Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Remenyik Bulcsú: Adatok a Dráva-szabályozás történetéből

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005

. 85. ÉVF. 3. SZ. ben a hónapban helyszíni bejárást végeztek, majd ezután vonalterveket készítettek. Az elfajult kanyarok rendezésére tervet készítettek. A Baranya Megyei Levéltár térképein látszik a Nárd, Donji-Miholjac, Zehi, Piskó, Endres községek határában tervezett átmetszések rajza (BML 1-259). A Dráva főmedrének a szabályozása mellett fontos volt a többi kisebb, a folyóba érkező vízfolyás megregulázása is. Ezek között a legnagyobb jelentőségű a Fekete-víz rendezése volt, Baranya két nagy uradalmát is érintette: a dárdait, és a siklósit. Kiss András, a dárdai uradalom földmérője már 1822-ben tanulmányt írt: Fekete-víz és mellékágai melletti mocsarak kiszárítása" címmel. A Drávaszabályozási Királyi Bizottság 1822-24 között az Építési Igazgatóság Páka Antal és Csonka Ignác mérnökökkel felmérette a Drávát, és 1833ban a munkák irányítására ,J)rávaszabályozási Királyi Bizottság" létesült. A legfontosabb feladata az volt, hogy egységesen történjenek a szabályozások, és az árvizektől megvédjék a településeket. A Bizottság elnöke Ürményi József, Somogy megyei kereskedő volt, a jegyzőkönyvet Hobblik Márton vezette (Révai Lexikon 1934). Legfőbb támogatója Széchenyi Ferenc maradt. A Dráva- menti árvízvédelmi töltések építési, megerősítési munkáit 1838-ra befejezték. Hosszas előkészítés után 1839. április 4-ére a siklósi várba hívták össze a Fekete-víz szabályozásában érdekelt földesurakat, és a községek elöljáróit a „VizegyleC létrehozására. Létrejött a Dél-Dunántúl első vízi társulata, a Feketevíz Lecsapoló Társaság (PolohnSzappanos 1974). Az akkori szemlélet érvényesítése érdekében új vonalozási terv született. A Mura torkolat alatt a Drávát négy, teljesen egyenes szakasz kialakításával akarták a Dunába vezetni. A tervezés alapjául az ún. "német" szabályozási elvet használták, aminek a lényege az volt, hogy nem biztosították védművekkel az átvágásokat. A munkálatok 1844-ben indultak, a Dráva jobbpartján lévő Brod községet (mai Heresznyé\e 1 szemben) lebontották, hogy az átvágást elvégezhessék. A folyó átmetszése 8 hónapig tartott. A kitelepített brod\dkndk új falut építettek, amit a császárról neveztek el Ferdinandsdorftiak (BDM 44586). A brodi átmetszés után nagy ütemben folytatatták tovább a munkát. A Királyi Bizottság jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az első hossz-szelvényt 1842-46 között vették fel. 1846-ig befejezték a szabályozás első ütemét. A munkákat Wouthier Lipót horvátországi királyi mérnök irányította. Az általa készített felvételeken feltüntette az elkészült átvágások helyét, és az elkészítésük idejét. A felvételezést munkatársaival közösen, már mérőasztalon végezték, a Dráva medréről 1000 méterenként keresztszelvényeket vettek fel. Sajnos csak a helyszínrajz egy része (a Vejti- Zákány közti szakasz), és a teljes hossz-szelvényről készült rossz minőségű másolat maradt meg (VÍZIG 1970). A Monarchia Építési Igazgatósága által összeállított munka a Dráván történt átmetszésekről ad áttekintést. 1784-1848 között 62 átvágást készítettek el Légrád és a Dráva-torkolat között. Ezek hosszúsága 75 km volt. Ezzel a folyó medrét az eredeti hosszúság 60 %-ára, 182 km-rel rövidítették meg (OLSZR 675). A Dráva hossza ekkor a Légrád-Dráva torkolat között 350-ről 263 km-re rövidült. 1848-ban a Drávaszabályozási Királyi Bizottság megszűnt, a társulatokat is feloszlatták, az árvízszintek tovább emelkedtek. Összegzés A "német" szabályozási elvek alapján készült méretszabályozás eredménytelen maradt, mert hosszú egyenes szakaszokra természetes vízjárású folyót tagolni nem lehet. A vízmozgás dinamikája és a mozgások törvényszerűsége a medret és a völgyet felépítő kőzetek különböző ellenálló képessége, az egyenes szakaszokból kialakított mederszakaszt rövid időn belül ismételten ritmikus vonalazásra kényszeríti. Az időszakos sikert az is hátráltatta, hogy a partok és az átmetszések felső részének biztosítását nem végezték el. Ezeken a helyeken a folyó a könnyen omló partokat megbontotta, és igyekezett rövidesen kialakítani a természetének legmegfelelőbb medervezetést. A Dráva-szabályozása 1886-tól az I. világháborúig A Közmunka és Közlekedési Minisztérium 1886. április 25-én kelt 11.319. sz. leiratával elrendelte, a Dráva-szabályozási tervkészítését a torkolattól egészen Zákányig. A szabályozási munka céljául a hajózás lehetőségének maximális biztosítását jelölte meg. A mederméretezést a középvízszintre kellett elvégezni (Hajózni már a kisvízre biztosítottnál is lehet, de nem biztonságos). 1886-ban megkezdődött a hidrológiai és hidraulikai alapadatok rendszeres gyűjtése, a medergeodéziai felvételeivel együtt (VÍZIG 1970). Az adatok a méretezésen alapuló szabályozást tették lehetővé, a méretezést a 610 m

3/s vízhozammal megállapított középvízi mederre végezték el (Baross G. 1891). Azt akarták elérni, hogy a 400 tonnás uszályok teljes terhelés mellett is közlekedni tudjanak. A vonalvezetésben követték a vízfolyást, attól csak ott tértek el, ahol túlfejlett kanyarulat alakult ki. A fennmaradt kéziratos számítások szerint a méretezés csak a hajózási szempontokat vette figyelembe, a hordalék és a jégelvonulás problémáival nem foglalkozott. A síkrajzi felvétel után 1000 m-enként meder-keresztszelvényeket vettek fel (VÍZIG 1970), helyüket "vállas kövekkel" jelölték meg (ma is látszanak). A helyszínrajzot 1:10000 és 1:20000 méretarányban készítették el, amelyen az 1842-46-os állapotot is feltűntették (OL TK 3567). Eszék környékére ezek alapján részletes szabályozási tervet dolgoztak ki. A közepes vízhozamot 610 m

3/s-ban határozták meg, erre 2 m-es átlagos vízmélységet és 60 m-es fenékszélességet állapítottak meg (VÍZIG 1970). Sarkantyúkat 200 m-enként terveztek beépíteni. Rendszeres vízhozam-mérés kezdődött el Barcsnál, a vízszint változásait Donji Miholjacná\ és Zákányuk 1 felállított vízmércén figyelték meg (Révai Lexikon 1934). Új szakasz kezdődött ezzel. Zákánytól a torkolatig terjedő szakaszára új felvétel és szabályozási terv készítését rendelte el a minisztérium, mert a folyó árvizei gyorsan emelkedtek, és a vízfolyás nem tartotta a kijelölt főmedret. A munkálatok irányításában legfontosabb szerepe Baross Gábornak volt, aki 1886-1889 között irányította a Közmunka és Közlekedési Minisztériumot. A „vasminiszter", aki 18891892-ig kereskedelemügyi miniszter volt, tovább támogatta a Dráva hajózásának ügyét, hiszen fontos kereskedelmi útnak tartotta. 1892-ben hajón bejárta a Drávát teljes hosszában a Hivatal munkatársaival együtt. Keresztülvitte, hogy 1893-ban megbízták az Eszéki Folyammérnöki Hivatalt, hogy a folyót tegyék hajózhatóvá. Egy hónap állt rendelkezésükre, hogy újra felmérjék a Drávát. Bejárták a folyót egy hét alatt, és kijavították az 1886-os helyszínrajzot. Két részre osztották a Drávát. A Barcs alatti szakaszon a hajózási akadályok megszüntetését tűzték ki célul. A Barcs-Zákány közötti szakaszon a hajózási idény meghosszabbítását, a gőzhajózás feltételeinek megteremtését tekintették elérhető feladatnak. Az árvízvédelmet ekkor már megoldott feladat-