Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Nagy Zsuzsanna–Bardóczyné Székely Emőke: Az EU-VKI ajánlásainak megfelelő törekvések a kisvízfolyások állapotának javítására Magyarországon és Csehországban

23 Az EU VKI ajánlásainak megfelelő törekvések a kisvízfolyások állapotának javítására Magyarországon és Csehországban 'Nagy Zsuzsanna - 2Bardóczyné Székely Emőke 'Bp. Corvinus Egyetem, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, 1118. Budapest, Villányi út 29-43. nagvzsuz@primposta.hu 21055. Budapest, Szalay u. 3. Kivonat: A Viz Keretirányelv magyarországi és csehországi bevezetése szervezetten, országos szinten zajlik. A cikk célja, hogy magyarországi és csehországi esettanulmányokkal alátámasztva bemutassa az EU Viz Keretirányelvének azon problémáit, amelyek a kisvízfolyásoknál speciálisan jelennek meg. Erre építve a Szerzők végigkísérték azokat a tényezőket, amelyek a kutatás, tervezés, megvalósítás, monitoring, és nem utolsósorban a finanszírozás rendszerét jellemzik, és amelyek összekapcsolódása szükséges ahhoz, hogy 2015-re a patakok a ,jó ökológiai állapot/potencial" közelébe kerüljenek. Ajánlásokat tettek a kisvízfolyások víztest típus-, valamint ökológiai állapotjellemzésük meghatározásához. Kulcsszavak: ökológiai állapotjellemzés, Víz Keretirányelv, kisvízfolyás, víztest, ökológiai folyosó, esettanulmány. 1. Bevezetés Az ember természetátalakító tevékenysége évezredek óta jelen van, azonban ennek mértéke és jellege az idők folyamán különbözőképpen nyilvánult meg. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 1998. évi jelentése szerint az európai vizek általános szintje a 80as évek óta nem javult jelentősen, s elsősorban a kisebb vizeket és a felszín alatti vizeket fenyegeti romlás (Anonymus 1, 1998). A 2003-ban megjelenő, a „Vizek állapota Európában" című kisebb összefoglaló jellegű dokumentum szerint a helyzet az előző évekhez képest jobb, a vizek védelme és minősége javuló tendenciát mutat (Anonymus 2, 2003). A vízügyi jogalkotás terén az Európai Unió 1975 és 1980 között számos, elsősorban az egyes vízfajtákra (felszíni víz, halak és héjas puhatestűek számára alkalmas víz, stb.), másfejői az egyes vízfelhasználási módok esetében határozta meg a kibocsátási határértékeket. A következő jogalkotási szakaszban (1980 és 1991 között) az eddigi dokumentumok kiegészítésére irányuló, valamint két új irányelvet fogadtak el

1 (Lanz és Scheuer, 2001). A 90-es évek végén a döntéshozók és a döntésvégrehajtók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van az eddigi rendeletek, irányelvek rendszerezésére, átfogó joganyag megalkotására. így kerülhetett sor az európai vízügyi mérföldként is jegyzett Víz Keretirányelv megalkotására. 2000. december 22-én a 2000/60/EC direktíva megjelenik az Official Journal of the European Communities-ban, és ezzel jogerőre emelkedik a Víz Keretirányelv (VKI), mely a fontosabb, modern vízgazdálkodási kérdéseket tartalmazza (Anonymus 3, 2000). Fő célkitűzése a 2015-ig elérendő jó célállapot megvalósítása Európa összes vizére vonatkozóan. A Direktíva az Európai Unió eddigi gyakorlati vízgazdálkodás területén merőben új elemeket, új megközelítést tartalmaz, minden eddiginél komplexebben kezeli a vízgyűjtő területét. Alapvetően ökológiai szemléletű, ami az európai gondolkodás újirányú változását mutatja, és előmozdíthatja, illetve tovább mélyítheti a párbeszédet a mérnökök, természetvédők és a társadalom között. 2. A téma feldolgozásának módszere Az EU VKI témakörben több értékes cikket közöltek már a magyar szaklapok. (A kisvízfolyások területére szűkítve a témát, kiemelendő a 2004. őszén megrendezett Tihanyi Hidrobiológus Napok kiadás alatt álló anyaga.) Célkitűzésünk, hogy esettanulmányokkal alátámasztva bemutassuk az EU VKI azon problémáit, amelyek a kisvízfolyásoknál speciálisan jelennek meg. Erre építve végigkísérnénk azokat a tényezőket, amelyek a kutatás, tervezés, megvalósítás, monitoring és nem utolsó sorban a finanszírozás rendszerét jellemzik, és amelyek összekapcsolódása szükséges ahhoz, hogy 2015-re a patakok a, jó ökológiai állapot" közelébe kerüljenek. Célunk volt, hogy hazánkat egy olyan új EU tagországgal hasonlítsuk össze, ahol a patakok témakörében a miénknél már jobb eredményeket értek el így esett a választás Csehországra, remélve, hogy az ott történtek tanulságait mi is felhasználhatjuk. A kapott információkat nem tudtuk párhuzamos összehasonlítással kezelni, mivel a két ország más szemlélettel kezeli a patakok problémáit. Csehországban a 20 megvalósult eset minden dokumentációja rendszerezett, publikus, valamint könnyen elérhető (a finanszírozás nagysága is). Hazánkban a kutatás, tervezés, stb. eredményeit ma még külön, speciális nyomozással elérhető adatbázisok tartalmazzák, köztük a kapcsolat egyelőre kevés. Az információkat a patakokra vonatkozó tevékenységek szerint tudtuk csak összeszedni, mint egy mozaik összetartozó, de egyelőre össze nem érő elemeit. A magyar és cseh helyzetet tehát annak megfelelően dolgoztuk fel, ahogy az ország kezeli a témakört. A részletek megvitatására egy csehországi esettanulmányt használtunk fel, mert ezen keresztül lemérhető egy, az EU VKI szellemének megfelelő patak revitalizáció teljes folyamata. 3. Az EU VKI és a kis vízfolyások kapcsolata 3.1. Gondolatok a kisvízfolyások kategorizálásához és állapotjellemzéséhez Az EU VKI víztest minősítése országos szinten szervezetten zajlik, ezt kiegészítheti azonban a kisvízfolyásokhoz kapcsolódó néhány, esettanulmányra alapozott gondolatunk és tapasztalatunk: -Természetes patakszakasz

1 (víztest): ahol az ökológiai folyosó területén az adott szakaszon nem került sor olyan beavatkozásra, amely a természetes lefolyást befolyásolja. ökológiai állapotának megállapításakor a „kiváló" minősítés esetében a természetföldrajzi adottságok a 1 Nitrátokról és a városi szennyvízről szóló rendeletek. 2 Javasoljuk a "Természetes víztest" helyett a „Természet-közeli patakszakasz" fogalom használatát. Szinonimaként használjuk a víztest, víztér és a patakszakasz fogalmakat