Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Makfalvi Zoltán: A Székelyföld ásványvizeinek áttekintő bemutatása

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. 1. Kréta fis 2. Mósz-c*áA extrurfv dóm 3. A Pkfce szertezet dómfa 4. A Csomód wJkónl szerkezet a. lówífotyúK* és dómok b. pkoMaszttlok 5. Veti 6. Geoterrrx» forrós 7. GeotermiSb fúós 8. Geotermóls vfehozzáfoíyús 9. Kénes góz tfrartój 3. ábra. A vulkáni és geotermális struktúrák vázlatos hlpotétikus keresztszelvénye (Tusnádfürdő). H. Mitrofan szerint A Csiki-havasok krétakorú flis üledékeiből fakadnak Csíkszentmihályon a Pogány-havas nyugati lejtőjén kálcium-hidrogén-karbonátos, szénsavas, Gyimesközéplokon (Sötét patak) szénsavas és kénes vizek. Csikborzsován a dolomit és homokkő rétegek határán jelennek meg kalcium-hidrogén-karbonátos vizek. A kárpáti flis márgás, homokköves, töredezett zónáiban és a réteghatárok mentén fakadnak a Kászoni-medence ásványvízforrásai. Sok esetben alluviumon vagy lejtőtörmeléken átjutnak a felszínre a hidrogén-karbonátos, kalcium-magnéziumos, helyenként nátrium-kloridos, vasas, magas széndioxid tartalmú vizek. A fekete palák zónájában kénes vizek is megjelennek. A Háromszéki-medence északi csücskében jelentősek Málnásfürdő ásványvizei. A szénsavas ásványvizek két különböző földtani formációban tárolódnak: - a krétakorú homokkövek repedezett zónájában. A nátrium-kloridos, hidrogén-karbonátos, helyenként kénhidrogént is tartalmazó víz táplálja MálnásfÜrdő jelentősebb forrásait; - a pliocén és negyedkori Üledékek porózus víztároló rétegeiből származnak nátrium-kálcium-magnézium,hidrogén -karbonátos, vasas források. Vízhozamuk csekély. A torjai Büdös-hegy környéke igen gazdag ásványvizekben: * - a flis és a piroklasztitok határán jelennek meg a források, a Zsombor patak völgyében; - a Büdös patak fejében, a Sósmező pusztáján fakadnak szénsavas, kénes, sós források; - a Csiszár patak völgyében szénsavas nátrium-kálciummagnéziumos, vasas, sós vizek jelennek meg; - a Torja patakába ömlő Bálványos és Jajdon patakok mentén szénsavas, nátrium-kloridos, kálciumos, hidrogénkarbonátos, helyenként kénsavat is tartalmazó források törnek elő mállékony, csillámpalás homokkövekből. A Bodoki-hegység nyugati peremén alkáli ásványvizek jelennek meg Bodok környékén, a Borvíz patak mentén. A bodoki zóna szénsavas ásványvizei a felszín közeli rétegekben kálcium-magnéziumos, míg a mélyebb szintekben nátrium-kloridos jellegűek. Hasonló összetételüek Oltszemen, a Sütő patak völgyében megjelenő források. Tőlük északra, az Olt bal partján feltörő, foglalt forrás vize magas oldott ásványianyag tartalmú, kénes, hidrogén-karbonátos, kálcium-magnézium, bróm, jód, lítium, bór tartalmú, szénsavas ásványvíz. A Baróti-hegység déli peremén Élőpatak és Sugásfilrdö övezetében vannak jelen az ásványvizek. A kréta korú üledékek repedezett zónájában kálcium-nátrium-magnézium, hidrogén-karbonátos, szénsavas vizek keletkeztek, míg a homokkövek réteglapjai mentén és rétegeiben lassan szivárgó víz magasabb oldott ásványi-anyag tartalmú, kénes, gyakran kénhidrogén tartalmú ásványvizek keletkezését eredményezte. Élőpatakon a kréta korú szinklinálisban tárolt víz nátrium-kálcium-magnézium hidrogén-karbonátos, szénsavas jellegű. A településtől északra húzódó, antiklinális forráscsoportjának vize nátrium-kloridos, magnéziumkálciumos. SugásfÜrdő forrásainak vize szénsavas, kalcium-magnéziumos, hidrogén-karbonátos, helyenként kénhidrogént is tartalmaz. Krétakorú képződményekből jelennek meg a környéken Bölön patak, Nyáras patak, Illyefalva területén és Sepsziszentgyörgytől északra kénes ásványvízforrások. A Háromszéki-mederice déli peremén, Kovásznán, mind a középkréta korú, mind a negyedkori üledékek tárolnak jelentős mennyiségű és változatos összetételű nátrium-kloridos, szulfátos, hidrogén-karbonátos, szénsavas ásványvizet. Az erőteljes széndioxid feláramlást a Hankó völgy-Pokolsár, valamint a Kovászna-Kászonfilrdő törések tették lehetővé. A fúrások a felszínhez közel egy alacsony oldott ásványi-anyag tartalmú, széndioxidos freatikus szintet, mélyebben egy széndioxidban gazdag szintet, majd egy mélységi sós, szénsavas ásványvíz-szintet tártak fel. Széndioxidos ásványvizek ismertek Szentkatolna területén is. A Kézdivásárhelyi-medence peremén a Kézdipoján-i szénsavas ásványvíz kis mélységből, eocén korú homokkőből, törés mentén jut a felszínre. Kézdivásárhely melett, Fortyogó-ftlrdő területén, a vízföldtani kutatások két ásványvízadó réteget tártak fel. Egyet a medencealjzat kréta-paleogén összletének repedezett szintjében, egyet pedig a pliocén-negyedkori üledékek porózus szintjében. A fúrások által feltárt ásványvíz hidrogén-karbonátos, nátrium-magnéziumos, szénsavas jellegű. Említést tehetünk még a Székelyföld déli határán, a Barcasági-medence peremén megjelenő zajzoni hidrogén-karbonátos, nátrium-kloridos, kálcium-magnéziumos, gyengén szénsavas ásványvizekről. A vizek az alsó kréta konglomerátum és homokkő törés által érintett vonalán jelennek meg. A Zajzon-i vizeket tartják a mofetta-övezet szénsavas ásványvizeinek legdélebbi előfordulásának. A székelyföldi ásványvizek hasznosítása A jó minőségű, „tiszta" víz igénye, a palackozott ásványvíz fogyasztásának ugrásszerű növekedését eredményezte. A különlegesen gazdag székelyföldi ásványvízkincs megkutatottságát tekintve, a kutatások mindössze 20 telep esetében vezettek hasznosítható ásványvíz tartalékok jóváhagyásához. Ezek közül a bibarcfalvi, bodoki, borszéki, csíkszentkirályi, előpataki, újtusnádi, kovásznai, málnásfürdői és zajzoni ásványvíz telepek tartalékait hasznosítja a palackozó ipar. Gyógyvizet csak Málnás-