Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Berényi Üveges István–Sághyné Juhász Ildikó: Az orfűi üdülőterület és a Vízfő-forrás

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. A területen jelenleg a Szegedi Egyetem (JATE) barlangkutató csoportja dolgozik. Az általuk kidolgozott koncepció szerint a vízkivételi pontot áthelyeznék, és a bejárható barlangrészt bemutathatóvá lehetne tenni. Első változatként a Zuhatagos teremből, másik változatként a III. szifonból történne a vízkivétel. (A szifon Cseppkőerdő utáni barlangrészben van. Az idegenforgalmi hasznosítást csak a második változat teszi lehetővé, azonban a szifon tavára a felszínről történő ráfurás bonyolult műszaki feladat, és bizonytalan a víz letisztulásának lehetősége is. A merülések során ugyanis a legnagyobb gondot a felkavart iszap miatti, minimális víz alatti látótávolság okozta. A bemutatás mindenki számára lehetővé tenné, a barlang részbeni megtekintését, a Zuhatagos teremhez csatlakozó kürtő rendszert pedig felkészült, megfelelő felszereléssel rendelkező barlangkutatók látogathatnák. Az idegenforgalmi bemutatáshoz kapcsolódóan el kellene végezni a Vfzfö forrás rekonstrukcióját, ugyanis az elmúlt évek során a forrás fölötti sziklafal leomlott, eltömve az eredeti forrásjáratot, és feltöltve a korábbi forrás-tavat, melyben még a hetvenes évek elején pisztrángokat is meg lehetett figyelni. Természetesen rendezni szükséges a Barlang kutatóház környezetét, és az épületnek is új funkciót kellene találni. Az idegenforgalmi hasznosítás ugyanakkor ütközik a 123/1997. Kormányrendelet előírásaival, mely szerint forrás belső védőterületén, csak a kezelőszemélyzet tartózkodhat, rendszeres orvosi felülvizsgálat mellett. Ez szinte feloldhatatlan ellentmondást jelent, még a vízkivételi pont elzárt barlangrészbe való áthelyezése esetén is. Az idegenforgalmi hasznosítás várható költségeiről nem rendelkezünk számszerű adatokkal, de előzetes becsléssel is több milliós költséggel lehet számolni, beleértve a vízkivétel áthelyezésének, és az áthelyező szivattyú védelmének költségeit is. A vízellátás céljára történő hasznosítás és az idegenforgalom párhuzamos fenntartása bonyolult tervezési, szervezési és hatósági egyeztető munka után lehetséges. Meg kell vizsgálni az előbbiekre való tekintettel a vízbázis felhagyásának lehetőségét is. Az elmúlt évek termelési adatait fegyelembe véve láthatjuk, hogy a 2000- 2003. közötti években a Vízfőböl az orfííi hálózatba juttatott vízmennyiség 9140 (2002) és 17195 m

3 (2000) között változott. Víztermelés 2000-ben 3, 2001-ben és 2002-ben 2, 2003-ban 4 hónapon keresztül történt. Ez azt jelenti, hogy a vízbázis kapacitásának csak töredéke kerül hasznosításra. A forrás vizének túlnyomó része a tavakat táplálja. A tavak töltéséhez viszont nincs szükség ivóvíz-minőségű vízre. A vízellátásra felhasznált vízmennyiség a kistérségi rendszer más forrásaiból is pótolható. A vízbázis megvédésének feladatai közül a legköltségesebbnek a Pécs-Abaliget műút felszíni vízelvezetése látszik, ugyanis ez a Remeterét és az Orfííi elágazás közötti szakaszt érinti. (Hidrogeológiai „B" zóna). A 123/ 1997. Kormányrendelet előírásai szerint hidrogeológiai „B" védőövezetben közút csak vízzáróan burkolt csapadék-vízelvezető rendszerrel működhet, és a vizet a védőövezet területéről ki kell vezetni. A feladat műszakilag igen bonyolult, mivel jelenleg az útárkokból a víz közvetlenül a közeli víznyelőkbe, azokon át pedig a barlangjáratba kerül, szennyezve a forrást. A vízbázis-védelmi vizsgálat jelezte a só-, és a közúti forgalomból származó egyéb szennyeződés jelenlétét. Ez jelenleg a beavatkozási határérték alatt van, de a forgalom növekvő tendenciájával a szennyeződés növekedése is prognosztizálható. A tervezés és kivitelezés költsége 10 milliós nagyságrendűre becsülhető. További költséggel járnak a vízbázis-védelmi tervben rögzített más intézkedések is. Az előbbieket összegezve alábbi megállapításokat tesszük : 1.) A vfzbázis-védelmi tanulmány elkészítése az adófizetők 30,5 millió Ft-jába került. 2.) A jelenleg gyakorlatilag nem működő Vízfö vízbázis megvédése további 10 milliókat igénye. 3.) A forrás és környezetének rendezése természetvédelmi és vfzbázis-védelmi szempontból egyaránt szükséges, Ennek költsége mindkét hasznosítás esetében jelentkezik. 4.) Az idegenforgalmi célra történő kiépítés költség-vonzata még nem ismert. Ennek megtérülése a várható forgalom függvénye, ami jelentős bizonytalansági tényezőt tartalmaz. 5.) Az idegenforgalom és víztermelés együttes fenntartásának költségei a jelenlegi, minimális víztermelés esetén, gyakorlatilag nem térülnek meg. 6.) A Vízföhöz hasonló kapacitású, kiépített víztermelő bázis felhagyására - tudomásunk szerint - az országban még nem került sor. További megállapítások: A Vízfö forrás vízbázis-védelmi felhasználása mellett szól: - megfelelő minőségű-mennyiségű ivóvíz áll rendelkezésre, - a kétirányú műszaki felhasználás (vízátadás Komlóra és Orfüre) jelenleg már biztosított, - a Vfzfö forrás kapacitásának csak a töredékét használják fel ivóvízként A Vfzfö forrás idegenforgalmi cél felhasználása mellett szól - az orfüi üdülőterülettel való követlen kapcsolata - az üdülőterület vízellátása másik forrásból is biztosítható Az előbbieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a víztermelési és/vagy idegenforgalmi hasznosítás kérdése az érintett önkormányzat, a Vízügyi- Környezet- és Természetvédelmi hatóságok további egyeztetését igényli. A továbblépést meghatározó döntések meghozatala meghaladja a szerzői kompetenciát. Ezúttal mondunk köszönetet mindazoknak, akik a felhasznált anyagokat rendelkezésünkre bocsátották. 8. Felhasznált irodalom Kordos László: Magyarország barlangjai (Budapest 1984.) Orfííi Vízbázis Záródokumentáció (AQUAPROFIT RT 2003.) A kézirat elkészülte: 2004. október 28. A kézirat beérkezett: 2005. február 15. BERÉNYI ÜVEGES ISTVÁN 1969-ben fejuezte be tanulmányait az ELTE geológus szakán. Ez után a Baranyaterv-nél helyezkedett el, ahol mérnökgeológiai és talajmechanikai munkákat végzett, mélyfúrású kutak tervezése és műszaki ellenőrzése mellett. Emellett barlangkutatással is intenziven foglalkozott. 1973-ban elvégezte a BME építésföldtani szakmérnöki kurzusát. 1976-83 között Mongóliában dolgozott, a Nemzetközi Földtani Expedíció szakértőjeként. Hazatérve a Pécsi Tervező Vállalatnál műszaki tanácsadóként dolgozott, annak megszűnéséig, utána saját mérnöki irodájában mérnökgeológiai témákkal foglalkozott. 2001-ben irányítása alatt fejezték be a garéi veszélyes-hulladék lerakó felszámolását. 2002 óta a Dél-Dunántúli KÖVIZIG munkatársaként felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatai vannak SÁGHYNÉ JUHÁSZ ILDIKÓ 1982-ben Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki karán szerzett bányageológus mérnöki oklevelet. Az Orsz. Földtani Kutató és Fúró V.-nál kezdett el dolgozni, mint geológus. Néhány év után indult el hidrogeológus pályafutása Komlón a Baranya m. Vízműnél. Néhány év után a Pécsi Vízmű V.-hoz került, ahol a kútfúrástól a vfzbázis-védelemig mindenféle, e témakörhöz kapcsolódó munkával alkalma nyflt foglalkozni, hidrogeológus, kútfiiró csoportvezető, víztermelő üzemvezető, monitoring vezető munkakörökben 2003. július 1. óta a Dél-Dunántúli KÖVIZIG felszín alatti vízgazdálkodással foglalkozó vízföldtani ügyintézője. 1979 óta a MTESZ tagja, jelenleg Baranya m. szervezetének alelnöke. 1986. óta tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak, a Baranya m. Területi Szervezet titkára, majd vezetőségi tagja. Szakmai munkája elismeréseként 2004-ben az MHT Pro Aqua emlékéremmel tüntette ki.