the Hungarian mayfly fauna (Ephemeroptera). Folia entomologica hungarica 64: 69-84. LANDA, V. & SOLDAN, T. (1985): Distributional patterns, chorology and origin of the Czechoslovak fauna of mayflies (Ephemeroptera). Acta ent. bohemoslov., 82: 241-268. MOLLER-LIEBENAU, I. (1969): Revision der europaischen Arten der Gattung Baetis Leach, 1815 (Insecta, Ephemeroptera). Gewässer, Abwässer, 48/49, 1-214. MOOG, O. ed. (1995): Fauna Aquatica Austriaca - Version 1995. Wasserwirtschaftkataster, Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Wien. S OLD A N, T. & L ANDA, V. (1999): A key to the Central European species of the genus Rhithrogena (Ephemeroptera: Heptageniidae): Klapalekiana, 35: 25-37. SOWA, R. (1975): Ecology and biogeography of mayflies (Ephemeroptera) of running waters in the Polish part of the Carpathians. 1. Distribution and Quantitative analysis. Acta Hydrob.l 1 7. (3): 223-297. ÚJHELYI, S. (1959): Kérészek - Ephemeroptera. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé), V, S. Akadémiai Kiadó, Bp, pp. 96. ÚJHELYI, S. (1966): The mayflies of Hungary, with the description of a new species, Baetis pentaphlebodes sp.n. (Ephemeroptera). Acta Zool. Hung. 12: 203-210.
