Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei és budai-hegység termálkarszt fejlődésének összehasonlító vizsgálata a forrásmészkövek alapján a felső-pannóniai emelettől napjainkig

SCHEUER GY.: A gerecsei és budai-hegységi termálkarszt... 23 A Központi Gerecsében öt pliocénben keletkezett paleo-hévforrás mutatható a forrásmészkövek alapján. Ezek közül egy igen jelentős (Süttő) három pedig közepes nagyságú, amelyek tavi üledékgyüjtőben halmozódtak fel. Továbbá ezek is a fedett karsztos területen vagy annak peremi részein települnek a hegységrész nyugati felén, ezért e részen alakultak ki olyan feláramlási pályák, melyek közül a Bikol-völgy-i volt a legjelentősebb vízszállító. A Keleti-Gerecsében két pliocén forrásmészkő előfordulást tartanak számon (Scheuer Gy. - Schweitzer F. 1988, Krolopp E. et al 1995). A Kő-hegyi igen jelentős vastagságú és kiterjedésű, míg a Muzsla-hegyi másik közepes nagyságúnak ítélhető. Mindkettő a hegység északi peremi részen keletkezett. Tehát itt is kialakultak a felsőpliocénben olyan hévizet szállító pályák - esetleg felújultak - amelyeken keresztül kapták víz-utánpótlódásukat a paleo-hévforrástavak és vált ki ezekben a mészkő. Vizsgálva a Budai-hegységet a pliocén forrásmészkövek keletkezése szempontjából megállapítható, hogy földtani vizsgálatokkal igazolt és kimutatott ilyen korú mészkövek hiányoznak a hegység területen. Összehasonlítva a két hegységre vonatkozó termálkarsztos adottságokat, a forrásmészkő előfordulások száma, és kivált kőzetkészlet alapján alapvető eltérések mutathatók ki. A Gerecse északi részén az egész hegységre kiterjedően megjelennek a pliocén kori paleo-hévforrások, amelyek igen dinamikus mészképző adottságokkal rendelkeztek. Ilyen mészképző paleo-hévforrások a Budai-hegység területén hiányoznak. A fentiekből következik, hogy a vizsgált termálkarszt- rendszernél olyan fejlődési adottságok alakulta ki a pliocénben, amelynek következtében a mai gerecsei adottságoktól eltérően Gerecse északi része vált a rendszer fő megcsapolójává, amikor napjainkban a hegység északi részén csak alááramlás tapasztalható a karsztvízszintek alapján (Jaskó S. 1959). Mivel a Budai-hegységnél a pliocén mészkövek hiánya miatt paleo-hévforrás működés nem igazolható, ezért a hegység karsztfejlődésére más közvetlen vagy közvetett bizonyítékokat szolgáltató karsztjelenségeket kell felhasználva kutatni. A Gerecse északi részén az egész hegységre kiterjedő pliocén kori jelentős számú és vastagságú forrásmészköveket létrehozó paleo-hévforrások azt a tényt igazolják, hogy a hegységben és környezetében a felső-pannóniai emelet után a karsztrendszerben olyan dinamikus változások következtek be, amelyek kiváltották és biztosították a pliocén paleohévforrások működését, és az ehhez szükséges feltételeket. A felső-pannóniai emelet után a karsztrendszer fejlődésében kialakultak olyan adottságok és feltételek és ezen belül olyan kiemelt helyzetű tápterületek, továbbá olyan paleo-karsztvízszintek, esés és áramlási viszonyok, amelyek a gerecsei megcsapoló helyek felé irányultak, továbbá olyan mennyiségű hő- és vízutánpótlódás, valamint feláramlás, amelynek a felszín alatti vízforgalma biztosította az igen jelentős vízhozamú paleo-hévforrásokat és a mészképződést. Miután a Budai-hegységben a pliocén paleo-hévforrás működést igazoló forrásmészkövek teljesen hiányoznak, azt ke)l feltételezni, hogy a pliocénben a tápterületen olyan karsztvíz áramlási és esés viszonyok alakultak ki, amelyek az utánpótlódó vízmennyiséget csak a Gerecse északi része felé irányították. Karszthidrodinamikai meggondolások alapján feltételezhető, hogy a pliocén kori paleo-hévforrások hiánya a Budai-hegységben azzal magyarázható, hogy a hegységben nem alakultak ki még olyan adottságok és feltételek, amelyek miatt a karsztrendszer megcsapolójává válhatott volna. Vagyis a Budai-hegység területén a vízvezető karsztos kőzeteket olyan magasságig még jelentős vastagságú harmadidőszaki vízzáró képződmények takarták le, amelyek megakadályozták annak lehetőségét, hogy e területen is vízkiáramlás induljon meg a rendszerből, azaz források keletkezzenek. Mivel a Gerecsében ezek a feltételek létrejöttek a hegység északi része vált a rendszer fő megcsapolójává és a termálvíz feláramlási zónájává. A fentiek alapján rögzíthető, hogy míg a pliocénben a Gerecse északi részén igen dinamikus paleo-hévforrás tevékenység és mészképződés volt, addig a Budaihegység ebből kimaradt, ezért a két hegység között lényegi eltérések mutathatók ki a termálkarsztos akkumulációs megjelenésformák szempontjából, amely nyilvánvalóan a két hegység között eltérően végbement termálkarszt fejlődésre vezethető vissza. 2.3. A termálkarszt rendszer negyedidőszaki fejlődése és főbb jellemzői A negyedidőszakban a vizsgált termálkarszt rendszer a pliocén fejlődési fázisban kialakult adottságokra alapozva a negyedidőszakban kb. 2,6 mill, év alatt olyan irányba fejlődött, változott tovább, amely elvezetett a mai adottságokhoz. Az ezen belüli változásokat egyes jelentős fejlődési szakaszokat és ezek megközelítő időpontjait a két hegységben keletkezett forrásmészkövek vizsgálatával, és eddig elfogadott korolásuk felhasználásával követhetjük napjainkig. Természetesen, csak bizonyos korlátok között, mert a számos termál karsztjelenség között ez csak egyik megnyilvánulási forma. De a negyedidőszakban keletkezett mészkövek mindenképpen alkalmasak arra, hogy a vizsgált két hegységeknél végbement termál karsztfejlődést főbb vonalaiban felvázoljam, és ezeket összehasonlítva kimutassam a hegységek között tapasztalható fejlődésbeli különbségeket és eltéréseket, egyedi jellemzőket, amelyek végül összegződve bizonyítják a termálkarszt fejlődésének negyedidőszakon belüli dinamikus változásait. A gerecsei forrásmészkövek legújabb vizsgálati eredményei (Bakacsi Zs. - Mindszenty A. 2004, Jánossy D. 1979, Korpás L. 2000, 2002, 2003, Krolopp E. 2004, Lantos M. 2004, Scheuer Gy. 2002, Scheuer Gy. - Schweitzer F. 1989) is alátámasztották azokat a korábbi kormeghatározásokat, amelyek szerint a hegység egykori peremi területén folytatódott a pleisztocén elején az a dinamikus paleo-forrástevékenység, amely a pliocénben kezdődött meg. Ezek a legalsó pleisztocén forrásmészkövek bizonyítják azt a tényt, hogy a termálkarszt fejlődése abba az irányban folytatódott tovább a Gerecsében, amely a pliocénben átöröklődött, mert a hegység északi részén a hévizet szállító feláramlási pályák lényegében alig módosultak, ezért a legalsó pleisztocén mészkövek helyileg is a pliocén mészkövek környezetében