Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF . 1. SZ. tat és a révhez vezető út jelenlegi koronaszintje miatt védeni Bäks térségét. Ezt mutatják a magassági adatok is a tározó kerülete mentén: Tisza jobb parti töltés koronaszint: 85,40 - 86,10 mBf Percsorai keresztgát 0+000-4+000, 84,00-84,50 mBf 4+000-5+550, 83,20-84,00 mBf Magasparti területek Dóc-Ópusztaszer között, terep és műút: 82,50 - 84,50 mBf Terepszint Ópusztaszernél: 79,00-84,00 mBf Ópusztaszer - Bäks közötti műút: 82,00-82,50 mBf Bäks - Mindszenti révhez vezető műút: 79,50 mBf. A két változathoz tartozó vízszintek: 81,50 mBf (3,1 m-es átlagos vízmélység) és 83,40 mBf (5,0 m-es átlagos vízmélység). Az alacsonyabb elöntési szintet vizsgálva is mindenképpen magasítás szükséges a Baks-Mindszenti műút esetében, valamint az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark határában (ATIVÍZIG, 2002). A vízpótlás lehetősége is adott, hiszen a tározó csatornarendszere és a természetes mélyvonulatok jelenleg is feltölthetők, mint az megtörtént 2001-ben is. A kettős működésű rendszert gravitációsan töltötték fel - károkozás nélkül - a Percsorai szivattyútelepen keresztül. A Tisza vize az 50 %-os benőttségű csatornákon a levelényi kapuig feljött a Percsorai főcsatornán (13+197 km), valamint a Farkasmajori csatornán Ópusztaszer határába (kb. 4+000 km), a Mürét-Kis-tiszai csatornán pedig kb. a 4+500 km szelvényig. Ez elegendő bizonyíték arra, hogy bármilyen beavatkozás nélkül jelenleg is meg lehetne oldani a vízpótlást a tározó területének nagy részén, ha meglenne erre az igény. A be- és leeresztő műtárgyak lehetséges elhelyezését vizsgálva az árvédelmi töltésszakaszon csak két olyan hely van, ahol a csatornahálózat megfelelően kapcsolódik a töltésen keresztül a Tiszához - Ezek a tározó új műtárgyainak célszerű helyei. Az egyik ilyen hely a Percsorai szivattyútelep, a másik kapcsolódási hely a Levelényi vízkivétel, amelyeket korábban már ismertettünk. A tározó területének nagy része jelenleg szántó, e mellett kevés legelő, erdő, nádas található még. Jelentős területű az öblözeten keresztülhúzódó hajdani Kis-Tisza, amely jelenleg belvízlevezető csatornaként (Percsoraiföcsatoma) működik. A tározó területén és a hullámtereken a terület hosszabb távú fenntarthatósága érdekében olyan hagyományos gazdálkodási formák újraélesztésének elősegítésére tehetünk kísérletet, amelyek összhangban állnak a táj nyújtotta adottságokkal, lehetőségekkel, az extenzív gazdálkodási megoldások irányába mutatnak. Igen kedvező lehetőség lehet az arra alkalmas területeken a biogazdálkodás bevezetése, a fokgazdálkodás újraélesztése, a gyümölcsgazdálkodás, a legeltető állattartás, a tájba illeszkedő ésszerű erdőgazdálkodás, stb. Ezek a területek a módosítások után kedvező feltételeket kínálhatnának a vadfajok megtelepedésére is. Visszatérve a természetvédelmi szempontokhoz, ismét ki kell hangsúlyozni, hogy a tájképet meghatározó élőhelyek közül a vizes élőhelyek és az erdők az igazán meghatározók. Az eredeti sokszínűség, fajgazdagság visszaállítása csak úgy lehetséges, ha lassan, fokozatosan változtatják a területhasználatokat. A célállapot tulajdonképpen az egészséges tájszerkezet kialakítása. Ha a tározó területén kialakítunk állandó vízborítású területrészeket, akkor ügyelni kell arra, hogy legyenek sekély, nyílt vízi részei is, mert ezek értékes táplálkozó helyet jelentenek majd a madarak számára és valószínűleg kétéltű faunájuk is rövid időn belül gazdag lesz. A területhasználati módosítások elősegítése a vízpótlás biztosításával olyan lehetőségnek tekinthető, amely a tározóterület adottsága, de teljesen új támogatási rendszer kell a megvalósításához. A korábbi korokra jellemző Tisza-menti területhasználat (kaszálás, legeltetés, halászat, pákászat, „dzsungelgyümölcsösök") nem, vagy csak alig veszélyeztették a természeti értékek fennmaradását, ezért a tradicionális gazdálkodási formák rehabilitációjára lehetőséget kell teremteni. A nagy területeken folytatott intenzív, koordináció nélküli szántóföldi mezőgazdaság és a tájidegen faültetvények is veszélyeztetik egyes vélemények szerint a természeti értékeket (Balogh P.,2001). A legújabb nemzetközi tendenciák a fenntartható mezőgazdaság és ökoturizmus együttes fejlesztését-fejlődését jelzik. A kiemelkedő gazdálkodási károk megelőzésére a legjobb - már korábban is kifejtett - javaslat, az elöntést minimális károsodással elviselő területhasználati módok elterjesztése a tározókban. Ebben a rendszerben - egyszeri szerkezetváltási támogatással - olyan művelési módok vezethetők be az érintett területeken, amelyek az időszakos elöntést hasznosítva nagyobb jövedelmet termelnek alacsonyabb gazdasági és ökológiai kockázattal (THESIS Kft.,2002). Más szempontból vizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a kijelölt területen történő gazdálkodás kedvező irányú megváltozásának egyik lehetséges módja, hogy a területek tulajdonosai eladják a földet az állam részére, azután pedig bérlik azt tőle, szabott feltételekkel. Másik számba vehető mód az, hogy csereterületeket kaphatnak a földjeikért, a tározón kívül. A nagyon ritka elöntések nem indokolják a területek kisajátítását (csak építési korlátozás és árvízi elöntést követő kártalanítás került szóba eddig), de az esetleges megfelelő csere területek adása sokat javíthat a tározók létrehozását övező bizalmatlanságon és negatív közvéleményen. A Tisza mentén a tározórendszer kialakítása számos más meglévő problémára is megoldást kínál, illetve része lehet olyan tájszintű vidékfejlesztési programnak, amely az EU fenntarthatósági stratégiáján alapul. Megvalósítása esetén lehetőség nyílik arra, hogy a majdnem 78 000 hektár összterületen a természeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, a vizes élőhely kínálta előnyökre alapozó gazdálkodás alakuljon ki (THESIS Kft.,2002). Hatással lehet a tározó megvalósítására a magyar agrárprogram és az EU agrárrendszer kapcsolódása is. Magyarország környezeti feltételei a mezőgazdasági termeléshez az európai átlagnál lényegesen kedvezőbbek. A ma művelt terület közel egyharmada azonban a termelésre kevésbé alkalmas. Különösen nagy gondot jelentenek az árvíznek, belvíznek kitett területek (Pete N., 2001). Ezért is támogatandó a tározók megvalósítása. A jelenleg nyújtott támogatások csak részben tudják ellensúlyozni e kedvezőtlen feltételeket.
