Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84 . ÉVF. 1. SZ. Az árvíztározóban tárolt víznek a folyóba való visszavezetéséhez fel kell használni a tározó belvízrendszerét. Ennek műveit úgy kell átalakítani, hogy azok - ha szükséges a tározó víztelenítését tegyék lehetővé, ugyanakkor a hagyományos értelemben vett belvizet, illetve a tározásból visszamaradó, belvíz jellegű víztömeget hatékonyan össze tudják gyűjteni (VTT, 2002). A szegedi (percsorai) tározó megvalósításával a tározó feletti (északi) területen, a Baksi térségben belvízelvezetési probléma jelentkezik. Az ott keletkezett belvíz a terepadottságok miatt csak a tározó irányába vezethető le a területről. A tározó töltéseinek megépítése után csak szivattyúson távolítható el a belvíz, ha az új töltés megépítésével egyidőben nem kerül átépítésre az út alatti két áteresz. A vizsgálatok alapján mindkét átereszt kettős elzárást biztosító tiltós műtárggyá szükséges átépíteni Az átépítések után is szükség lehet szivattyúzásra a területen, amennyiben a tározó elárasztásával egyidőben belvízvédekezés is folyik. A síkvidéki árvíztározók működtetése szempontjából fontos kérdés a hordalék-lerakódás várható alakulásának vizsgálata. A Tisza átlagos árvízi hordalék töménysége 4-6 kg/m 3. Ez azt jelenti, hogy az átlagosan 2,0 m vízmélységű tározókban a várható hordalék lerakódás árvizenként 5-6 mm-re tehető. A tározók 100 éves élettartamával számolva, átlagosan 30 évenként egyszeri elöntést feltételezve mintegy 2 cm-es, azaz 1 %-os hordalék lerakódás becsülhető, ami a tározók funkcióképessége szempontjából nem jelentős (VTT, 2002). A csatornahálózat karbantartásával kapcsolatosan elmondható, hogy bár a műszaki feltételek adottak, de nincs meg a megfelelő pénzügyi fedezete. így a rendszer teljesítőképessége átlagosan csak 50-60 %-os. Azonban azt is ki kell emelni, hogy jelen adottságokkal is feltölthető a terület csatornarendszere. A tározó területén végzett karbantartási munkákhoz kapcsolódva nagy figyelmet kell arra fordítani, hogy az árvíztározás természetvédelmi szempontból negatív hatással is bír. Az árvíztározó esetenkénti árvízvédelmi, vagy rendszeres természetvédelmi, gazdasági céllal történő elárasztása esetén számolni kell például azzal a ténnyel, hogy a Tisza vize a hullámtéren keresztül jutva jelentős mennyiségű gyalogakác magot is szállít. (VTT, 2002; ATI VÍZIG ,2002). Ez a tájidegen cserje valamennyi nyílt területet, amit átmenetileg nem használnak (legelő, kaszáló stb.) képes 1-2 év alatt teljes mértékben beborítani. Mivel óriási mennyiségű magot termel, az áradás során a folyó ezt szétteríti és utána rövid idő alatt képes összefüggő állományt kialakítani, amely a földtulajdonosok, természetvédők és az árvízi szakemberek számára is kezelhetetlen problémát okozhat. Az Alsó-Tisza vidékén sajnos már megfigyelhető, hogy az egymást követő árvizek (1999-2000-2001. évben) megfertőzték a töltések vízoldali rézsűjét is, valamint észlelhető a mentett oldali rézsűre való átterjedés is. A kialakult sűrű gyalogakác felszámolása rendkívül költséges eljárás, komoly gondokat okoz a Vízügyi Igazgatóságnak a fenntartási munkái végzésében. 5.2. Javaslat a szegedi (percsorai) tározó árvízi feltöltésére Az esetleges teljes elöntéseket vizsgálva előnyösebb lenne a tározó alulról való feltöltése. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a terepviszonyok nem ÉD-i lejtésűek, hanem a NyK-i lejtés a jellemző a kijelölt területre. A NyK-i lejtés nem a felülről való feltöltésnek kedvez, hanem az alulról történő elárasztásnak, azaz fokozatos feltöltésnek, amely szintén pozitívumnak tekinthető. Az alulról való feltöltésnek a legfontosabb előnye abban áll, hogy elegendő lenne egyetlen új műtárgy megépítése Percsoránál. Ez költségmegtakarítás szempontjából igen jelentős. A Levelényi vízkivétel pedig megmaradhatna jelenlegi kiépítettségével, mint tartalékmű, a vízpótlás rendszeréhez. A Percsorai szivattyútelep megléte elősegítheti a feltöltést oly módon, hogy itt előtöltést végezve, az új műtárgy nyitásakor már vízpárnára érkezhet a beeresztett víz. Megemlítendő, hogy a két műtárgy egymástól kb. 10 km-re van. A Percsorai szivattyútelep a Tisza 204,750 fkm szelvényében (43+814 tkm), míg a Levelényi vízkivétel a 215,180 fkm szelvényben (54+022 tkm) helyezkedik el. A Tisza felszínesése a Csongrád - Szeged szakaszon duzzasztás nélkül 3,5 cm/km. A 2000. évi árvíz tetőzésekor végzett vízszintrögzítés során a Percsorai szivattyútelepnél 84,25 mBf, míg Levelénynél 84,60 mBf volt a rögzített vízszint (Árvízvédelmi terv, 2001). A Mindszenti állami vízmércén ez 943 cm-es és 978 cm-es vízállásnak felel meg. A mértékadó árvízszint Levelénynél 84,79 mBf, Percsoránál pedig 84,44 mBf. Mivel a tározóban statikus vízszint alakul ki a feltöltés befejezésekor, így nem jelent előnyt a Levelénynél kialakított beeresztő műtárgyon való feltölthetőség, mivel a maximális tározási vízszint (83,40 mBf, ill. 81,50 mBf) a percsorai töltésszakaszra érvényes MÁSZ alatt került meghatározásra. Az alulról való feltöltés mellett szóló érv az is, hogy lehetővé tenné a biztonságosabb, felkészültebb védekezést, mivel az újonnan épített töltések utoljára kapnák meg a terhelést, így időelőnnyel történhetne a felkészülés a védekezésre az új védvonalakon. Megemlítendő még a vadmentés kérdése. Szintén időelőny szükséges a vadak kivonulására a területről, és ezt biztosíthatjuk az alulról történő fokozatos feltöltéssel, valamint a védett, zavartalan menekülési útvonal kialakításával. 6. A tározó vízgazdálkodási létesítményeinek többcélú hasznosítása, az árvízmentes üzemeltetés 6.1. A terület szabályozott feltöltésének vizsgálata A tározó létesítményeinek célszerű kiépítésével többcélúvá tehető. Egyrészt a rendkívüli árvízszintek csökkentését szolgáló vízkivételi műtárgyak alkalmassá tehetők a tározó területének bizonyos részein rendszeres, szabályozott, igény szerinti gravitációs vízellátására is. Másrészt a vízpótlás biztosításával elősegíthető a területhasználatok fokozatos megváltozása és ezáltal a terület kárérzékenységének csökkentése is. Vízpótlás céljából a rendszer feltöltése két irányból történhet, alulról és felülről. Alulról, azaz a Percsorai szivattyútelepen keresztül feltöltve a hálózatot, előnyt jelent, hogy a Tiszából gravitációsan juthat a Percsorai főcsatornába a víz, ha a Tisza vízállása lehetővé teszi ezt. A Percsorai főcsatorna a vízvezető rendszer gerince, a bevezetett vízmennyiség innen kerül szétosztásra a mellékcsatornákba. Bár elleneséssel kell vezetni a vizet, de a terepviszonyok lehetővé teszik azt, hogy egészen a csatornák végszelvényéig feljusson gravitációsan a Tisza vize. A csatornarendszer feltöltése ekkor a 77,50 mBf szintig végrehajtható.
