Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Anda Angéla–Boldizsár Anett: A balatoni nád mikroklímájának a termőhely vízellátás-változásából fakadó eltérései

ANDA A. - BOLDIZSÁR A.: A balatoni nád mikroklímája 35 Lég hőmérséklet 2003 szeptember 1 0,01 0.09 0,17.0,26 0,34 0,42 0,51 0,59 0,67 0,76 0,84 0,92 Relatív légnedvesség tartalom 2003 szeptember 1 100 80 60 40 20 — RH [%] száraz nád —

RH [%] nedves nád 0,01 0,09 0,17 0,26 0,34 0,42 0,51 0,59 0,67 0,76 0,84 0,92 7. ábra. A vegetációs periódus végén regiszírált mikroklíma jellemzők Léahőmérséklet ooooooooooooooo T-mrív-incoi-mioy". t" »— .— >— • <— CN CN CsJ 100 60 40 20 Relatív légnedvesség RH [%] száraz nád —

RH [%] nedves nád \ 8. ábra. A mikroklíma elemei 2003. augusztusának legvégén, 31-én, borult napon Mikroklíma méréseink kezdetén, 2003 júliusában a hónap makroklíma alakulása két élesen elkülöníthető szakaszra osztható, mely a mikroklímában jelentkező vízellátásból fakadó eltéréseket nem, de a párolgást alapvetően befolyásolta. A hónap átlagosnál hűvösebb első felében az egységnyi felületre vetített napi átlagos vízvesztés mindkét vízellátásnál közel azonos, 4-5 mm közötti. A valamivel kisebb párologtató felületet alkotó vízben álló növények napi transzspirációjának összege a rendelkezésre álló nem korlátozott vízborítás eredményeképp 15,4 %-kal haladta meg a nagyobb felülettel rendelkező, de szárazon álló társakét. Július második felének melegedése a napi párolgás összeget felület nőként 1-2 mm-rel emelte, a vízben álló nádét erőteljesebben, 30,8 %-kal, a szárazon állóét valamivel mérsékeltebben, 19,6 %-kal. A száraz és forró augusztusban tovább nőtt a nád párolgása, de az eltérés a két különböző víz-hozzáférésnél 10,9 %-ra esett vissza. Ezeken a forró augusztusi napokon a Balatonban álló növények egységnyi felületének transzspirációja minden mérési napon elérte, vagy meghaladta a 8-8,5 mm-t. A szárazra került állomány napi átlagos párolgása is magas, 5-7 mm körüli értéket ért el. A Keszthelyen eddig mért léghőmérsékleti meleg rekordot döntő augusztus 18-án a vízben élő nádállomány napi párolgás összege elérte a 9 mm-t egységnyi felületre vonatkoztatva. A vízborítás alatt fejlődő állomány légnedvesség tartalom növekedésében a fokozott transzspiráció is szerepet játszhatott, de döntő mértékben a tó evaporációja az, amely az állományok nedvesebb levegőjének alakításáért felelőssé tehető. Ezt a vízben élő állomány légnedvesség tartalmának éjszakai, nappali órában mérteket jelentősen meghaladó értékei igazolhatják. Becslések szerint záródott vízben álló nádállományok alatti evaporáció mintegy 38-47 %-a a teljes evapotranszspirációnak (Burba et al. 1999). Ez a vízben élő nád alacsonyabb párologtató-felület ellenére produkált intenzívebb vízvesztést is magyarázza. Irodalom Anda, A. 2001. Az állományklímát befolyásoló néhány eljárás mikrometeorológiai elemzése. Akadémiai doktori értekezés, Budapest. Anda, A., Löké, Zs., Burucs, Z. 2001. Öntözött és természetes csapadék ellátású kukorica mikroklímája. Növénytermelés. 50,2-3:249Burba, G. G., Verma S. B. and Kim, J. 1999. Surface energy fluxes of Phragmites australis in a prarie wetland. Agric. and Forest Meteorol. 94. l.:31-51. Erdei, L., Horváth, F., Tari, I., Pécsváradi, A., Szegletes, Zs. Dulai, S. 2001. Differences in photorespiration, glutamine synthetase and polyamines between fragmented and closed stands of Phragmites australis. Aquatic Botany 69. 165-176. Erdei, L, Szegletes, Zs., Horváth, F. Pécsváradi, A. 1998: Changes in ion accumulation, stomatal movements and nitrogen metabolism in clonal fragments of the common reed, Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steudel in the Lake Balaton. In: Proceedings of the I l'

h Congress of the Federation of European Societies of Plant Physiology (FESPP). Varna, Bulgaria. Bulgarian J. Plant Physiol. (Special Issue) 233. Fogli, S., Marchesini, /?., Gerdol, R. 2002: Reed (Phragmites australis) decline in a brackish wetland in Italy. Marine Environmental Research 53. 5. 465-479. Jones, H. G. 1983. Plants and Microclimate. Cambridge University Press, Cambridge. Van Der Putten, W. 1997: Die-back of Phragmites australis in European wetlands: An overview of the Research Program on Reed Die-back and Progression (1993-1994). Aquatic Botany. A kézirat beérkezett: 2004. július 19-én