Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Horváth Ágnes–Fehér Beáta: A komplex monitoring rendszer szerepe az ökológiai vízigény meghatározásában a Kis-Rába vízpótló rendszer területén

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. A bejárásokat követő munkálatokat folyamatosan végzik az ÉDUKÖVÍZIG s más felelős szervezeti egységek. 6. A tanulóteres módszer Az általunk vizsgált Kis-Rába vízpótló rendszer esetében, a monitoring rendszerek kiépítését megelőzően egyéb munkák elvégzésére van szükség. Ilyen fontos tevékenység az ökológiai vízigény meghatározása. Az általunk kidolgozott, és javasolt tanulóteres módszer segítséget nyújthat ennek a vízigénynek a meghatározásához. Elgondolásunk szerint az ökológiai vízigény azt a vízmennyiséget jelenti, amely biztosítja a vizek jó ökológiai és kémiai állapotáért felelős élőlények és az adott helyen élő védett fajok vízi életkörülményeit. 6.1. A tanulóteres módszer lényege Mint már említettük, ez a módszer az erdészetben is ismert, és alkalmazott. Az erdőkön belül kijelölnek például több 1 ha méretű területet, ahol különböző életkörülményeket idéznek elő, és figyelik, hogy a növénytársulások mikor érzik a legjobban magukat. A Kis-Rába vízrendszer esetében is ehhez hasonlót kellene létrehozni. Az általunk javasolt módszer lényege a következő: - a rendszeren kiválasztunk több vízfolyást, illetve ezek konkrét szakaszait, - az élővilágot figyelembe véve e szakaszokon különböző módokon hajtjuk végre a vízügyi munkálatokat, - megfigyelő pontok létesítésével ellenőrző vizsgálatokat végzünk, - a vizsgálatok eredményeit feldolgozva kiválaszthatjuk a legideálisabb mederállapotot ökológiai és vízügyi szempontok szerint, - a kiválasztott mederállapot segítségével meghatározhatjuk a szükséges ökológiai vízigényt. 6.2. A vízfolyások kiválasztása Az általunk kiválasztani kívánt vízfolyásokat több szempont szerint kell megvizsgálni. Ez a módszer a megfigyelésen, vagyis a monitoring elvén alapszik. Elgondolásunk szerint egyszerre több csatornát, csatornaszakaszt kell kijelölni. Vegyünk példának hármat: - Kis-Rába, - Kapuvár-Bősárkányi csatorna, - Keszeg-ér. A vízpótló rendszer működésében ezek meglehetősen fontos szerepet töltenek be. Elsődleges szempont, hogy a kiválasztott csatornáknak hasonló legyen a funkciója. Ez azért lényeges, mert a különböző mederállapotok előidézése után csak így tudunk összehasonlításokat végezni. Mit értünk a hasonlóság alatt? Mivel a víztestek zsilipek és duzzasztók által meglehetősen tagoltak, a szakaszok vízhozamát szinte egyforma értékre be tudjuk állítani. Vagy ha ez nem sikerül, hiszen a meder-keresztmetszeteken változtatni csak kis mértékben tudunk, akkor egy szorzóval arányba lehet állítani a medrek vízhozamát. Tehát, a szempontok: - közel azonos vízhozam, - hasonló mederállapotok (mindegyik szakaszon legyen egy, a hosszirányú folytonosságban akadályozott rész is). 6.3. A vizsgálati modell felépítése Az, hogy mely fajok jelenléte mit mutat meg a vizek minőségéről, nem azt jelenti, hogy ezeknek a taxonoknak mindenképpen jelen kell lenniük a víztestben. Tehát miután kijelöltük a példának vett három csatornán a körülbelül azonos felbontású, hasonló szakaszokat, megnézzük, hogy itt milyen védett fajok élnek. Ezt a Hanság szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni! Célszerű ebből a szempontból is hasonló területeket választani. Majd ha a kiválasztott szakaszok állapotát felmértük és rögzítettük, következhetnek a kísérletezések: - különböző ütemezés alapján végezhetjük a mederkarbantartást: vagy az egyik partot kaszáljuk, vagy a másikat, hagyjuk burjánozni a vízi növényzetet, vagy nem, a medret kotorjuk, vagy hagyjuk feliszapolódni stb. - változtathatjuk a víztestek kémiai állapotát például azáltal, hogy növeljük a sótartalmat - hallépcső-, halliftszerű létesítmények alkalmazásával próbálkozhatunk. A kísérleteknek, megfigyeléseknek olyan időtartamot kell választani, amely a legtöbb élőlény szempontjából meghatározó. Javaslatunk szerint fel kell mérni, hogy mekkora az az időintervallum, amely nagymértékben átfedi a szakaszokon megtalálható élőlények szaporodási ciklusát, és ezt kell alkalmazni a vizsgálatokhoz. A kísérletezések eredményeit ki kell értékelni ökológiai és vízügyi szemszögből egyaránt. Miután a szakembereknek sikerült megegyezniük abban, hogy melyik mesterségesen előidézett állapot volt a legkedvezőbb, a teljes rendszeren ennek létrehozására kell törekedni. Majd ha ez megtörtént, akkor meg lehet állapítani a szükséges ökológiai vízhozam nagyságát. 6.4. A módszer előnyei és hátrányai A pontosság és megbízhatóság elérésére törekedve, és minden rendszerbeli változást gondosan figyelembe véve a módszer vizsgálati ideje elég hosszúra nyúlik. Viszont a vizsgálat előnye, hogy az esetlegesen adódó hibasávokat nagy mértékben leszűkíti. 7. Szempontok közelítése - módszer Az előző fejezetben láthattuk, hogy a tanulóteres módszer hátránya, hogy meglehetősen hosszú a vizsgálati ideje. Ez az időbeli igény csak akkor okozhat gondokat, ha időhiány merül fel, ha a kiírt határidők vészesen közelítenek. Ilyen esetekben bármilyen hatékony lehet a már felvázolt módszer, valamilyen gyorsabb megoldáson is el kell gondolkodni akár olyan áron is, hogy a kevesebb időt igénylő eljárás kevésbé pontos, vagy megalapozott. A Kis-Rába vízpótló rendszer esetében az ökológiai vízigény meghatározására elsőként kiírt határidő tudomásunk szerint szeptemberben lejárt. Ez azt jelenti, hogyha a határidőkre hagyatkozunk, akkor az általunk javasolt tanulóteres módszert már alkalmazni kellett volna a rendszeren, és ezekben a hetekben már a kiértékelési munkálatoknak kellene folyniuk. Értesüléseink szerint azonban az ökológiai vízigény még ma is ismeretlen. A gyorsabb meghatározásra tekintettel javasoljuk a következő módszert. 7.1. A módszer lényege 7.1.1. A rangsorolás A vizsgálatok elején már felmerült az az igény, hogy az ÉDUKÖVÍZIG és az FHNP érdekei és szempontjai közelítsenek egymáshoz. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az általunk vizsgált rendszer működésének fő célja a belvízelvezetés és a vízpótlás.