Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
5. szám - Völgyesi István: Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből?
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 5. SZ. Nagyobb baj ezzel a korláttal, hogy "tartós" szó nélkül ment át egyes hatóságok tudatába: „amennyi nem okoz talajvízszint süllyedést". Sajnos, ehhez a nulla stllylyedéshez nulla m 3/d víztermelés tartozik. A magyarországi ivóvíztermelésre alkalmas rétegek legalább 95 %-a nyílt víztartó, ahol valamekkora süllyedés feltétlenül kialakul. 3. korláf.A jelenlegi növénytermesztési kultúra fenntartásához szükséges legmélyebb talajvízállás nem léphető túL Ez elvileg használható volna. A gyakorlatban viszont nem, mert minden mezőgazdasági táblán más-más „legmélyebb talajvízállást" kell figyelembe venni, sőt: ez évről-évre is változik az egymást váltó növénykultúrák miatt. Egy vízbázis hatásterületén pedig több száz mezőgazdasági tábla lehet. A VITUKI (1994) kísérletezett a módszer alkalmazásával, sikertelenül. Ezt a dokumentációban be is vallják a szerzők: „a témát az eredeti célkitűzésnek megfelelően nem sikerült befejezni" (1. oldal), „a vízkivételek hatásának szimulációját és a növénytermesztés korlátainak megfelelő kitermelhető felszín alatti vízmennyiség meghatározását nem tudtuk elvégezni" (34. oldal), „az utánpótlódás értéke és ezzel együtt a kivehető felszínalatti vízmennyiség értéke ... felülvizsgálandó" (35. oldal). A környezeti korlátokról szóló viták mégis előbbre vitték a szakmai közgondolkodást, mert rávilágítottak a károkozásra, mint a kitermelhetőség fontos kritériumára. Ennek eredményeként jelenhetett meg a 123/1997 kormányrendelet, melyben az 1. számú melléklet 7.d pontja szerint „ egy vízbázis kapacitása az a vízmennyiség, melynek kitermelése következtében fellépő környezeti hatásokat az érintettek elfogadják". A rendelet alkalmazásához meg kell határozni, melyek a káros környezeti hatások, és milyen mértékük lehet elfogadható. • * * Korábban tehát meglehetősen bizonytalanul határozhattuk meg a kitermelhető vízmennyiséget. Számításaink jóságáról pedig inkább az engedélyező hatóságokat kellett meggyőzni, és nem az érintetteket. Minden bizonytalanság ellenére nem volt nehéz az engedélyeztetés; szinte csak a parti szűrésre tervezett vízbázisoknál írták elő (vélt vagy valós árvízvédelmi szempontok miatt), hogy a kutak a mentett oldalra kerüljenek (sőt, még ott is jókora távolságot kellett tartani a mentett oldali töltéslábtól), így aztán sok vízbázis nagyon messze van a folyótól. Ahol nagyobb szükség volt az ivóvízre (pl. Budapestnél), ott az árvízvédelmi szempontok háttérbe szorultak. 4. Jövőbeni lehetőségek Mii is, de a jövőben méginkább az Európai Unió 2000 /60/EK Irányelve (Víz Keretirányelv, VKI) lesz a mértékadó a kitermelhető vízmennyiségek meghatározásakor. A VKI ugyan nem tartalmazza a kitermelhető vízkészlet fogalmát, de a 2. cikk. 27. pontját - úgy látszik ekként kell értelmeznünk: "Rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlet" a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú időszakra megállapított éves átlagos mértékét jelenti, csökkentve a vele kapcsolatban levő felszíni vizek 4. cikkben részletezett ökológiai minőségére vonatkozó célkitűzések eléréséhez szükséges hosszú időszakra megállapított éves átlagos vízhozammal, hogy elkerülhető legyen az ilyen vizek ökológiai állapotának bármilyen jelentős romlása, továbbá csökkentve azzal a vízmennyiséggel, amellyel elkerülhető a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása. (Az angol szövegben „ available" szerepel, tehát ott sem kitermelhető készletről van szó.) Egyszerűbbre fogalmazva a fenti nyögvenyelős szöveget: a víztermeléssel nem okozhatunk jelentős kárt 1 * - sem a felszín alatti vizekkel kapcsolatban lévő felszíni vizek, 2* - sem a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák életében. Fontos: a VKI nem követeli, hogy egyáltalán ne okozzunk kárt! 4.1. Milyen károkat okozhatunk? Lássunk néhány példát, mivel járhat a felszín alatti víz termelése? - Süllyed a talajvízszint. Például Debrecenben, a Il-es vízmű termelőkútjai mellett 5 m körüli süllyedések vannak, de azt nem lehet tudni, hogy a depresszió mekkora kiterjedésű, és azt sem, hogy a közeli Nagyerdőben tapasztalt károk ennek következtében alakultak ki, vagy valami más ok is közrejátszott. Másik példaként a Mohács-szigeti három nagy vízbázist lehet említeni; itt már a próbaüzem idején (0,5-1,0 m-es süllyedések hatására) kiszáradtak a közeli tanyák ásott kútjai. Mérsékelték a termelést, a beruházó pedig kártérítést fizetett (vagy mélyebb fúrt kutat épített a károsultaknak). Azóta a szóbanforgó ásott kutak nagyrészében újra megjelent a víz. Minden esetre: a talajvízszint-süllyedés a víztermeléssel együttjáró környezeti kárrá válhat, de a süllyedés mértéke többnyire nem éri el azt a fokot, hogy tényleges károkozásról beszélhessünk. - Süllyed a karsztvízszint. A Dunántúli Középhegység térségében a bányászati vízkiemelések következtében kialakult folyamatok és károk közismertek. - Csökken a rétegvíz nyomása. Ez a termelő kára, hisz egyre mélyebbre kell építenie a búvárszivattyúját, ha még tudja. Kárt jelenthet a szomszéd kútnál is, ha az ugyanarra a rétegre van kiépítve. És ha a szomszédos kút ellenérdekű fél tulajdona, akkor meg kell egyezzenek egymással, ki mennyit termeljen ahhoz, hogy ne szívják el egymás elől a készletet. - Mobilizálódnak szennyezett víztestek. Ez sem környezeti kár, mert szintén a termelő látja kárát, ha túltermelés miatt pl. arzénes rétegek vizét is odaszívja az eddig jó minőséget produkáló vízbázishoz. Tengerparti országok tapasztalatait kell majd felhasználnunk, ha ez a kérdés fontosabbá válik, ott a sós vizek behatolásának megakadályozása céljából kell korlátozni egyes telepek termelését. - Terepsüllyedések alakulnak ki. Nyilván vannak terepsüllyedések a víztermelés hatására, de hogy mekkorák, és ezek miatt keletkezhetnek-e károk, még vitatott. Ha a felszín alatti vizekkel kapcsolatban lévő felszíni vizek és a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák (l*-2* pontok) védelmét akarjuk biztosítani, akkor a felsorolt károk közül csak a talajvízszint-süllyedést tekinthetjük mértékadónak (és a nyílt karsztok vízszintsüllyedését, de ezzel - a kérdés speciális és misztifikált volta miatt most nem foglalkozunk).
