Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Völgyesi István: Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből?

VÖLGYESII.: Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből? 23 4.2. Hogyan kerülhető el a károkozás? Ha a VKI megelégedne azzal, hogy követelményeket fogalmaz meg a felszíni vizek és a szárazföldi ökoszisztémák védelmére (1 *-2* pontok), akkor lényegében megfelelne a 123/1997-es kormányrendelet szellemének is. Ennél azonban tovább megy: meghatározza, hogyan kell teljesítenünk ezeket a követelményeket. Ezért - ha bevezetésre kerül a magyar jogrendbe, és szó szerint fogják értelmezni - ez oda vezethet, hogy a jövőben egyetlen vízkivételt sem lehet majd engedélyeztetni, ugyanis a „hogyan" követelményeinek nem lehet megfelelni. Ennek megértéséhez elemezzük (és megint fogalmazzuk egyszerűbbre) a kérdéses szöveget most abból a szempontból, hogy mit ajánl a „rendelkezésre álló" vízmennyiség meghatározására: 3* - számítani kell az utánpótlódást, 4* - ebből le kell vonni a felszíni vizek számára szükséges (felszín alatti) vízmennyiséget 5* - továbbá le kell vonni a szárazföldi ökoszisztémák számára szükséges (szintén a felszín alatti rendszerből származó) mennyiséget, 6* - ami marad, az rendelkezésre áll (pl. kitermelhető?). A tudomány mai állása szerint a 3*-5* pontokban szereplő mennyiségek egyike sem határozható meg hitelt érdemlően. Egyáltalán: melyik szakma képviselője fogja megmondani egy adott területen a szárazföldi ökoszisztémák számára alulról (a talajvízből) biztosítandó vízmennyiséget? A mezőgazdászok is legfeljebb a kívánatos talajvíz-mélységről hajlandók nyilatkozni. Egyébként pedig - ha az okozott károkra vonatkozó 1 *-2* pontokban foglalt követelményeket ki akarjuk elégíteni - akkor nincs is szükségünk a 3*-5* pontokban körvonalazott vízmennyiségekre. Ugyanis, ha egy víztermelés valamely felszíni víz mellett működik (1*), akkor kimutatható a partvonalon létrejövő talajvízszint-süllyedés, ennek (és a tényleges mederkapcsolatnak) ismeretében pedig az is, hogy a víztermelés mennyi vizet von el a folyó vizéből, tehát annak készletét mennyivel csökkenti (milyen mértékben van szó parti szűrésről). Ha ez a hatás eltűrhető, akkor a vízbázis üzemelhet. A felszínalatti vizektől fiiggő szárazföldi ökoszisztémák esetében (2*) - úgy tűnik - kétféle hozzáállás várható, szintén a talajvízállások függvényében: Nem engedélyeznek semmiféle talajvízszint-süllyedést. Vizes élőhelyek közelében lesz ez így, és ekkor a közelben nem létesülhet vízbázis. Szántó vagy erdőterületeknél valamilyen mértékű süllyedés nyílván eltűrhető lesz. A tervezés során tehát számítani kell, és be kell mutatni a vízbázis hatásterületén várható depressziós tölcsér méreteit. Be kell mutatni azt is, hogy az okozott süllyedés a termelés nélküli állapothoz képest alakul ki, tehát a talajvíz-változások dinamikája (süllyedés nyáron és a hosszantartó száraz periódusokban, illetve emelkedés a téli és a csapadékos periódusokban) megmarad, csak a változások valamivel alacsonyabb szinten zajlanak majd. Kérdéses, hogy a hatóságok milyen mértékű süllyedést fognak eltűrhetőnek minősíteni. A Maros-hordalékkúpon és a Nyírségben a 0,5 m-es süllyedéshez tartozó készletek számítására került sor. Ez azt jelenti, hogy a terület egyetlen pontján (leggyakrabban a vízbázis felett) alakulhat ki a 0,5 m, mindenhol máshol ennél kevesebb. A 0,5 m nem valamiféle tudományos kutatás, hanem csak józan megfontolások révén ajánlható. Azt mindenki érzi, hogy 0,01 m nem okozhat kárt, 5 m pedig biztosan sok. A kettő között kellett találni olyan értéket, amelyik a tapasztalatok alapján nem csak kárt nem okoz, de szinte nem is érzékelhető a mezőgazdaság számára. Újból le kell szögezni: az engedélyező szervek nem helyezkedhetnek minden esetben olyan álláspontra, hogy a víztermelés ne járjon talajvízszint süllyedéssel. Érdemes volna persze részletesebben vizsgálni ezt a kérdést, például olyan irányba, hogy a termelés előtti átlagos talajvízmélységhez képest határoznánk meg az eltűrhető süllyedést. (Mert egy sivatagban, ahol 30 m az átlagos talaj vízmélység, a 0,5 m nyilván semmit nem jelent, ahol viszont 1 m az átlag, ott akár sok is lehet.) El lehet képzelni olyan kritériumot is, ahol a vízbázistól bizonyos távolságra jelölnénk ki a megengedhető süllyedés határát. Ezzel elismernénk, hogy a kutak körül egy bizonyos terület a vízbázisé. Nyílt karsztok esetében is indokoltak lehetnek másféle megközelítések. Látható, hogy csupán a talajvízszintek ismeretében is megfelelhetünk a VKI követelményeinek (l*-2* pontok), nincs szükség a kiszámíthatatlan, hozam jellegű mennyiségekre a 3*-5* pontok szerint. Másképpen szólva: kiindulhatunk a károkozásból, és nem kell ismernünk az utánpótlódást. (Egy részletes számítás melléktermékeként persze az utánpótlódás is kiadódik, a figyelembe vett termelés függvényében.) A termelés hatásaira, az okozott károkra figyelő módszer révén pedig nem csak a VKI követelményeit, hanem lényegében a 123/1997-es kormányrendelet előírásait is teljesíthetjük. 5. Vízkészlet-számítások eredményei Magyarországra - készleteire vonatkozóan - az I. táblázatban közölt adatokat találhatjuk. Ezeket általában a mérlegegyenlet módszerrel becsülték, bár van olyan közlemény, ahol az adatok minden hivatkozás nélkül, kinyilatkoztatásként szerepelnek. /. táblázat Magyarország felszín alatti vízkészletei Parti szűrés Réteg-, talajvíz Karsztvíz összese n Magyarország felszín alatti vízkészletei készlet millió m

3/d OVH Orsz. Vlzgd. Keretterv, 1984 7,5 6,4 1,1 15,0 VITUKI, 1994-1996 5,3 Somlyódy, 2000 5,0 3,8 0,8 9,6 Simonffy, 2000 5,0 3,8 0,7 9,5 FAO-AQUASTAT, 2003 16,4 „renew" A FAO a világ 170 országára készítette el becsléseit. Magyarországnál a 16,4 millió m

3/d csak megújuló (és nem kitermelhető) készlet. Sok országnál a kitermelhető készlet is szerepel, s ez mindig kevesebb, mint a megújuló. A hazai becsléseknél a parti szűrésű készlet legalább 50 %, vagy annál is több. Ezt a jelenlegi nyilvántartási adatokra alapozzák. Ugyanakkor - ahogy már szó volt róla - valószínű, hogy a jelenleg parti szűrésűnek nyilvántartott vízbázisok közül jó néhány főleg talajvizet termel. Készülőben van egy olyan országos szivárgáshidraulikai modell, amellyel (a mérlegegyenlet módszernél korrekteb-