Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
2. szám - Hajdu Dezső: Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat Csongrád–Felgyő–Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története
8 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 2. SZ. A Csongrád járási szolgabíró 1881 március 13-i alispánnak küldött jelentése szerint a hirtelen felmelegedés és esőzés hatására elolvadó hóból Pest-Pilis-Solt Kiskun megye területéről olyan tömegű belvizek zúdultak le a Vidreéren, hogy az a keresztgátakat, az abban lévő átereszeket elsodorta, a lapos részeket elöntötte, tanyákat borított el vizével. A víz mintegy "6 láb magasságú eséssel ömlött a tiszai ártéri területre", hogy a Vidre vize a hidat és a gátat is elsodorta és mintegy 5-6 öl szélességű üregen tódult a tiszai ártéri területre. Árvízveszély az alacsony tiszai vízállás miatt nem állt elő. A szakadás mélysége átlagosan két öl volt. Az 1888. évi árvíz 1888. április 5-én virradóra, a Vidre gáton majd ugyanezen a napon a déli órákban a Vajháti gáton gátszakadás következett be. Az előbbi szakadást már nem igyekeztek bevédeni "minthogy munka közben a betömött töltésnél az ár egy színvonalba jutott a Tisza vizével - fölöslegesnek bizonyulván". "A szakadást a töltésanyag szikes minősége, annak átázása, s a folytonos viharok túlnyomó ereje okozta". Az elázott Vajháti töltésen aztán még több kisebb szakadás keletkezett." Miután a vajháti gátszakadás betömése az ott foglalkoztatott részben katonai, részben polgári munkaerő mellett sem volt foganatosítható, s a szakadáson keresztül hömpölygő áradat feltartóztathatatlanul rohant határunk alacsonyabban fekvő részeibe ...alig 12 óra alatt körgátunk lábánál volt .így tehát Csongrád városa nemcsak a tiszai gátaknál, hanem a körgátnál is beállható esetleges gátszakadás által is fenyegetve volt. Különösen kemény védekezés folyt a körgát keresztény gőzmalom felöli szakaszán és a vasút részére készült töltés környezetében, ahol az utóbbi építése miatt a földet fellazították. A védelem sikeres volt, kiadása 87 013 Ft. Feltétlen említést kell tennem Ludrovai Tóth Istvánról, aki Csongrád város fömérnöke volt az 1870-es években. Beosztásából adódóan irányított városi védekezési munkát, szakmája volt, és értette a mérnöki tevékenységet, ugyanakkor kemény bíráló hírében is állt, mely tulajdonsága miatt ellenségeket is szerzett. Csongrádon ebben az időben nem volt társulat, így a védekezés, a gát fenntartás, fejlesztés költségeit a városnak kellett fedeznie. A végrehajtó műszaki ember általában a városi főmérnök volt. Az 1870-es évek végén visszamegy Temesvárra, de az 1880-as év közepén ismét Csongrádon van, sőt a Vajháti töltés építésénél ellenőri minőségben betegségéig közreműködik. Ordódy Pál miniszternek - Csongrád országgyűlési képviselője volt - 1882-ben írt levelében kifogásolja, hogy 1879 őszén a védtöltésbe - elsősorban a kivitelezés versenyeztetése következtében kialakult alacsony ár miatt - november és decemberben 1/5 részben növényi hulladékot (paré, hulladék, bojtorján, lósóska szár) 4/5 részben fagyos földet építettek be. Ez az építési fegyelem más esetekben is szokásos volt. Az 1881 .évi árvíz alkalmával az ily módon kivitelezett szakaszok rendre megcsúsztak. A korábbi évek védekezési gyakorlatában általános volt, hogy a gazt, szalmát, szárat és földet együtt használták, hiszen a friss földet az előbbi növényi anyagokkal takarták le a hullámverés és az átázásos szétfolyás ellen. Egyenes a következtetés, hogy a védekezést követően a növényi részeket nem távolították el, sőt azt újabb földdel takarták be. Ennek a gyakorlatnak a töltésépítésben való alkalmazása általános volt, és mindenütt teret kapott, ahol gyenge volt az ellenőrzés, ill. rafináltak a vállalkozók, vagy a kubikosok. E témakörre később még visszatérek. A "város északi partjának téglafalazattal leendő kirakását" (a széljárásnak kitett rézsű elhabolásának megakadályozása érdekében) a magas kormány rendelte el 1879-ben. Sajnos, ebbe a téglafalazatba nem készítettek tégla lépcsőket és "kimaradt a vízlevezetés". Az építés és tervezés során elkövetett hibák azért következhettek be a szerző szerint, mert "a városnak nem lévén szakközege, a képviselő uraknak meg igen kevés beleszólásuk volt." 3. Árvédelmi müvek építése 3.1. A szabályozás előtt meglévő müvek A szabályozási munkák megkezdése előtt is volt már valamilyen töltés, ösvény, út a Tisza mentén, melyen közlekedni, az átkelő- és halfogó- helyeket müvelés alá vont területeket megközelíteni, a fokoknál vizet visszatartani lehetett. A közlekedésre a terep relatív magaslatait használták, áttöltötték a mélyedéseket szolgálva a halés mezőgazdálkodás érdekeit. Többnyire ezen a nyomvonalon épült ki a térségben érdekeltséggel rendelkezők összefogásával valamilyen színtű védelmet nyújtó gát. A csongrádi öblözetben a szervezett töltésépítés a bökényi gazdák kezdeményezésére jött létre, amikor 1841-ben a belvárostól kiindulóan a jelenlegi töltés nyomvonalán a holt-Tiszáig haladóan, majd innen a ma már lokalizációs töltésként nyilvántartott Tisza töltés mentén a városig haladóan 320 holdnyi bökényi területet mentesítettek. 1852-ben épült meg a csongrádi gazdák és a felgyői uradalom összefogásával ( szentesi út - Tisza mentén - Toronyalj i bekötéssel ) 12,7 km töltés a Kilences és Alsó rét mentesítésére. A Vidreértől D-re lévő csanyi öblözet, belső tavakkal, töltésépítésre alkalmatlan vízállásos mélyedésekkel dúsan tarkított terület volt, ezért itt a magaspart szélén építendő töltés került előtérbe a Kazalpart-Rávágy-Síróhegy nyomvonalon. A töltésfejlesztések nyomvonalának kijelölésénél gyakorlatilag két alternatíva volt: - A mélyártér szélén lévő parton építeni. Ez esetben alacsonyabb, tehát olcsóbb töltés épülhet, de jelentős terület kiesik a védelemből, mely mezőgazdasági szempontból értékes. Ez a nyomvonal kevesebb műszaki akadályba ütközik. - A mélyártér Tisza felöli szélén vezetett nyomvonal magasabb, ezért drágább töltést igényel sok műszaki akadály elhárításával, nagyobb védett területtel. Természetes, hogy az egyes öblözetekben megépítendő védvonalak nyomvonalául legalább két változatot jelöltek meg, s vizsgálták annak megvalósíthatóságát és költségeit. A két változat általában a fentebb részletezett kettő volt. A feltáró munka során az is nyilvánvalóvá vált előttem, hogy ezek a változatok többnyire nem a Tisza szabályozás során felmerült új elképzelések, hanem már korábban készült tanulmányok, tervek, változatok felelevenítése átformálva az új műszaki előírásoknak és gazdasági elemzésnek megfelelően. A döntés meghozatala nem volt gyors, a bürokrácia (műszaki és pénzügyi egyaránt) hosszasan vizsgálta a benyújtott terveket.
