Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak hasznosítása és üzemeltetése

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 5. SZ. képest, mintha azt a helyszíni vízszintalakulás közvetlen megfigyelésére is lehetne alapozni. Emellett pedig külön gondot okozhat a megnyitás időszükséglete, amely általában sokkal, de sokkal hosszabb annál, mintha azt robbantással végeznék el. így egy-egy nyitás alkalmával minél több földet kell megmozgatni, minél hevesebb a folyó vízjárása, minél bizonytalanabb a vízállás előrejelzése, annál kevésbé célszerű e megnyitási módot alkalmazni. Vízszinttartó üzemeltetés esetén: - Nyilvánvalóan elengedhetetlen követelmény az, hogy a vízkivételt olyan elzáró szerkezettel lássák el, amely alkalmas az átbocsátott vízhozam és így műtárgy felvíz-szintjének a szabályozására. - Maga a elzáró szerkezet lehet síktáblás, szegmens táblás vagy billenőtáblás típus attól függően, hogy a kialakítás hidraulikai és gazdasági követelményeinek melyik felel meg a legjobban. * * * Az előadottak szem előtt tartásával tehát műszaki szempontból az alábbi, nyilvánvaló következtetést lehet levonni: - A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv vésztározói közül mindenek előtt a két legveszélyeztetettebb folyószakasz, tehát a Tisza és a Szamos összefolyása alatti és a Szolnok feletti Tisza-szakasz közvetlen védelmét szolgáló (vagyis a közvetlenül felettük lévő folyószakaszokon létesülő) tározókat építsék meg. Ezt követően a tározók megépítési sorrendje a folyón lefelé haladva feleljen meg a torkolattól mért távolságuknak megfelelő sorrendnek. - A tározókat vízszinttartó üzemmóddal üzemeltessék. - Valamennyi tározót szabályozható elzáró szerkezettel rendelkező vízkivétellel lássák el. A szükséges kezelőszemélyzet és az üzem irányítása A szükséges műtárgyak és berendezések beépítése mellett a vésztározónak, mint vízügyi létesítménynek természetesen megfelelő kezelőszemélyzetre is szüksége van. E vonatkozásban pedig három igen lényeges körülményt kell külön is kiemelni. - Az egyik az, hogy — mint láttuk — a vésztározók igénybevételére általában csak sok évtizedenként egyszer kerül sor. - A másik az, hogy amikor viszont azokat árapasztás céljára használni kell, akkor igen jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy minden berendezésük kifogástalanul működjék. - A harmadik pedig az, hogy a vésztározók és műtárgyaik általában lakott területektől távol, tehát csaknem mindig elhagyott helyeken kerülnek megépítésre, s így mai viszonyaink között számítani kell arra, hogy azokat majd kellő őrzés híján rendszeresen megrongálják. Mind ebből egyértelműen következik, hogy a tározók műtárgyait, azok berendezéseit, a kezeléséhez szükséges eszközöket olyan különleges védelemmel kell ellátni, amely illetéktelen beavatkozás esetén lehetővé teszi a gyors és hatékony emberi beavatkozást. így ennek a védelemnek az alapja csakis a műtárgyak mellé telepített, állandóan lakott, olyan gátőrház lehet, amely fel van szerelve a tározó és a műtárgyak karbantartásához, kezeléséhez, az ott szükséges kisebb javítások elvégzéséhez, továbbá a műtárgyak védelméhez szükséges minden eszközzel és berendezéssel. E vonatkozásban a részletek tárgyalása messzire vezetne, ezért ettől itt el kell tekintenünk. Azt azonban az új gátőrházak létesítésével szemben várhatóan felmerülő ellenvélemények miatt mégis, újból hangsúlyozni kell, hogy a kezelés, karbantartás és (a hazai közbiztonság jelenlegi adottságai között) a rongálás elleni hatékony védelem megfelelő feltételeinek biztosítása elengedhetetlen, s ezt más megoldással elérni nem nagyon lehet! E tározók viszonylag kis száma miatt pedig az ehhez szükséges gátőrházak létesítése és üzemben tartása a költségvetést érdemben bizonyára nem fogja megterhelni. Emellett a tározók területén megfelelő gazdálkodási forma bevezetésével, esetleg az új adottságokhoz igazodó kisebb mintagazdaságok létesítésével a gátőrt és embereit bizonyára be lehetne vonni a tározó területének a mezőgazdasági hasznosításába is, mellyel az államot terhelő költségek csökkenthetők lennének. * * * Végül e kérdéskörhöz tartozik a tározók üzemének az irányítása, amelyet persze, mint láttuk, nagyban megkönnyíti az, ha a tározókat felvízszint-tartással üzemeltetik. Abból azonban, hogy ezek — ameddig meg nem telnek — szinte automatikusan üzemeltethetők, egyáltalán nem következik az, hogy az árvízi helyzet folyamatos, központi figyelemmel kísérésére, esetenkénti központi beavatkozásra nincs szükség. Különösen így van ez akkor, amikor látszik, hogy a vésztározók valamelyike már kezd megtelni, s a Tisza felsőbb, országhatáron kívüli szakaszain levonuló árhullámok alapján látható, hogy ebbe a szokványosán végzett vízszinttartásos üzemeltetésbe bele kell avatkozni. Meg kell pedig ezt tenni annak érdekében, hogy az elkerülhetetlenül jelentkező károk nagyságát valamilyen megoldással csökkenteni lehessen. Tehát a vésztározók rendszerének kiépítésével egy időben létre kell hozni a Tisza-völgyi üzemirányító központot', célszerűen Szolnoki térségében, ahol az érkező árhullámok előrejelzésére, és azok befolyásolásának a szimulációjára a szükséges eszközök nagyrészt már ma is rendelkezésre állnak. Ezzel egyidejűleg ki kell dolgozni a tározórendszer, mint egységes egész üzemeltetésének a szabályait rögzítő üzemviteli szabályzatot; kitérve arra, hogy a szervezet egyes egységeinek melyek a jogai és kötelességei, s azok egymással a kapcsolatot milyen körülmények között, miként kell, hogy tartsák. Összefoglalás A tanulmány röviden felvázolja a vésztározók területének a hasznosítása és a vésztározó-rendszer üzemeltetés módjának a meghatározása ügyében végzett munkálatok jelenlegi helyzetét. Ezt követően részletes elemzéssel meghatározza a szükséges tennivalókat, s eredményeit javaslatokban foglalja össze. Ezek lényege aztán (az indoklás és a részletezés mellőzésével) a következő: A vésztározók területének a hasznosításával kapcsolatban: 1. Megfelelő alapokon nyugvó, szabatos matematikai statisztikai vizsgálatokkal minden vésztározóra határozzák meg az árapasztás érdekét szolgáló igénybevétel gyakoriságát. 2. Az idevágó végleges eredmények birtokában vizsgálják felül a tározók területének a megfelelő hasznosítására ösztönző jelenlegi előírásokat. Ennek keretében pe-