Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

104 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Kivonat: Makrogerinctelenek biodiverzitás vizsgálata a magyar Duna-szakaszon I. Bevezetés és előzetes eredmények Nősek János - Oertel Nándor MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. A magyar Duna-szakasz makrogerinctelen biodiverzitásának jelenlegi ismerete messze nem kielégítő. A vizsgálatsorozat célja a magyar Duna-szakasz, a Szigetköz és Gemenc felszíni vizeiben élő gerinctelen makrofauna faji szintű biodiverzitásának a felmérése. A 2002. augusztusi árhullám jelentős mértékben csökkentette az előforduló makrofauna csoportok számát. Az újranépesedés a leglassabban a köves alzatokon indult meg, az alzat szemcseméretének csökkenésével az újranépesedés gyorsult, makroszkópikus gerinctelenek, Duna, biodiverzitás, árhullám A biodiverzitás változásában a faj szám-csökkenés mellett - kisebb mértékben ugyan -, de szerepet játszik az új fajok megjelenése is. A megváltozott élőhelyek elősegítik az új fajok invázióját. A Majna-Duna csatorna tizembe helyezése, a két vízrendszer fizikai összekötése tette lehetővé egyes fajok elterjedési területének növekedését, az egyéb beavatkozások eredményeképpen létrejött új vagy módosult élőhelyeken történő megjelenését. A Majna-Duna csatorna 1992-ben történt megnyitása óta több pontokaszpikus faj jelent meg a Rajna vizében (pl. Dikerogammarus haemobaphes, D. villosus, Jaera sarsi), de vannak példák az ellenkező irányú, Duna felé történő terjedés kezdetére is (pl. Orconectes limosus, Corbicula fluminea/fluminalis) (Tittizer 1997). A fenti, csak nagy vonalakban vázolt változásoktól nyilvánvalóan nem mentes a magyar Duna-szakasz sem. A magyar Duna-szakasz főágában és a kapcsolódó mellékág-rendszerekben a makrogerinctelen fauna kutatottságának mértéke időben, térben és az egyes rendszertani csoportok tekintetében igen eltérő. A kutatottság részletes áttekintése messze meghaladná e cikk keretét, ezért a publikációkból csak példaként idézünk néhányat. A Duna főágából a hatvanas éveket megelőző időszakból csak szórványos, elsősorban egy-egy fajra vonatkozó adatok vannak (pl. Horváth 1918, Woynarovich 1954). A főágban és a Mosoni- Dunában a makrogerinctelen fauna (parti és fenék régió, valamint az úszótestek élőbevonata) első átfogó vizsgálata a 60-as években történt. (pl. Andrássy 1962, Bérezik 1966, Richnovszky 1967, Soós 1967). A magyar Duna-szakasz teljes állatvilágának leltárát az addigi vizsgálatok alapján Dudich Endre állította össze (Dudich 1967), hasonló összefoglalás azóta sem készült. A főágból az ezt követő időszakból egészen a kilencvenes évek közepéig csak szórványos, néhány rendszertani csoportra vonatkozó adat áll rendelkezésre (pl. Richnovszky 1975, Nősek & Oertel 1980/81, Puky 1996). A Soroksári Dunából Tyahun (1977) közölt adatokat. A kilencvenes évek elejétől Csányi és munkatársai végeztek makrozoobentosz vizsgálatokat a magyarországi folyókon. E vizsgálatok anyagában találunk dunai vonatkozású adatokat is (pl. Csányi 1996). A Dunában a makroszkópikus gerinctelenek monitorozásra való használhatósága elvi és módszertani kérdéseinek 1998-ban kezdett vizsgálata keretében végzett gyűjtések faunisztikai eredményeiből is készült néhány publikáció (Csörgits & Hufiiagel 2000a, Nősek 2000, Oertel 2000). A Szigetköz vízrendszereiből már kevesebb rendszertani csoportra és kevesebb publikált adat áll rendelkezésre (Puky 1995, Nősek 1996, Szathmáry 1990). Kulcsszavak: Bevezetés A közelmúltban a Tisza vízrendszerén történt szennyezések sajnálatos módon ismét bebizonyították, hogy a károk felszámolása, a revitalizáció, de még a károk felmérése sem végezhető el az érintett terület élővilágának előzetes alapos ismerete, megfelelő referencia adatbázis nélkül. A Duna, mint Európa legrégibb belső vízi útja számos országot köt össze, sőt a Majna-Duna csatorna üzembe helyezése óta összeköttetést teremt az Északi- és a Fekete-tenger között. Az egyes országok Duna-szakaszainak kutatottsága között jelentős különbségek vannak. A magyar Dunaszakasz több szempontból a legjobban kutatott, ismert folyószakaszok közé sorolható. Jól ismert a magyar Duna-szakasz fito- és Zooplankton állománya, halfaunája. Ugyanakkor vannak kevéssé kutatott és ismert élőlény-együttesek is. Ezek közé tartozik a parti régió gereinctelen makrofaunája. Előzmények A Duna biodiverzitásában az utóbbi másfél-két évtizedben jelentős változások történtek. Ezek a változások minden élőlénycsoportot, életközösséget érintettek, közöttük a parti régió és a fenék gerinctelen makrofaunáját is (Wachs 1997). A változások elsősorban fajszám és állomány-sürűség csökkenést jelentettek. 1967-ben pl. a Duna teljes hosszában 128 puhatestű faj fordult elő (Dudich 1967), 1990-re ez a szám 9l-re csökkent (Frank et al 1990). A legnagyobb csökkenés a litoreofíl csoportoknál (Ephemeroptera, Simuliidae, Gammaridae) lépett fel (Tittizer et al. 1990). A makrogerinctelen közösségek szerkezetének, ill. az egyes csoportok, fajok térbeli diszperziójának változása természetes, háborítatlan körülmények között is folyik. A jelentős változások oka azonban elsősorban az emberi tevékenységben rejlik. A legnagyobb hatást a vízépítési tevékenység, a gátak, duzzasztók és tározók, vízi erőművek létesítése, a csatornázás, a mederkotrás, kereszt- és párhuzamművek építése jelentette, ill. jelenti (Dynesius & Nilsson 1994). Ezek a műtárgyak mind térben, mind időben jelentősen megváltoztatták, megváltoztatják a folyó áramlási viszonyait, a korábban egymástól független vízrendszerek elszigeteltségét (pl. a Majna-Duna csatorna). A megváltozott hidrodinamikai viszonyok a litorális régióban és a mederfenéken élő makrogerinctelenek szempontjából fontos környezeti tényezőkre (áramlás erőssége, alzatminőség, üledék, lebegtetett hordalék mennyisége és minősége, makrofiton állományok menynyisége) hatnak. E változások a makrogerinctelenek élőhelyeinek átalakulásában és ennek következtében a közösségek szerkezetének ill. egyes csoportok, fajok térbeli diszperziójának módosulásában jelentkeztek (Tittizer et al 1990).