Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 1. SZ. Az ökoturizmusra egyre nagyobb az igény az országban s Európában. A felmérések szerint az emberek egyre inkább természetközeli módon szeretnék szabadidejüket eltölteni. A vidékfejlesztési programokban szerepel a Tiszamenti kistérségek fejlesztése és a fejlesztés egyik kulcsterületének tartják a turizmus fejlesztését. Az Önkormányzatok szerint vonzerőt jelenthet a turisták számára a vízi turizmus; a szép, „érintetlen" természeti környezet; a horgászat; a vízi sportok; a strandok; a madár és állatvilág; a vadászat; a rendezvények; valamint a lovas és falusi turizmus. A VTT által kijelölt tározó megvalósítása eredményezheti azt, hogy a telkek üdülési célú felvásárlásának üteme felgyorsul, növekedhet a települések rekreációs övezetének nagysága. Megnövekedhet a környékre látogató természetjáró iskolások és felnőttek, horgászok, evezősök, vadászok, stb. száma. 3.5. A területi adottságok és a jellemzők összefoglaló értékelése A vizsgált területről elmondható, hogy vízjárta terület. Hajdani folyómedrek szabdalják, amelyek még ma is felismerhetők. Igény szerint a régi elhagyott folyómedrek visszaalakíthatók vizes élőhelyekké. A terület természetes és mesterséges határokkal jól lehatárolt. Természetes határa a magasparti rész, melyet kiegészítenek a mesterséges létesítmények. Az I. rendű védtöltés, a keresztgát és északon a műút alkotja a határát a kijelölt tározónak. Fontos adottsága a területnek, hogy vízgazdálkodási szempontból rendezett. A tározótér csatornahálózattal megfelelően lefedett, jelentős része meliorált és drénezett. A vizsgálat azonban rávilágított arra, hogy nem megfelelő a csatornák karbantartottsága, sem a közbenső átemelők állapota. A drénhálózat elemeinek állapota is rossz, teljesítőképességük maximum 50 %-os. A terület Tiszával való kapcsolata jól kiépített. Két helyen van kapcsolat a csatornahálózat és a folyó között. A Percsorai szivattyútelepnél és a Levelényi vízkivételnél. A csatornarendszer jelenleg is feltölthető mindkét irányból, a Percsorai szivattyútelep előtti hullámtéri csatornaszakasz és a hullámtéri műtárgy jelenlegi állapota ellenére is. A tározótéren belül nem található település, az esetleges elárasztáskor a víz nem zár körbe lakott területet. A települések külterületei érintkeznek a tározóval. Ebből adódnak megoldandó problémák, az Ópusztaszeri Történeti Emlékpark skanzenjének, az ópusztaszeri szennyvíztisztítónak, és a Baks-Levelényi gazdaságnak védelmet kell biztosítani. A területi adottságok és jellemzők vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a Tisza jobb partján fekvő 2.54 sz. ártéri öblözetben kijelölt 60,6 km

2 területű tározó természetes domborzati viszonyainak, vízgazdálkodási tulajdonságainak, természeti környezetének és a települések elhelyezkedésének köszönhetően alkalmas a Tisza fölös vízmennyiségének tározására. A kiépítéstől függetlenül 3,1 m-es számított vízmélységgel 187 millió m

3 vízmennyiség tározható be. A tározórendszer részeként a szegedi (percsorai) tározó megvalósítható, be tudja tölteni árvízi szerepét. 4. Igények, lehetőségek, követelmények 4.1. A felmerülő igények A tározó hasznosításával kapcsolatban a vízgazdálkodás, a természetvédelem, a gazdálkodás és a jóléti használat felmerülő igényei, szempontjai között ellentmondás feszül. Előtérbe helyezhető-e bármelyik igény a többivel szemben? Bár nem azonos súlyú igények, sokszor ellentéteseknek tűnnek, összeegyeztetésük nagyon nehéz, de mégis meg kell találni az egyensúlyt közöttük. Az árvízvédelmi igényen túl foglalkoznunk kell a természetvédelmi, ökológiai, tájgazdálkodási, gazdasági hasznosítási, rekreációs, azaz jóléti, valamint tájesztétikai, vízháztartás- és mikroklíma javítási funkciókkal, célokkal, igényekkel is. a.) Ma már közismert, hogy a Tiszán az év bármely szakában kialakulhatnak rendkívüli árvizek. Az árvizeket biztonsággal csak az előidéző időjárási helyzet kialakulásakor lehet előre jelezni. A szélsőségesen változékony vízjárású Tisza vízgyűjtőterületén pedig nemcsak a téli hó elolvadása, hanem a tavaszi-nyári, sőt őszi nagy esőzések is veszélyes árvizet okozhatnak. Történeti tapasztalat, hogy a száraz és nedves évek csoportosan ismétlődnek, de semmi biztosítéka nincs annak, hogy a 2001. évivel befejeződött a súlyos árvizeket kiváltó nedves időszak. A vízgazdálkodás követelménye tehát az árvízi biztonság növeléséhez szükséges, bármikor üzembe helyezhető tározórendszer, amelynek megvalósítását mielőbb végre kell hajtani. A szegedi (percsorai) tározó megvalósítása kapcsán a jelenlegi valós árvízvédelemi igény egy 60,6 km

2 területű, 187 millió m

3 befogadóképességű tározó (VTT, 2002). b.) A természetvédelem szempontjából fontos, hogy a területen (a hullámtéren és a tározó területén is) legyenek túlsúlyban a természetszerű állapotok, az őshonos fafajok alkotta növénytársulások. Maradjanak fenn, illetve alakuljanak ki sokszínű, változatos életterek. A lehetőségekhez képest igyekezni kellene fenntartani a folyókat övező galériaerdőket, a magas fekvésű területeken a keménylombos erdőket, valamint a vizes élőhelyeket (VTT, 2002). A lakossági fórumon a helybeliek többsége azonban nem támogatta a tározótér egyes területeinek vízpótlás céljából való időszakos feltöltésére irányuló felvetést. A jelenlegi valós természetvédelmi igény az, hogy állandó vízborítás legyen a tározó bizonyos területrészein: Kb. 900 ha területen, 2,5-3 millió m

3 víz biztosításával (Paulovics P., 2002). így állandó víz állna a hajdani KisTiszában, a belvízlevezető csatornákban, egyes mély fekvésű szántókon, valamint az egykori tavakban, morotvákban. A hagyományos, vagy extenzív gazdálkodási módok bevezetése esetén a vízre nagy szükség van, ez az a környezeti tényező, ami meghatározza a gazdálkodás eredményességét. Szükséges lenne, hiány esetén a tiszai árhullámokból gravitációsan, vagy igen kis vizeknél akár szivattyúzással is állandó vízszint biztosítása a Kis-Tiszában és a mesterséges csatornákban. A vízháztartás, belvízelvezetés újragondolásával, a vízpótlás megoldásával a Tiszából, állandó vízborítás biztosításával kedvezőbb feltételek teremthetők a tározó területén. Ezzel egyes területek (jelenleg szántók) kiesnének a szántóföldi művelésből, viszont más területek vízháztartása, vala-