Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Horváth Ágnes–Fehér Beáta: A komplex monitoring rendszer szerepe az ökológiai vízigény meghatározásában a Kis-Rába vízpótló rendszer területén

HORVÁTH Á. - FEHÉR B : A komplex monitoring rendszer szerepe ... 59 Elgondolásunk szerint a rendszer elemeit, a vízfolyásokat, illetve ezek szakaszait tekintve kell egyfajta cselekvési fontossági sorrendet kialakítani. A rangsorolást mindkét szemszögből - vízügyi és környezetvédelmi - el kell végezni. Tehát az egyik szempont az a fontossági sorrend lenne, amit a vízkormányzás megkíván, a másik pedig a környezet, illetve az általunk is előtérbe helyezett védett és veszélyeztetett fajok élete. Ehhez a sorrendbe állításhoz szükséges, hogy a vizsgálatokat végző szervezetek összhangban válasszák ki a vízfolyás szakaszokat, majd pedig helyszíni bejárást és mintavételeket kell végezni. A helyszíni bejárások, és vizsgálatok mellett nagyban támaszkodni kell a már meglévő vízrajzi adatokra, esetleges korábbi mintavételek adataira és a több éves tapasztalatokra is. Az adatok összegyűjtése során kialakítjuk a sorrendeket. Az egyik sorrendet az ÉDUKÖVÍZIG állapítja meg, egyetlen szempontként a belvízelvezetés fontosságát figyelembe véve. Az így kialakult sorrend elején azok a vízfolyás-szakaszok szerepelnek, amelyek a belvíz elvezetéskor nélkülözhetetlenek, és a folyamatos mederkarbantartás elengedhetetlen, hiszen a szükséges és az esetlegesen előforduló legmagasabb vízhozamok lefolyását biztosítani kell. A másik sorrend kialakítása az FHNP feladata, olyan szempont szerint, amely a veszélyeztetett és védett élőlényeket veszi figyelembe. E szerint a sorrend elején szereplő vízfolyás-szakaszokon - a medret és a parti sávot is figyelembe véve - találhatók a különösen védett fajok. Ilyen élőlények lehetnek például a díszes légivadász, a mocsári kosbor, és még számos más állat és növény. A sorrendek elkészítése során célszerű, hogy az ÉDUKÖVÍZIG és az FHNP szakaszonként mellékeljen egy javaslatot a meder-karbantartási munkálatok módjáról és a szükséges beavatkozásokról. A javaslat tartalmazza a szükséges munkálatokat és az ajánlott tevékenységeket. 7.1.2. A szempontok közelítése Az ily módon kialakult két sorrend meghatározása után, „átlátszó fóliaként" illesztjük egymásra őket. A felül lévő „fólia" lenne a vízügyi szempontokat tartalmazó felsorolás, hiszen elsődleges, hogy a víztől megvédjük az emberi életeket és tulajdonokat. így, ha egy mederszakasz a két sorrend ugyanazon helyén szerepel, akkor a két szempont megegyezik. így például, ha egy vizsgált szakasz esetében a part kaszálása, vagy a meder kotrása nem elsődleges, és azt addig sem végezték el nagy rendszerességgel, akkor az ott kialakult élővilág számára optimális a meglévő állapot, tehát a két szempont találkozik, és nincs mit megvitatni. A problémák ott kezdődnek, ha az egyik sorrend végén lévő szakasz a másik sorrend elején lévő szakasszal egyezik meg. Vagyis az az eset, ha olyan mederről kell dönteni, ahol a meder-karbantartás nagyon fontos, de a folyamatos kaszálások, és kotrások veszélyeztetik az ott élő fajokat. Ekkor megegyezés születhet úgy, hogy az ökológusok javaslatot tesznek pl. arra, mely pár hetes időszakon keresztül csökkentsék a kaszálást, vagy ahol kedvező lenne, és lehetőség van rá, végezzenek egyoldali fásítást. A fásítás eredményes lehet, mert ha kellő árnyékolást nyújt a medernek, akkor kevésbé alakul ki a mederben olyan növényzet, ami a lefolyást csökkentené, és amit később a túlszaporodás miatt el kellene távolítani a mederből. Ezek az egyeztetések valószínűleg sok vitához vezetnek, és talán hosszadalmasak is lesznek, ha nem húzzuk meg a határokat. A határt ebben az esetben a rendszer elsődleges funkciója, a belvízelvezetés jelenti. Abban az esetben, ha a két különböző sorrendet sikerül összehangolni, akkor annak segítségével meg lehet határozni az ökológiai vízigényt. 7.1.3. Az ökológiai vízigény meghatározása Három főbb eset alakulhat ki az egyeztetés során. 1.) Ha olyan vízfolyás szakaszokat találunk, amelyeknél megállapodtak abban, hogy nem szükséges nagyobb, lényeges beavatkozás, akkor megállapíthatjuk, hogy azon a részen az általános vízhozam és vízmélység az ott élő környezet számára biztosítja a szükséges vízigényt. 2.) Ha beavatkozást igényel a környezet, de nem a hidrológiai-morfológiai adottságok miatt, hanem ökológiai szempontból, akkor a beavatkozás lehetőségét mérlegelve, majd ha lehetséges, akkor a beavatkozást elvégezve, a kialakult új vízhozamot tekintjük a szükséges ökológiai vízigénynek. Az ilyen szakaszokat figyelemmel kell kísérni, és ha az újonnan kialakult viszonyok mégsem kedvezőek annyira, mint remélték, akkor azon javítani kell. A javítást iterációs módon, kisebb változtatásokkal célszerű végrehajtani. 3.) Ha a medrek folyamatos karbantartása szükséges, és ezen változtatni nem, vagy csak kis mértékben lehetséges, akkor az ott jelen lévő általános vízhozamot, vízmélységet kell ökológiai vízigényként megadni. 7.2. Lehetséges előnyök és hátrányok A rendszer vizsgálatánál, rangsorolásánál valószínűleg nem alakulnak ki lényeges és durva ellentétek. Ennek oka, hogy ha egyes szakaszoknál fontos a folyamatos gondoskodás a meder jó állapotáról, akkor azt valószínűleg elvégezték a megelőző években. így az ott kialakult élővilágnak is volt ideje alkalmazkodni a környezetéhez, és az ökológiai szempontok sem fogják a változtatásokat igényelni. Hátrányként említjük, hogy a cél hiába az ökológiai vízigény meghatározása, mégis bizonyos esetekben az ökológiai szempontokat teljes mértékben a háttérbe kell szorítani. Ha nem így cselekszünk, akkor egy olyan hosszadalmas vita alakulhat ki az elsődlegességről, amely évekig is eltarthatna. Ez a módszer a közeledő határidők miatt akár ideiglenes, akár végleges megoldást nyújthat az ökológiai vízigény meghatározásához. 8. Végkövetkeztetés (konklúzió) A szakterületek önállóan gondolkodnak, és egymással vitatkoznak. Végeredmény? Még nincsen. Az EU adott egy elvet, amely megmutatja az irányt, de a helyes utat nem. Ezt nekünk kell megtalálnunk. A szakemberek a mai napig azonos cél felé haladva olyan utakon járnak, amelyek még csak alkalmanként keresztezik egymást. A feladat nem könnyű, de végrehajtani kötelező. A Hansági Szakaszmérnökségen töltött gyakorlati időnk során betekintést nyerhettünk a vízügyi munkálatokba, így láthattuk, milyen tervekkel igyekeznek az ökológiai vízigény problémakörét megoldani. Ez idő alatt találkoztunk olyan emberekkel is, akik nem vettek részt a munkálatokban, de valamilyen módon értesültek ezekről a vízügyi gondokról. Közülük sokakban felmerülhet a kérdés, vajon miért