Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat Csongrád–Felgyő–Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története

HAJDU P.: A Csongrád-SOvényházi Ármentesítő Társulat árvízvédelmi müvei 7 Csatár Zsigmond (Csongrád város országgyűlési képviselője) Ferencz Józsefnek írt segítséget kérő kérvényére kapott válasza: "Őfelsége ezen ügyben nem határozott". Volt azonban uralkodói segítség is: "Erzsébet magyar királyné, ki a részvét melegétől áthatott gyengéd figyelemmel magán pénztárából 200 Ft-ot küldeni méltóztatott." Ugyanakkor csupán "a védmunkálatokból felmerült költségek fedezetének kölcsön útjáni beszerzése iránt mintegy 15000,-forint beszerzésére van szükség." A képviselő testület oly védgátak emeléséről gondoskodjék, melyek a jövőben is a netalán előfordulható vízáradásnak kellőleg megfeleljenek. S amennyiben ezen védgátak előállítása tetemes költségbe kerül, ártér társulat alakítását indítványozza"( 1876 máj,17.i képviselő testületi jkv.). Jelentős károkat szenvedett a frissen, március 24-én elkészült körgát is. (Megj.: körgát: a lakott terület védelmét szolgáló lokalizációs töltés). Az árvíz március 26-án este az Árvíz utca - vagy a kertészet (pontos helye nem egyértelmű) - felöl tört a városra. A város romba dőlt házainak helyreállítása saját erőből a lakosság nagyobb részénél nem volt elképzelhető, ezért a városnak hitelt kellett felvenni. Az újjáépítéshez • nyújtott támogatást a vagyonnal rendelkező kárvallottnak az ingatlanára táblázták, míg a vagyontalan személy a házépítés előrehaladása függvényében kapott kölcsönt. Vályogverés részére díjmentesen bocsátották rendelkezésre a helyet. "A városi hatóság által kimutatandó magasságban" a házakat tégla alapra kellett helyezni. A bizottságjelentése szerint 5960 négyszögöl töltésbe 23 103 köböl földet kell behordani, melynek költségét a bizottság kölcsön felvételével kívánta biztosítani. Az 1876. június 2-án megtartott képviselőtestületi ülésen 32 képviselő a kölcsön igénybevételére, míg 41-en a természetben kiállítandó munkás erők igénybevételére szavaztak. A 15 000 Frt árvízvédekezési költségek kölcsön igénybevételével történő pótlására a "tőkepénzesek és bankok"-nál a próbálkozás eredménytelen volt. A város a minisztériumhoz fordul 15 000 Frt működést biztosító, 3000 Frt a védgátak helyreállítására szolgáló, és 50 000 Frt építmény helyreállítási kölcsön megadása iránt. A minisztérium a fenti összegeket rendelkezésre bocsátotta, és még 5000 Frt vissza nem térítendő segélyt is adott. A munka hatalmas volt, hiszen a bizottság mintegy 83.000 m

3 föld behordását tartotta szükségesnek. A várost közvetlen védő (Csongrád - Böld utat nem számítva) 11 km töltésre átlagosan 2 öl töltésszélességgel számolva mintegy 2 m

3/fm földmennyiséget, azaz átlag kb. 60 cm magasítást kellett behordani. A helyreállítást gyorsan megszervezték, hiszen a polgármester 723/876 sz. levelében (szept. 16.) jelenti az alispánnak, hogy "28.000 köböl föld felhasználásával, megindult a helyreállítás." 1877. Az árvízvédekezés új szervezeti, közösségi formájának kialakítása, a gondolkodás átalakulására, az addigi gyakorlat megváltoztatására irányuló törekvésként szeretném bemutatni az 1877-es Árvízi Naplóban (Csongrádi levéltár) április 17-én írottakat: "Az osztó igazság azt hozza magával, hogy közveszély idején a város lakosa úgy részesüljön közsegélyben, mint a másik. Ennélfogva semmiképpen sem indokolt azon eljárás, hogy például a Vidre hídjánál alkalmazott közmunkálattal 12-15 tanyai birtokos földjének idei termése megvédetik, míg a szegény többnyire csak házzal bíró Tisza parti lakosok a város mostoha gyermekeinek tekintetvén, se karó, se gazzal nem segíttetnek, közmunkaerőről pláne nem is gondolhatnak. Innen következik, hogy a Tisza parti lakos szegénysége és magárahagyatottsága folytán fájdalmas szívvel kénytelen nézni, hogy kis darab háztelke az óriási víztömeg és különösen a mai éjszakai szélroham folytán roppant mértékben szaggattatik, portája elvesz és kis házikója a Tisza martaléka lesz. Ennélfogva karót, gazt és ha szükséges munkaerőt kell adni a Tisza parti lakosoknak. De, eltekintve ezen magánszemponttól - nem szabad elhanyagolni a Tisza parti védelmet azon meg nem cáfolható oknál fogva sem, mert a partszakadás nemcsak egyeseknek, de az egész közönségnek kárára van, szintén ezáltal az úgyis keskeny városi terület évenként kisebbre szorulván a városi szabad telkeknek pedig szűkében lévén a város utoljára is a belvárosi part vagy más helyre szorul építkezés végett. Ezen kívül figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a Tisza parti lakos kára közvetlen érinti a városi közösséget is, mert azok háza elpusztulása által a város kénytelen ingyen kárpótolni őket házhelyekkel, holott ha rendszeres parti védelmet folytatna a város, a városi szabad házhelyek eladása által még jövedelmet is nyerne, úgy azonban ezen jövedelemtől elesik". Az 1879 évi árvíz A védekezés leírását rögzítő védelmi napló szerint a városi közerő jelentős számban és anyagfelhasználással védekezett a böldi, a kilencesi, az alsó réti gr. Károlyiféle uradalmi gáton. Az elnevezések ugyanazon árvízi öblözet egyes gátrészeinek megnevezései. A védekezési munkában nem kizárólag Károlyi emberei vettek részt, annak ellenére, hogy a védett birtok túlnyomórészt a tulajdona, és a jegyzőkönyvek magán öblözetként említik. 1878-ból származik az a szabályrendelet tervezet, mely a város polgárainak viselkedését, igénybevehetőségét szabályozza egy árvízkár elhárítás időszakában, továbbá rendelkezik a kárelhárítás szervezetének kialakításáról és intézkedési jogköréről. Az 1881. évi árvíz A város az 1881 évi árvízvédekezésre már előrelátóbban felkészült: "Védelmi gazanyagok előzőleg kellő mennyiségbe vásároltattak, s így a várost körül övező bökényi, s a sárkányfarki gáton a már eddig felhasznált anyagokon kívül 15750 kéve rőzse és gaz, valamint 118 kocsira való széna, továbbá a Szentes-Csongrádi országút s annak egyik kiegészítő részét képező böldi, úgy a kilencesi gát vonalakon 20000 kéve rőzse, 8450 kéve kukoricaszár és 100 kocsi szalma van tartalék, illetve készenlétben. Kértek megfelelő szakembert az alispántól a védekezés irányítására, szervezésére. A védekezés szakmai segítésére Zsák és Valkai főmérnök urakat irányították át. 1881. ápr. 16-án éjjel a böldi védvonalon dolgozó katonaság parancsnoka jelentette, hogy 20 embert fogtak el, akik 7 csónakon "a szentesi oldalról azon célból jött át ugyancsak a jelzett vonalra, hogy átvágják". A kihallgatás során ártatlanoknak találták őket - ittasan jöttek át a víz sodra miatt - és szabadon bocsátották őket.