Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak hasznosítása és üzemeltetése

1 A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak hasznosítása és üzemeltetése Szigyártó Zoltán 1118. Budapest, Somlói út 30/B Kivonat: Kulcsszavak: A tanulmány röviden felvázolja a vésztározók területének a hasznosítása és a vésztározó-rendszer üzemeltetés módjának a meghatározása ügyében végzett munkálatok jelenlegi helyzetét. Ezt követően részletes elemzéssel meghatározza a szükséges tennivalókat, s eredményeit javaslatokban foglalja össze, árvízi vésztározók, Tisza, Tisza-völgy, Előzmények A XX. század utolsó évtizedében jelentkező nagy tiszai árhullámok felhívták a figyelmet arra, hogy az 1970 -es évek eleje, a mértékadó árvízszintek legutóbbi rögzítése óta a Tisza nagyvízi vízszállító-képességében jelentős, kedvezőtlen változások következtek be. Ez szükségessé tette a kialakult új helyzet átfogó felülvizsgálatát, a megnövekedett árvízi kockázat csökkentése érdekében szükséges tennivalók számbavételét, s mindezek alapján a veszélyes helyzet megszüntetését célzó tervezési- és kivitelezési munkák megindítását. Vagyis szükségessé vált a Vásárhelyi Pál elgondolásán alapuló árvédelmi rendszer továbbfejlesztése. Bár a részletek kidolgozásához szükséges kutatások eredményei egy ideig még nem álltak rendelkezésre, azt az illetékes szakemberek már akkor is úgy látták, hogy - az árvédelmi gátak további magasítása nem lehet járható út, s így a tennivaló - a gátak közötti hullámtér rendezésével, a benőttség csökkentésével a nagyvízi meder vízszállító képességének a növelése és - síkvidéki vésztározók kialakításával annak lehetővé tétele, hogy a nagy árvizek idején a folyón biztonságosan le nem vezethető vízmennyiségeket ezekben a tározókban időszakosan tározni lehessen. A vízügyi beavatkozások csakhamar megindult előkészítő munkálatai pedig tisztázták - a nagyvízi meder vízszállító képességének a visszaállítása érdekében szükséges beavatkozások jellegét, s azok mértékét, - a Tisza mentén létesíthető árvízi vésztározók lehetséges helyét és méretét, - az árvízi biztonság helyreállítása érdekében szükséges beavatkozások költségvonzatát. Nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy ezek a munkálatok az ország számára kellő eredményt csak akkor hozhatnak, ha a Tisza-völgy árvízi biztonságának a helyreállításával egy időben, a „fenntartható regionális fejlesztés" megvalósítása keretében - az érintett területen áttérnek a veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és tájgazdálkodásra, - javítják az ott élő emberek életkörülményeit, - mind ezzel fokozzák a Tisza-völgy hátrányos helyzetű térségeinek a lakóság-megtartó képességét. Emellett az időközben kiadott 1022/2003. (111.27.) és a 1107/2003. (XI.5.) kormányhatározat, a 4/2005.(11.22.) KvVM-FVM miniszteri rendelet, továbbá a megjelent 2004. évi LXVII. törvény biztosítani kívánta a szükséges beavatkozások jogi hátterét is. Végül az árvízi biztonság helyreállítása érdekében megindultak a szükséges tervezési- és kivitelezési munkálatok is. Ugyanakkor pedig az elkészült és a szakma széles köre számára rendelkezésre álló anyagok alapján úgy tűnik, hogy mind ez ideig nem alakultak ki határozott, egységes keretbe, áttekinthető módon összefoglalt alapelvek a tározóterek hasznosításának korlátaival, és a megépítendő tározórendszer üzemeltetésével kapcsolatban. Ami annál is sajnálatosabb, mivel ezt a két kérdéskört érintő döntések alapvetően befolyásolják a vésztározók műtárgyainak a kialakítási módját, s ezen keresztül a kialakítandó új árvízvédelmi rendszer működésének a hatékonyságát is. Ki gondolhatja ugyanis azt, hogy lehet bármely üzem létesítményeit jól megtervezni anélkül, hogy előzőleg minden vonatkozásban ne tisztáznák azt, hogy ezeket majd mire és miként is kívánják használni? Éppen ezért kíván ez a tanulmány e két kérdéskör megvilágításához néhány gondolattal hozzájárulni. Ennek kapcsán pedig szükségképpen kifog térni több olyan kérdésre is, amellyel a megbízott vállalkozók valamelyike ebből vagy abból a szempontból már foglalkozott. Teszi pedig ezt azért, mivel az idevágó alapelvek egységes keretbe történő összefoglalása (amellyel eddig még a széles szakmai közvélemény nem találkozhatott) elkerülhetetlenné teszi azt, hogy e tanulmányt a legfontosabb alapelvek számbavételénél valóba a teljességre törekvés jellemezze! A vésztározók területének hasznosítása A vésztározók igénybevételének gyakorisága és ennek következményei Bizonyára nem szükséges bizonygatni azt, hogy az a jogszabályban is rögzített követelmény, amely szerint a Tisza völgyében át kell térni „a veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és táj gazdálkodásra" kizárólag csak vésztározók (más néven „szükségtározók" vagy „árvízi tározók") területének a hasznosítására vonatkozhat. Azt követően ugyanis, hogy az előirányzott munkálatokkal az árvízi kockázatot a Tisza mentén a korábbi, 1970-re érvényes szintre csökkentették, az ártér egészével kapcsolatban olyan fokozott veszélyeztetettségről már nem beszélhetünk, amely figyelembe vétele különleges intézkedéseket igényelne. Áttételesen aztán a vésztározók területén a területhasználat ilyen módosítását szorgalmazzák a 2004. évi LXVII. törvény azon rendelkezései is, amelyek (annak a 7. §-a szerint) - jelentősen csökkentik a vésztározók területén végrehajtható azon fejlesztések körét, amelyekkel kapcsolatban állami támogatás vehető igénybe, továbbá - kizárják annak lehetőségét, hogy a terület használói a vésztározó árapasztás céljából végzett igénybevétele esetén a keletkezett károkért kártalanítást kapjanak.