Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

161 3. táblázat: Az Qledéklakó fajok dominancia viszonyai a Fai Arány Chironomus plumosus L. 63,75 Chironomus salinarius Kieff. 18,91 Einfeldia carbonaria Meig. 8,06 Glyptotendipes gripekoveni Kieff. 4,38 Kiefferulus tendipediformis Goetgh 4,20 Polypedilum convictum Meig 0,35 Polypedilum nubeculosum Meig. 0,18 Polypedilum nubifer Skuze 0,18 Erős kopás az árvaszúnyog alsó ajak lemezeken A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet hajókikötőjének térségében májusban vett mintákban több árvaszúnyog faj alsóajakának (

labium) fogazata különböző mértékben kopott volt. Legtöbb ilyen lárvát a Polypedilum nubeculosum egyedek közt találtunk. A szeptemberi és az októberi mintákban ezzel a jelenséggel nem találkoztunk, Így az okát nem tudtuk felderíteni. 4. táblázat: Az üledéklakó szervezetek biomasszája MintaMájus 28. Szeptember 5. Október 3. vételi (E/m

1) hely Száraz Élő Száraz ÉIÖ Száraz Élő tömeg tömeg tömeg tömeg tömeg tömeg 1. 0,72 4,26 1,84 10,82 1,20 7,03 2. 3,85 22,64 0,18 1,07 13,70 80,56 3. 0,0015 0,01 11,43 67,24 3,03 17,85 4. 2,37 13,96 2,44 14,37 0,00 0,00 5. 1,65 9,68 0,01 0,06 0,00 0,00 Átlag (g/m

!) 1,72 10,11 3,18 18,71 3,59 21,09 Kg/há 17 101 32 187 36 211 Az üledékfauna biomasszája a Belső-tóban A biomassza átlagos mennyisége évszakonként szélső határok között változott: száraz tömegben 0,01-13,7 g/m

2 volt. A tavaszi biomassza értéke az erős fogyasztás, a kifalás miatt alacsony, ősszel pedig a halak és más bentoszt fogyasztók étvágyának csökkenésével nő meg. A személetesség miatt élő tömeg kg/ha értékeket is számoltam, hogy lássuk, 100 kg-nál több a pillanatnyi biomassza, a mintavétel idején ténylegesen meglévő táplálék készlet. Egyes vizsgálatok szerint a hal a természetes táplálék készletnek mintegy 60-70 %-át képes megtalálni, elfogyasztani. A Belső-tó tehát a gyakori oxigénhiány mellett is bőségesen termő, hypertróf tó. Környezetminőség a Belső-tóban az üledékfauna alapján Az alacsony fajszám, a szélsőséges környezeti tényezők iránt tág tűrésű fajokból álló Uledékfauna, a domináns faj kiugróan magas egyedszáma, aránya - mind azt mutatja, hogy a vizsgált vízi élőhely tápanyagban túltelített, hypertróf. A tenyészidőben gyakoriak a kisebb-nagyobb területre kiterjedő hajnali oxigénhiányos időszakok, amely időben váltakozva, de az egész tó területére kiterjed. Ezt a tényt a legjobban bizonyítja, hogy az üledékfaunát csak árvaszúnyog lárvák alkották, amelyeknek a tenyészidő folyamán egymás után fejlődő nemzedékei képesek a korábban elnéptelenedett területeket újra népesíteni, ha azok erre alkalmassá váltak. Az üledékfaunát alkotó Oligochaeták (férgek), kagylók, csigák hiányoznak, amelyek egyedfejlődése, teljes élete a vízhez kötött. E fajok nem képesek olyan gyorsan összefoglalás A tihanyi Belső-tó üledékfaunáját vizsgálva 8 árvaszúnyog fajt mutattunk ki, melyek közül 5 faj a Balatonnal közös. A közös fajok ellenére a Belső-tóban a környezeti tényezők szélsőségesek, az ismétlődő oxigénhiányos időszakok miatt az üledékfauna mozaikosan időről-időre kipusztul, de kirepülő árvaszúnyogok révén újra népesül. Az üledékfaunát csak árvaszúnyog fajok alkották. Az üledékfauna faji összetétele alapján a Balaton és a Belső-tó egymástól teljesen eltérő élőhely típusok. A Belső-tó erősen feliszapolódott, hypertróf vízi élőhely, amelynek jelenlegi állapota csak rekonstrukcióval (iszapkotrás és vízpótlás) oldható meg. Minél később kerül erre sor, a horgász, rekreációs hasznosítása évről-évre annál bizonytalanabbá válik. Köszönetnyilvánítás A vizsgálatokat a Balatonkutatási Alapítvány anyagi támogatásával végeztük. Irodalom Ashe, P., Cranston. P. S„ 1990: Chironomidae. In: SOÓS (ed ): Catalogue of Palaearctic Diptera. Akadémiai Kiadó, Budapest, 113-441. Berciik, A., 1960a: Ginige Beobachtungen bezüglich der horizontalen Verteilung des Makrozoobenthos seichter "pannonischer" Seen. Acta Zool. Budapest, 4: 63-65. Bérezik, Á., 1960b: Faunistische Übersicht der bis jetzt bekannten Chironomiden des Balaton Sees. Ann. Univ. Sei. Bpest, Sect. Biol., 3: 69-73. Bérezik, Á„ 1966: Chironomidenforschung in Ungarn. Gewässer und Abwasser 41/42: 136-44. Bérezik, Á. és Nősek, J., 1997: Gerinctelen állatok kutatása a Balatonon. In: Salánki, J. és Nemcsók, J„ (szerk.): A Balatonkutatás eredményei 1981-1986. MTA VEAB és a Miniszterelnöki Hivatal Balatoni Titkársága, Veszprém, 137-172. Bíró K., 1981: Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. In: Felföldy (szerk.) VHB 11:1-230, VÍZDOK, Bp.. Csernovszkij, A. A., 1949: Opredelitel licsinok komarov szemejsztva Tendipedidae. Opredeliteli po fauné SZSZSZR. - Izd. Akad. Nauk SZSZSZR., Leningrád, 31: 1-185 (oroszul). Ferencz, M„ 1979: A vízi kevéssertéjü gyürűsférgek (Oligochaeta) kishatározója. - In: Felföldy (szerk.) VHB 7: 1-170, VÍZDOK, Bp.. Fittkau, E. J„ 1962: Die Tanypodinae (Diptera, Chironomidae). Abhandlungen zur Larvensystematik der Insekten, No.6: 1-453. Fittkau, E. J„ Roback, S. S„ 1983: 5. The larvae of Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) of the Holactic region - Keys and diagnoses. Ent. Scand. Suppl., 19: 33-110. Hirvenoja M, 1973: Revision der Gattung Cricotopus van der Wulp und ihrer vervandten (Diptera: Chironomidae). - Ann. Zool. Fenn., 10: 1-163. Lenz, F., 1926: Chironomiden aus dem Balatonsee. Arch. Balaton., 1: 129-144. Pinder L.C.V. & Reiss F., 1983: 10. The larvae of Chironominae (Diptera: Chironomidae) of the Holoarctic Region. - Keys and diagnoses. - Ent. Scand. Suppl. 19: 293-435. Ponyi, J. E., Oláh, J„ Bíró, P. and Bíró, K, 1971: Comparative investigations on the benthic fauna at two sewage inflows of Lake Balaton. Anna). Biol. Tihany, 38: 199-226. Ponyi, J., 1984: Hidrozoológiai kutatások Magyarországon (19581983). In: Entz, B. (szerk.): Magyar Hidrobiológia 1958-1982. MTA Biológiai Tudományok Osztálya, Bp., 141-162. Zilahi-Sebess, G„ 1932: Chironomidenstudien. Ann. Biol. Inst., Tihany, 5:77-84. Zilahi-Sebess, G., 1944 Beiträge zur Kenntnis der heimischen Tendipediden Fragm. Faun. Hung., 7:13-19. megtelepedni, mint az előbb említett árvaszúnyog fajok. The macrozoobenthos of the Tihanyi Belső-tó A. Szító Abstract: The only Chironomid larvae were present in the sediment, which were as follows: Chironomus salinarius Kieff., Einfeldia carbonaria Meig., Glyptotendipes gripekoveni Kieff., Kiefferulus tendipediformis Goetgh., Polypedilum convictum Meig., Polypedilum nubeculosum Meig., Polypedilum nubifer Skuze. Seasonal dynamics was detected in the species dominance. The biomass changed between 1.72 and 21.09 g/m

2 in dry weight during the season. 5 chironomid species were common with the Lake Balaton, but the investigated biotops showed different environment quality. The Belsö-tó was a hypertroph ecosystem, which needs a restoration for recreation uses. Keywords: lake, makrozoobenthos, Oligochaeta, Chironomid, species, biomass