Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei és budai-hegység termálkarszt fejlődésének összehasonlító vizsgálata a forrásmészkövek alapján a felső-pannóniai emelettől napjainkig
SCHEU ER GY. : A gerecsei és budaihegységi termálkarszt... 25 pleisztocén második felében jelentős vízkészlet csökkenéssel is járt a Gerecsében. Ebből levonható az a következtetés, hogy a karsztrendszeren belül olyan fejlődési átrendeződés történt, amely a Gerecse felé irányuló vízkészlet mennyiségi csökkenését eredményezte, azaz a rendszeren belül a Gerecsén kívül új megcsapolási helyek keletkeztek, amelyek kiváltották az adott vízkészlet mennyiségi átrendeződését. Összegezve a leírtakat rögzíthető, hogy a Gerecsében a pleisztocén első felében erőteljes és dinamikus nagy vízhozamú paleo-hévforrás tevékenység volt igen jelentős forrásmészkő képződéssel, majd ez a tevékenység a pleisztocén második felében jelentősen csökkenve átvezetett a napjaink adottságaihoz. Ezek a paleo-vízkészlet változások azzal hozhatók összefüggésbe, hogy a termálkarszt nyitott részén olyan új megcsapolási helyek jöttek létre, amelyek a rendszer vízkészletének mennyiségi megoszlását és a rendszeren belül a tápterületen karsztvíz áramlási és esésviszonyainak megváltozását eredményezték. A budai-hegységi különböző hőmérsékletű recens hévforrások főleg a Főváros budai oldalán és a Dunában (szökevényforrások) fakadnak alapját képezve annak a magas szintű gyógy- és fürdőkultúrának, amely az elmúlt évszázadokban fejlődött ki. A tágabb értelemben vett Budai-hegység lábánál és előterében fakadó hévforrások felett a hegység peremi részein kiemelt helyzetben a pleisztocénben feltörő paleo-hévforrások számos forrásmészkő előfordulást hoztak létre. Ezek a forrásmészkövek egymás közelébe keletkeztek és lényegében három területegységen belül helyezkednek el. Ezek a következők: 1. Dél-pilisi egység, 2. Észak-budai egység, 3. Dél-budai egység. A dél-pilisi területen a Kis- és Nagykevély-i vonulat délkeleti részén a Solymári a Dera és a Duna völgyek közötti területen törtek fel azok a paleo-hévforrások, amelyek környezetében forrásmészkövet halmoztak fel. E földtani egység területén a készletszámítások alapján a keletkezett, és máig megmaradt mészkő mennyisége 21,819 mill. m 3-re becsülhető. A területen legidősebb kivált mészkövek korát a különböző szempontú vizsgálatok (Korpás L. 2000, 2003, Krolopp E. 2004, Lantos M. 2004) kb. 1,0 mill, évben határozták meg, azaz az itt fakadó mészképző paleo-hévforrások megindulása a Matuyama kron Jaramilló esemény idején történt. Tehát ezen a területen a mészképző paleo-hévforrás tevékenység kb. 1,0 mill, évvel kezdődött el, és tart még napjainkban is (Csillaghegy, Rómaifürdő, Békásmegyer), így ezen a területen hiányoznak azok a mészkövek, amelyek a Gerecsében a pleisztocén első felében kb. 2,6-1,0 mill, évek között képződtek. A hegység más területein (Rózsadomb, Hűvösvölgy, Gellérthegy, Budai Várhegy, Kiscell stb.) előforduló mészkövek sem idősebbek 1,1,-1,2 mill, évnél. így a jelenlegi ismeretek alapján tágabb értelemben vett Budai-hegység területén, annak keleti peremi részein hiányoznak azok a legalsó pleisztocén forrásmészkövek, amelyek koruk alapján igazolnák és bizonyítanák azt, hogy a hegység területén a pliocénben és a legalsó pleisztocénben mészképző paleohévforrás tevékenység volt. Ezért az valószínűsíthető, hogy a termálkarszt rendszer nyitott részénél a karsztfejlődés 1,2-1,0 mill, év körül ért olyan szakaszba, amikor a Budai-hegység peremi részein megindulhatott a vízkiáramlás a rendszerből, vagyis a termálkarszt megcsapoló területévé váltak. Ez lényeges változást eredményezett az alsó-pleisztocén korú adottságokhoz képest. Átrendeződött a karsztvíz áramlása és a felszínalatti vízkészletben megosztás jött létre a két hegység között, amelyre korábban az volt a jellemző, hogy a tápterületen a rendszer vfz-utánpótlódását és felszín alatti vízforgalmát biztosító karsztvízkészletnek gyakorlatilag a teljes mennyisége a gerecsei megcsapoló területek felé áramlott. Tehát a Budai-hegységben kialakultak olyan adottságok, amelyeknek következtében a peremi részeken megindulhatott a víz kiáramlás, azaz mészképző hévforrások keletkeztek. így a hegység keleti oldala vált az eddigi gerecsei területeken túlmenően a rendszer másik igen jelentős megcsapolási területévé. Ezek a változások a rendszeren belül azért alakultak ki, mert a kiemelt helyzetű tápterületek és ehhez kapcsolódó karsztvízszintek mellett a Budai-hegység keleti peremén olyan magasságokban exhumálódtak a karsztrögök, amelyek nyomás alatti területekhez tartozva paleo-forráskilépési helyekké váltak. Összehasonlítva és összegezve megállapítható, hogy míg a Gerecsében döntően a pliocéntől kezdve a pleisztocénen keresztül napjainkig követhető a forrásmészkövek alapján a vizsgált termálkarszt rendszer nyitott részének fejlődése, amely nyilvánvalóan visszahatott és befolyásolta a rendszer fedett részének működését is, addig a Budai-hegységben a mészképző paleo-hévforrás tevékenységben hosszú idejű szünet mutatható ki. A kezdeti felső-pannóniai jelentős paleo-hévforrás tevékenység után a hegységben a pliocénben és a pleisztocén alsó felében kb. 2,6-1,1 mill, évek között paleohévforrás működés forrásmészkővel nem igazolható, de a pleisztocén második felében megindult egy dinamikus mészképző paleo-hévforrás tevékenység, amely csökkent forrásmészkő keletkezés mellett még napjainkban is tart. Ezért a két hegység termálkarsztjának fejlődésben alapvető eltérések mutathatók ki. Irodalom Alföldi L. 1979: Budapesti hévizek. VITUKI közlemények 20. Budapest 3-102. Bakacsi Zs. - Mindszenty A. 2004: Pleisztocén travertine deposits of Süttő. In: Climatic and Tectonic Controls on Travertine Formation. Field course. 2004. July 4-9. Excursion guide 13-20. Ferenczy I. 1925: Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájához. Földtani Közlöny, 55. 196-205. Földvári A. 1932: Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsö-pannon tópartvonala Budapest környékén. Földtani Közlöny, 61. 51-63. Horusitzky H. 1938: Budapest Duna jobb parti részének (Budának) hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 18. 1-404. •Jámbor Á. et al 1966: Magyarázó Magyarország 200000-es földtani térképsorozatához. 2-34-II. Budapest MÁFI kiadás Bp. 1-358. Jámbor Á. 1980: Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fácies típusai és ősföldrajzi jelentőségük. Földtani Közlöny, 110. 3-4. 498-511. Jámbor Á. 1998: A magyarországi kvarter (negyedidőszaki) képződmények rétegtanának áttekintése. In: Bérezi I.-Jámbor Á. szerk. Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL Rt. MÁFI kiadvány. Budapest. 495-516. Jánossy D. 1979: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó. Bp. 5-207. Jaskó S. 1943: A bicskei öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. Beszámoló a MÁFI vitaüléséről, 5. 254-302.
