Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Remenyik Bulcsú: Adatok a Dráva-szabályozás történetéből

27 Adatok a Dráva-szabályozás történetéből Remenyik Bulcsú 7300. Komló, Május 1. u. 8., email: remboo@freemai

l.hu Kivonat: A szerző bemutatja a Dráva szabályozásának történetét. Az adatokat a pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár (PKLT), az Országos Levéltár Széchenyi Részlege (OLSZK), az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK), a Vízügyi Igazgatóság (VÍZIÓ), Vízügyi Levéltár (VL), és a barcsi Dráva Múzeum (BDM) forrásai alapján közli. A Dráva szabályozása ma is időszerü kérdés, mert Horvátország szeretné folytatni a megkezdett munkálatokat. A horvátok vízerőművet akarnak építeni Novo Virjénél, de a magyar környezetvédők ezt ellenzik. Kulcsszavak: vízügyi történelem, folyószabályozás. A szabályozások megindulása a XVIII. század végén, és a XIX. század első felében A török uralom után a XVIII. században, a pécsi püspökség, és befolyásos főúri családok kezébe került a terület (mint a Batthyányak, Széchenyiek, Draskovicsok, Festeticsek). Érdekükben állt a mocsárvilág mielőbbi felszámolása, és a jó minőségű termőterületek visszaszerzése a folyótól. Saját birtokaiknak a növelése volt a cél, nem a sok embernek munkát adó ártéri gazdálkodás visszaállítása. Mária Terézia az ő hatásukra, de kereskedelmi és gazdasági okokból is támogatta az elképzeléseket. 1751. évi törvényében a káros vízimalmok lebontásáról intézkedett. A királynő rendeletére 1753-ban feltérképezték a Dráva-völgyét a mederszabályozás érdekében (OSZK TK 228). Az érdekelt birtokosok 1740-50 között Drávai Gátegyletbe tömörültek, töltésépítés kezdődött a Dráva bal partján. A ma is látható töltést Drávaszabolcstó\ Dárdáig építették. Baranya vármegye is segített az építkezéseknél, 1770-ben a töltést Drávatamásiig meghosszabbították. A töltésezés nem volt összefüggő, mert a magas partok mentén nem építették meg. Drávakeresztúr és Drávasztára között csak 1976-ban pótolták. A gátrendszert „Ősgátnak" nevezték el. A drávaszabolcs-gordisai szakaszt a Benyovszky uradalom, a gordisa-dárdai szakaszt a Drávai Gátegylet, 1871. évi megszűnése után a Schaumburg-Lippe uradalom gondozta. A folyószabályozási munkálatok 1784-ben indultak, II. József uralkodása alatt. Ekkorra készült el a Dráva folyó vonalvezetéséről, helyzetéről pontos képet mutató első katonai felvétel (DDNP Ä771-46). A térképek 1: 28800 méretarányban készültek (BDM 45673), és már méréseket lehetett rajtuk végezni. Az első nagyobb folyó -átvágások is 1784-ben történtek. A túlfejlett kanyarok kezdetén 10-15 méter széles vezérárkot ástak, az árok laza szerkezetű falát a víz igen rövid idő alatt a megfelelő szelvényre bővítette ki. Az új partokat, az átmetszések alsó és felső végét nem biztosították, ezért egy év múlva a folyó elmosta az épített müveket. II. József 1788-ban megalapította a Vízügyi és Építészeti Igazgatóságot, ami felügyelte és ellenőrizte az itt lévő vízépítési munkálatokat, s az egységes központi ellenőrzést valósította meg. A szabályozási munkákat nem előzte meg hidrológiai, hidraulikai és potamológiai vizsgálat, hanem az adott műszaki lehetőségek és szokások szerint történt a szabályozás, vagy csak az egyszerű védekezés. A céljuk a drávai nagyvizek helyi károkozásának a csökkentése, kivédése volt. Az eredménytelenségnek az volt az oka hogy a beépített müvek még az elemi hidraulikai követelményeknek sem feleltek meg, ezért azokat az első nagyobb víz elmosta, lerombolta. A Dráva, és a Mura szabályozását a legjobban gróf Széchenyi Ferenc (OLSZR 663) támogatta, aki ekkor Somogy megye főispánja volt. Birtokai feküdtek a folyó mentén, érdeke volt a földterület kiterjesztése az árterületekre, és a Dráva észak-déli mozgásának megakadályozása. Mégis, számára a legfontosabb cél, a folyó melletti települések és azok lakóinak a megmentése volt. Az átvágások helyeit pontosan nem lehet meghatározni, a források a Dráva-Mura torkolatát, és a Dráva-Duna torkolat körüli részeket említik. Feljegyzések találhatók a varasdi Dráva-híd melletti mederbiztosításokról is (OLSZR 1342). A kereskedelmi utat és a híd védelmét annyira fontosnak tartották, hogy Varasd és Zala vármegye a „Kamarával" közösen viselte a fenntartási költségeket. A szabályozási munkálatok a XIX. század elején tovább folytatódtak Széchenyi Ferenc vezetésével. A napóleoni háborúk idején meggazdagodtak a dunántúli földbirtokosok, mert ők szállították a gabonát a hadseregnek. A legrosszabb minőségű búzára is szükség volt, ezért fontos volt számukra az ártéri területek megszerzése. 1805-ben Eszék alatt BielobrodnéA létesítettek egy átvágást, a legrégebbi átmetszést (OSZK TK 1375), ami a korabeli helyszínrajzon fel van tüntetve. 1810 körül Podbresti község alatt készítettek átmetszést, aminek a felső végénél két terelő sarkantyút építettek be. Ez a biztosítás nem bizonyult elégségesnek ezért további partbiztosítás és sarkantyú építése vált szükségessé. 1814-ben Domború és Oporovent községek határában a több ágra szakadt Drávát elzárásokkal igyekeztek egy mederbe terelni. Erre azért volt szükség, mert itt a jég gyakorta fennakadt és a településeket a jeges ár elöntötte. A jég az itt lévő kis szigetek miatt torlódott. Hogy a hordalékát a folyó ne rakhassa le, folyását felgyorsították. Domború község határában sarkantyút építettek. Ternovec község határában a Dráva partját rőzse fonattal igyekeztek megfogni. A part közelében lévő épületeket az omladozó mederpart pusztulással fenyegette. A munkálatoknál a rőzse mellett kőszekrényeket is alkalmaztak, de csak kisebb mértékben. A folyó mentén csak a Villányi hegységben lehetett megfelelő követ bányászni, a szállítás megdrágította a használatát. Erre a legjobb példa, hogy a varasdi hídnál lévő partbiztosításokat szinte évenként újra kellett építeni, mert a rőzsefonatokat elmosták az árvizek (OLSZR 1789). A vízszabályozást a XIX. század elejétől társulati keretek között oldották meg. A jogi és szervezeti működésükről az 1807. évi XVII. törvénycikk gondoskodott. A megrövidített folyó nem fogadta el az ember által kialakított nyomvonalat, hanem igyekezett a természetes egyensúlyát fenntartani. Ahol nem biztosították a partokat, az a meder hosszúságát oldalazó mozgással növelte. Az árvizek növekedése összefogásra késztette a vármegyéket. Baranya és Somogy vármegye 1819-ben egyezett meg egymással az árvédelmi töltések építésében (VÍZIG 1970). Az árvízszintek tovább növekedtek. A legnagyobb árhullám 1827-ben vonult le a folyón. (Ezután helyezték el az első vízmércét Eszéknél a Dráván.). Elöntötte az egész Dráva-völgyet, az Ormánságon keresztül Siklósig, a Batthyányiak uradalmi központjáig elért (VÍZIG 1970). Nagy változások következtek ezután. Az árvízi károkat felszámolták, majd 1827 novemberében Sellyén királyi biztos jelenlétében elhatározták a megyék képviselői, hogy rendezik az elfajult kanyarokat. A kiviteli munkák kezdetét 1828 márciusára rendelték el. Ugyaneb-