Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Horváth Ágnes–Fehér Beáta: A komplex monitoring rendszer szerepe az ökológiai vízigény meghatározásában a Kis-Rába vízpótló rendszer területén

47 A komplex monitoring rendszer szerepe az ökológiai vízigény meghatározásában a Kis-Rába vízpótló rendszer területén Horváth Ágnes - Fehér Beáta Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, 1111. Budapest, Múegyetem rakpart 3. Kivonat: A dolgozat tárgya a Fertő-Hanság Nemzeti Park területét is érintő Kis-Rába folyó vízgyűjtőjének vizsgálata. A témaválasztás legfőbb oka, hogy a vízügyi, ökológiai, környezetvédelmi szakemberek is most tanulják, milyen módon lehet az Európai Unió által elfogadott Víz Keretirányelveket a valóságba áthelyezni. A munka adott tematikus sorrend alapján folyik, amely most a mindent átfogó monitoring rendszer kidolgozásánál tart. 2004. nyarán a szerzők négy hetes szakmai gyakorlaton vehettek részt az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUKÖVÍZIG) Hansági Szakaszmérnökségén, ahol lehetőségük adódott bekapcsolódni ebbe a munkafolyamatba. A jelenlegi fizikai, kémiai, biológiai állapotokról, a különböző szakértők álláspontjáról, az egyeztetésekről, a közös álláspont és a monitoring rendszer kialakításának lehetséges módjairól szólnak a következő fejezetek. A dolgozat a Műszaki Egyetem Tudományos Diákköre előadásai sorában 2004-ben díjat nyert. Kulcsszavak: vlz-keretirányelvek, vízkészlet-gazdálkodás, ökológiai vízigény. 1. Bevezető Mit nevezünk víznek? A víz kémiai molekula, a földi élet alapvető feltétele. A vízgazdálkodás nem nevezhető teljesen újszerű tudománynak, hiszen elmondhatjuk, hogy a víz nélkülözhetetlen az élethez. A vízzel történő gazdálkodásról fennmaradt első emlékek Kr.e. 3000 körül keletkeztek Egyiptomban, mely szerint az ott élő embereket már nagymértékben foglalkoztatta a Nílus évenkénti szinte teljes pontossággal és rendszerességgel jelentkező áradása és kiöntése, hiszen ez a természeti jelenség jelentette földjeik számára a termékenységet. Olyannyira fontos volt számukra a víz jelenléte, hogy naptárukat is ehhez igazították. „A folyó általában július 20-án lépett ki medréből, ezért az egyiptomiak július 19-ét tekintették az áradás első napjának, és erre az időpontra tették az újév napját is."' Az egyiptomiak tudták, mit jelent számukra a víz, és mit jelent mindennek a hiánya, bár az őskori, ókori világban még nem fenyegette az embereket az a veszély, amely manapság. Ma a víz nemcsak azért kincs, mert ez a fö életfeltételünk, hanem, mert az iható édesvíz mennyisége évről-évre csökken. A víz globális probléma. „Az édesvíz hiánya és a víztestek egyre fokozódó szennyeződése sok országban és világszerte, különösen a fejlődő országokban a szociális és gazdasági fejlődés korlátozó tényezőjévé vált. ... A természetes földtakaró jelentős mértékű megváltozása a felszíni vízkészletekre és a víz körforgására jelentős befolyást gyakorolt."

2 A Föld vízkészletének összesen 2,5 %-a édesvíz, és ennek is kevesebb, mint 1 %-a az a vízmennyiség, amely az emberi igények kielégítésére felhasználható. Ezért fontos az, hogy okosan gazdálkodjunk a vízzel, szem előtt tartva a fenntartható fejlődés alapelveit, célkitűzéseit. A fenntartható fejlődés annyit jelent, hogy ma olyan módon kell élnünk és használnunk a természeti közjavakat, hogy ez által ne rontsuk, veszélyeztessük a következő nemzedékek élethelyzetét, életkörülményeit. A fenntartható fejlődés gondolata a Brundtland Bizottság Our Common Future (A mi közös jövőnk) c. jelentésében vetődött fel először 1987-ben. A vízgazdálkodásban nagyon fontos szempont az, hogy a vízgyűjtők határai nem egyeznek meg az országok közigazgatási határaival. Emiatt nemzetközi összefogásra van szükség. Különösen igaz ez a Duna vízgyűjtőjén elhelyezkedő országokra, hiszen ez Európa egyik legnagyobb vízgyűjtőterülete. A szomszédos országoknak közös vízgazdálkodási ' Dr Ijjas István, dr Szlávik Lajos: Vízgazdálkodás, 5. oldal 1 Dr Ijjas István, Dr Szlávik Lajos: Vízgazdálkodás, 43. oldal politikát kell létrehozniuk, amelyet majd érvényesíteni kell az egyes országok vízgazdálkodásában. Olyan intézményekre, intézményrendszerekre van szükség, amelyek a vízgyűjtő szintjén biztosítják a különböző problémák okainak orvoslását, és a jó állapotok fenntartását. Ezelőtt a Vízkészletgazdálkodás c. tárgy keretein belül a ,yAz emberi tevékenységek által okozott terhelések és hatásaik elemzése a Rábca Dél-Hansági szakaszán" c. tanulmányunkban már foglalkoztunk ezzel a témával, bár akkor még csak nagyon átfogó módon, szem előtt tartva az Európai Unió (EU) Víz Keretirányelvének (VKI) előírásait. Tudományos Diákköri dolgozatunk tárgya a Fertő-Hanság Nemzeti Park (FHNP) területét is érintő Kis-Rába folyó vízgyűjtőjének vizsgálata. Választásunk fö oka, hogy a vízügyi, ökológiai, környezetvédelmi szakemberek is most tanulják, milyen módon lehet a VKI-t a valóságba áthelyezni. A munka adott tematikus sorrend alapján folyik, amely a mindent átfogó monitoring rendszer kidolgozásánál tart. 2004. nyarán négy hetes szakmai gyakorlaton vehettünk részt az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUKÖVÍZIG) Hansági Szakaszmérnökségén, ahol lehetőségünk adódott bekapcsolódni ebbe a munkafolyamatba. A jelenlegi fizikai, kémiai, biológiai állapotokról, a különböző szakterületek szakértőinek álláspontjáról, az egyeztetésekről, a közös álláspont és a monitoring rendszer kialakításának lehetséges módjairól szeretnénk szólni a következő fejezetekben. 1.1. A választott terület általános ismertetése A Hanság, ahol az általunk választott Kis-Rába rendszer is található, hazánk egyik legnagyobb összefüggő lápterülete volt, melynek történetében jellemző a hidrológiai szélsőségek, szeszélyes vízviszonyok előfordulása és az ellenük való folytonos küzdelem. Az egykori lápterület a Fertő-tótól keletre elterülő, azzal együtt kialakult - a Rábaköz és a Mosoni-síkság közé ékelődött - Ny-K-i irányban hosszan elnyúló, süllyedő és feltöltődő medence. A Hanság felszíne sík, átlagos tengerszint feletti magassága 113-117 m. A sík felszínt csak a szél által kialakított kisebb dombok, gorondok törik meg. A Kis-Rába vízpótló rendszer a Rába folyótól észak-nyugatra fekszik. Megközelítőleg háromszög alakú terület, melynek déli csúcsa a Nicki duzzasztógát. Nyugati szára térképileg Fertődön keresztül, keleti szára pedig Győr irányában húzható meg. Északon a Hanság főcsatorna és a Rábca nyomvonala határolja. A vízpótló rendszer területe 886 km

2, melyet a 85. számú gyorsforgalmi föút két részre bont. Az úttól északra a Déli Hany, délre a Rábaköz terül el.