Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak hasznosítása és üzemeltetése

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 5. SZ. Állítsanak össze olyan ütemtervet, amely betartása lehetővé teszi azt, hogy az e vonatkozásban szükséges intézkedésekre és beavatkozásokra megfelelő időben, célszerű sorrendben kerüljön sor. A mezőgazdasági hasznosítás módosítása Végül, ha a tározó területét a termelésből nem óhajtják kivonni, viszont az ottani termelési viszonyokat (már, ha erre egyáltalán szükség van) oly módon kívánják módosítani, hogy az figyelembe vegye az árvízi elöntés lehetőségét is, úgy a következőket célszerű szem előtt tartani: Magyarországon évszázados tapasztalat az, hogy bizonyos fafajok és a gyepterületek azok, amelyek igen jól viselik el még a tartós elárasztást is, s a vizek levonulását követően, mintegy megöntözve gazdag hozamot adnak. Ezért nyilvánvaló, hogy a tározók területén az államnak (a korábban már említett módon) erdők telepítésére vagy legelők és rétek létesítésére célszerű ösztönözni; már természetesen abban az esetben, ha a terület ilyen hasznosítása jelenlegi adottságaink mellett is gazdaságos lehet. Ezért erről alapos vizsgálatokkal feltétlenül meg kell győződni; még azelőtt, hogy az ilyen hasznosításra történő ösztönzés irányában bárki, bármilyen lépést is tenne. Az ilyen irányú hasznosítás részletei vonatkozásában pedig a következőket kell megemlíteni: * * * Ami az erdőket illeti, nyilvánvaló, hogy telepítésüknek többek között talajtani feltételei is vannak; amellett, hogy a felnövekvő erdőknek természetesen a tározó időszakos feltöltését jól kell tűrniük. Emellett pedig — ha ez szükséges, illetve gazdaságos — be kell rendezkedni a facsemeték, illetve az erdő vízellátásának a javítására, a terület rendszeres öntözésére is. Ehhez pedig nyilvánvalóan biztosítani kell a feltételeket, többek között — jelenlegi feltételeink mellett — a szükséges szivattyú kapacitási is. * * * Ami a gyepgazdálkodásra, (a legelő- illetve a rétgazdálkodásra) áttérés gazdaságosságát illeti, e vonatkozásban két körülményre kell tekintettel lenni: Az egyik az, hogy a gyepterületek jó hozama (többek között) a talaj megfelelő szinten tartott nedvességtartalmától függ, amelyet az időnként, véletlen-jelleggel bekövetkező árhullámok idején lehetővé váló vadöntözéssel megfelelő módon biztosítani nem lehetséges. Ezért egy vésztározó területén legelőgazdálkodásra áttérni csak ott lehet, ahol a tározó műtárgyainak a létesítésével egyidejűleg megoldják a gyepek gazdaságos öntözését is. Vagyis —jelenlegi feltételeinket szem előtt tartva — lehetővé teszik, hogy a gyepek vízigényét a teljes vegetációs időszakban (azaz a középvízi mederben maradó kisvizek idején is) szivattyúk alkalmazásával ki lehessen elégíteni. A másik körülmény, amire tekintettel kell lenni, a gyepterületek termésének a hasznosítási módja. Ennek egyik lehetősége az, hogy azt legeltetéssel, vagy lekaszálva (zöldtakarmányként) állatokkal (általában szarvasmarhákkal vagy juhokkal) etessék fel. Ugyanakkor szóba jöhet az is, hogy a gyep begyűjtött terméséből, szárítóval és egyéb szükséges berendezéssel (esetleg eladásra) takarmánylisztet készítsenek. Akkor aztán, amikor a tározók területének a legeltetéssel való hasznosítását vizsgáljuk, két lehetőséget kell szem előtt tartani: - lehetséges, hogy a legelő- és a rétgazdálkodás kombinálásával az állatállomány részére szükséges összes zöldtakarmányt a tározó területén termelik meg; - de lehetséges az is, hogy a tározó területe csak legeltetésre szolgál, télen az állatok istállóba kerülnek, s a téli takarmányszükségletüket a tározón kívüli területeken termelik meg. Emellett pedig természetesen számolni kell azzal a hely-, illetve tározókapacitás szükséglettel is, ahova az állatok téli ellátására a takarmányt majd elhelyezik. Ugyanakkor pedig a rét- és legelőgazdálkodásra történő áttérésnél tekintettel kell lenni a tározónak az árvízi veszély csökkentése érdekében szükséges igénybe vételére is. Vagyis akárhonnan szerzik is be a téli takarmányszükségletet, annyi bizonyos, hogy ha az állatokat az árvíz miatt a tározó területéről ki kell hajtani, akkor azokat rövidebb-hosszabb időre valahol el is kell helyezni, s megfelelő takarmánnyal el is kell látni. Ezért célszerűnek látszik ezt az eshetőséget rögtön figyelembe venni. Vagy úgy, hogy a téli szénaszükséglet megtermeléséhez szükséges kaszálót a tározóhoz közvetlenül csatlakozó területre telepítik, ahova a vegetációs időszakban jelentkező nagy árvizek idején, a tározó feltöltése előtt az állatállományt könnyen át lehet hajtani. Vagy úgy, hogy ilyenkor az állatokat az ugyancsak a tározó közelében levő istállókban helyezik el. E témakörhöz tartozik továbbá annak mérlegelése is, hogy az így létesítendő legelőkőn nem kifizetődő-e az Alföldön a régi időkben szinte kizárólagosan tartott, rideg tartáshoz szokott állatállományt tartani. De e vonatkozásban — elsősorban a szarvasmarhák esetében — ma már szükségesnek látszik megfontolni azt is, hogy milyen eredménnyel járna a ma mind szélesebb körben népszerűvé váló és igen jó áron eladható, úgynevezett „bio" termékek előállítására való átállás. Végül a kizárólag a rétgazdálkodáshoz kapcsolódó takarmányliszt készítéssel kapcsolatban a következőket kell megemlíteni: Egyrészt bizonyos, hogy a feldolgozó üzemet (a megközelítéséhez szükséges utakkal ellátva) szintén célszerű a tározó közelében elhelyezni. Másrészt ilyen esetben előfordulhat az is, hogy a feldolgozó üzem gazdaságosan üzemeltethető kapacitása meghaladja azt a takarmány mennyiséget, amely a tározó területén előállítható, s ezért ilyenkor a tározó mellett esetleg további területek zöldtakarmány termeléssel történő hasznosítását is elő kell irányozni. A tervezett hasznosítás mód és ennek hatása a tározók vízügyi létesítményeire A tározóknak megfelelő hasznosítására tehát többfajta lehetőség van. Ezek közül egyesek igénylik azt, hogy a magas árhullámok esetén a területüket szabályozott módon el lehessen árasztani. Másoknak az ehhez nagyságrendekkel kisebb vízmennyiségeket felhasználó rendszeres öntözésre van szükségük. Kivétel nélkül igény viszont a terület gyors lecsapolhatóságának a biztosítása. Mindezekhez pedig hol szabályozható zsilipekre, hol — jelenlegi feltételeink mellett — átemelő szivattyúkra, esetenként pedig belső vízelosztó- és vízlevezető háló-