Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei és budai-hegység termálkarszt fejlődésének összehasonlító vizsgálata a forrásmészkövek alapján a felső-pannóniai emelettől napjainkig

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. képződtek, sőt a legújabb vizsgálatok szerint egyes pliocén hévforrások működése és mészképződése folytatódott az alsó-pleisztocénben is. A Gerecsében a pleisztocén második felében kb. 1,2-1,1 mill, évekkel ezelőtt új fejlődési szakasz kezdődött, amely már a mai karsztfejlődés irányába mutat, mert a paleo-hévforrás tevékenység megszűnt a Központi Gerecsében, és azóta sem újult fel. így ezen a részen kialakult feláramlási pályák vízszállítása véglegesen lezárult, sőt itt a mélykarsztot tápláló alááramlás alakult ki mind napjainkban. A Keleti Gerecsében pedig csak esetenként újult meg a hévforrás-tevékenység mészképződéssel, továbbá az eddigi peremi vízkilépések alkalmanként eltolódtak a hegység belső területei felé (Juhállási előfordulás). így a Keleti Gerecsében a feláramlási pályák is alkalmanként újultak csak fel akkor, amikor olyan kiemelt helyzetű karsztrögök exhumálódtak, amelyek a fedett, nyomás alatti karsztos területek tartozékai voltak. Ez a változás azzal magyarázható, hogy a hegység északi előterében a lepusztulás és völgybevágódás, s az erózióbázisok ezzel járó mélyülése ezeken a területeken nem exhumált olyan kiemelt helyzetű karbonátos kőzetekből álló sasbérceket, amelyek a karsztrendszer fedett és leszorított vízszintű részéhez tartoztak, és amelyekből azután mélyebb szinten új paleo-hévforrások keletkezhettek volna. A hegységben fokozatosan végbement egy olyan paleo-hidrodinamikai és vízáramlási átrendeződés, amely alapjaiban változtatta meg a legalsó pleisztocénre jellemző paleo-karszt-hidrogeológiai adottságokat. E karsztfejlődésnek eredményeként döntően a Gerecse nyugati peremére helyeződött át a termálkarszt rendszer megcsapolása. Ekkor az Által-ér völgy mentén a hegység peremi részein léptek a felszínre a paleo-hévforrások és itt keletkeztek a hozzájuk kapcsolódó forrásmészkövek, így kialakult az Által-ér völgyi északi-déli irányú termálisvonal őse, amely kb. 1,0 mill, évvel ezelőtt már föbb vonalaiban megegyezett a maival. Ezért a gerecsei paleohidrogeológiai eseményeket, a karsztrendszer fejlődésének forrásmészkövekkel igazolható változásait, a paleokarsztvíz szintek alakulását a pleisztocén második felében lényegében a nyugati gerecsei forrásmészkövek alapján lehet nyomon követni. Mert az Által-ér völgye lett a fö erózióbázis, amelynek talpszintjén, vagy felett, de mindig annak közelében léptek ki mészképző hévforrások, miközben esetenként még tapasztalhatók a NyugatiGerecse keleti oldalán a Bikol patak völgyéhez, a KeletiGerecsében pedig az öreg-árok völgyrendszeréhez kapcsolódó hévforrás-működéssel (tokodi előfordulás), amelyeknek mai utóda a kis Sárisápi forrás. A Bikol völgyi paleo-hévforrásoknak nincsenek napjainkig áthúzódó utódai. DUNA Sarisap 3. ábra. Áttekintő helyszínrajz a gerecsei, a negyedidőszak második felében fakadó paleo-hévforrásokról és mészkiválásaikról 1. Csokonai forrás, 2. Dunaalmás alsó, 3. Malom-hegy, 4. Fényesforrások, 5. Kender-hegy, 6. Cseke-tó - öreg-tó, 7. Porhanyó-bánya, 8. Baj - Szőlőhegy, 9. 10. 11. Vértesszőlősi előfordulások, 12. Pörösföldek, 13. Tokod, 14. Epöl - Juhállás. 15. Sárisápi forrás. Ha vizsgáljuk a hegység területén keletkezett teljes forrásmészkő készletet koronkénti bontásban, akkor egyértelműen kimutatható, hogy az előzőekben tárgyalt paleo-hidrogeológiai változásokon túlmenően jelentősen csökkent a kivált mészkő mennyisége a pleisztocén első feléhez viszonyítva. Lényegesen kisebb kiterjedésű és vastagságú mészanyag keletkezett és halmozódott fel. Tehát a pleisztocénben belül határozottan kimutatható, hogy a vizsgált időszak alsó felében sokkal több mészkő képződött és lényegesen nagyobb vízhozamú paleo-hévforrások alakultak ki, mint a pleisztocén második felében. így a tárgyalt paleo-vízföldtani átrendeződés a